Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 289

:303 FOLYÓIRATSZEMLE val és a társadalmi viszonyok antropológiai magyarázatával való megismerkedés a speciálisan történeti kutatások eredményeit módosíthatja, illetve sokoldalúbbá, színesebbé, élőbbé teheti. — Рн. Ab rams: A társadalmi reform kudarca: 1918—1920 (43—64. 1.) címmel összképet ad az első világháborút követő angol koalíciós kormány társadalmi újjáépítő, nagymértékben lakásépítő programjának kudarcáról. Igen érzékelhetően jeleníti meg a reformelképzelések, tervek és megvalósításuk lehetősége közt tátongó űrt. Ismerteti a különböző álláspontokat, amelyek szerint a parlamenti „kemény emberek" ellenállásán, avagy az 1919 nyarán fellépő gazdasági válság miatt bukott-e meg az újjáépítés. A szerző adatokkal alátámasztott véleménye az, hogy a kudarc döntő — részben adminisztratív, részben ideológiai — okai már 1918 karácsonya előtt fennállottak, s ezen nem változtathatott a közvélemény, a sajtó és néhány politikai csoport jőszándéka és törekvése sem. Érdekes részadatokat közöl az Űjjápítési Minisztérium munkájáról és a munkáspárti közvéleményről. — Ismerteti a lap az ötödik, „Gyarmati rendszer és nacionalizmus Afrikában és Európában." (65—74. 1.) című Past and Present-konferencia anyagát (1962 július). Ezzel а tárgyválasztással a rendezőség azt a célt kívánta szolgálni, hogy a nacionalizmus kérdését összehasonlító módon (mégpedig bizonyos fokig a nyugat-európai nacionalizmust véve olyan általános mintának, amelyhez mérni lehet az öntudatosodó, újonnan felszabadult népek nacionalizmusát) vizsgálják a brit történészek. Ezért különös gonddal kutatták a nacionalizmus kérdésén belül az egyes országokban a vezetőréteg vagy csoport jellegét, természetét, a nacionalista mozgalmak társadalmi összetételét, a sikerhez vagy kudarchoz vezető tényezőket stb. A mintegy száz részvevő külön-külön ülésszakon vitatta meg az európai és az afrikai nacionalizmus problémáit. — 1963. 25. sz. (júl.). Érdekes, rövid, tényközlő cikket nyújt I. Bell Amerikai munka és kínai bevándorlás (59—76.1.) címmel. A tanulmány felvázolja a többségében Kaliforniába özönlő szerződéses kínai bevándorló munkások társadalmi fogadtatását а XIX. század közepétől a XX. század elejéig. Az olcsó munkaerőt képviselő s szükség esetén sztrájktörőknek alkalmazott kínai munkásokkal szemben általános volt az ellenszenv. Még a XIX. század végi és századfordulói amerikai munkásmozgalom és szakszervezeti mozgalom is gazdasági, politikai és faji okokra hivatkozva az „asszimilációra képtelen" kínaiak bevándorlása ellen foglalt állást. Ritka kivételt képeztek az olyan munkás vezet ők és csoport ok (mint például Eu. V. Debs vagy az AIF mexikói szekciója), amelyek leleplezték és megbélyegezték a munkásosztály felszabadulásáért harcoló nemzetközi proletármozgalmat megszégyenítő határozatokat és tendenciákat. — L. F. Marks szemlecikke a XIV. századi firenzei demokráciáról (77—85. 1.) lényegében G. A. Brucker : Florentine Politics and Society, 1343-—1378 (Princeton University Press, 1962) című műve alapján ismerteti azt az igen bonyolult társadalmi-gazdasági küzdelmet , amely a kézművesek, kis céhek (Arti Minori), újgazdag kereskedők és pénzemberek (gente nuova) részéről a firenzei oligarchikus kormányzat és a hét nagy céh (Arti Maggiori) ellen irányult, s amely az 1378 júniusi forradalmi eseményekben érte el tetőfokát. Ph. Thompson szemléje a fábiánus szocializmusról (86—89. 1.) A. H. M. M с Briar : Fabian Socialism and English Politics 1884—1918 (Cambridge University Press, 1962) című könyvét méltatja. Általában kielégítőnek tartja a fábiánus közgazdasági nézeteknek, eszméknek a liberális pártra valamint a munkáspártra gyakorolt fábiánus hatásnak az elemzését, viszont hiányolja a fábiánusok politikai taktikátlanságának megjelenítését, politikai és eszmei harcának időben és térben való rögzítését s annak az „eredménynek" kiemelését, hogy átmenetileg sikerült bizonyos, főleg londoni rétegek előtt a marxizmust lekicsinyíteniük, anélkül, hogy megközelítőleg is nyújthattak volna helyette eszmeileg valami mást. — H. É. THE HISTORICAL JOURNAL. 1963. 6. köt. 2. sz. A Cambridgeben megjelenő szemlét, mint elődjét, a The Cambridge Historical Journal-t (1923—57) a Cambridgei Történelmi Társulat támogatja. Ebben a számban G. Pakry: A XVIII. századi felvilágosult kormányzat és bírálói című tanulmányában (178—192. 1.) ismerteti az először az irodalmi életben jelentkező, majd onnan a politikai gondolkodók körében elterjedt felvilágosult racionalizmus-ellenes szemléleteket, valamint azok képviselőit, mindenekelőtt a tradieionalista felfogású, Burkehöz hasonló Justus Mösert. A XVIH. századi németországi véleménycserék a felvilágosult kormányzat hívei és ellenzői között csupán kisebb jelentőségű gondolkodóknak a megnyilvánulásai. Nem mérhetők össze a társadalomról és kormányzatról folyó — Montesquieu, ILume, Rousseau, Bürke és mások által képviselt — általános érdeklődéssel kísért vitákkal. A XVIII. századi német historikusok ós gondolkodók érdeme azonban az, hogy az elsők között figyeltek fel arra a politikai