Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 289

:298 FOLYÓIRATSZEMLE jubileumi ünnepségen mondott beszédével (5—18. 1.). P. Constantinescu-Iasi: A vasúti ós kőolajipari munkások 1933 január—-februári hősi harcainak történelmi jelentősége c. tanulmányában (19—44. 1.) a részletes eseménytörténeti ismertetést beleágyazza a munkásmozgalom fejlődésének egészébe, ismerteti a harcok nemzetközi visszhangját és a munkásosztály öntudatának fejlődésére tett hatását. —I. M. Oprea: A román burzsoázia és a földbirtokosok nemzetellenes és népellenes politikája a gazdasági válság idején 1929—1933 (45—71. 1.) címen részletesen ismerteti a válság idején uralmon levő nemzeti parasztpárti kormány működését, az ország militarizálását, a forradalmi mozgalom ellen kifejtett terrort. Az uralkodó osztályok a válság nehézségeit a dolgozó osztályokra akarták át hárítani, 300 000 munkást bocsátottak el. Külpolitikai téren a kormány a „nyitott kapuk" elvét hirdette, s ezzel tágra nyitotta az ajtót a külföldi tőke behatolása előtt. Az 1933 januárjában kidolgozott „genfi terv" teljesen kiszolgáltatta az ország gazdasági életét és pénzügyeit a külföldi ellenőrzésnek. A tanulmány sok érdekes adatot tartalmaz az életszínvonalra vonatkozólag is. — V. G. Ionescu: A munkásosztály akciói 1932 második felében (73—94. 1.) címen részletesen ismerteti azokat az eseményeket, amelyek a nagy sztrájkmozgalom közvetlen előtörténetét teszik ki, s hangsúlyozza, hogy az adott időszakban a parasztság és a városi középrétegek ellenállása is növekedett. — J. D. Tutu—V. Alexandrïï—I. Ceausesccj: Hogyan járult hozzá a vasutasok és kőolajipari munkások 1933 január— februári harca az ország militarizálására irányuló folyamat fékezéséhez (95—107. 1.) bemutatják, hogy a mozgalmak hatására az 1933/34-es költségvetésben a katonai kiadások csak feleannyi összeget tettek ki, mint 1931-ben. — M. Rusenescu: Az 1933-as harcok visszhangja a korszak legális sajtójában (109—136. 1.) a román nyelvű sajtót tekintette át, s megállapítja, hogy a kommunista párt irányítása alatt álló legális sajtó nagy együttérzéssel írt a harcokról, a burzsoá sajtó egy része megriadt a forradalmi eseményektől ós teljesen ellenséges hangot ütött meg, egy része azonban bizonyos együttérzést tanúsított. — Titu Georgescu tanulmánya (137— 164. 1.) azt vázolja fel, hogy 1933—1937 során a kommunista párt hogyan tudta tömegszervezetek útján kiterjeszteni befolyását széles tömegekre, s ennek következtében hogyan tudott a demokratikus front választási sikereket aratni. Ebben a fejlődésben is jelentős szerepe volt az 1933 januárjában és februárjában szerzett tapasztalatoknak. — Gh. I. Ionjtä: A Román Kommunista Párt vezette munkástömegek harca a háborús előkészületek ellen az 1933-as küzdelmeket követő időszakban c. tanulmányában (165—192.1.) sok adattal bizonyítja, hogy a munkásosztály lelassította a hadiipari termelést, gyűlésekkel, tüntetésekkel harcolt a háborús előkészületek ellen. A hadseregen belül is antimilitarista akciók zajlottak le. A szerző hangsúlyozza, hogy a harcban a munkások mellett parasztok, értelmiségiek és a városi középrétegek képviselői is részt vettek. 1963. 2. sz. V. Liveanu tanulmánya még az előző szám anyagához kapcsolódik: A Román Kommunista Párt tevékenysége a munkanélküliek körében az 1933 január— februári harcok előestéjén (255—279. 1.) bemutatja a munkanélküliek küzdelmét az 1932-es év folyamán, kiemelve, hogy számos akciójuk a dolgozó munkásokkal egybehangolva zajlott le. Harcuk fő formája az akcióbizottságok megalakítása és a gyakori utcai tüntetés volt. — L. BoiCU: A moldvai város társadalmi struktúrája a XIX. század derekán (281—305. 1.) elsősorban az 1845-ös összeírás adatai alapján vizsgálja a kérdést. 1830—1860 közt a városi lakosság száma megkétszereződött, ami főképp a parasztság beáramlásának volt a következménye. Az 1845-ös adatok szerint az öt legnagyobb városban a lakosság 30%-át а kézművesek tették ki, 34%-át kereskedők, 11%-át egyéb adóköteles elemek, a többi pedig állandóan fluktuáló, „nomád" lakosság volt . Egészen csekély volt а bojárok száma, de az ingatlanok többsége, általában a vagyon az ő kezükben volt. Az iparos és kereskedő lakosság mellékesen még földműveléssel is foglalkozott. A burzsoázia csekély létszámú volt és gyenge, hiszen а kézműves termelés és az uzsoratőke jelentette a kiindulópontját. Világosan látszik az egész struktúrából, hogy a városi fejlődést alapvetően gátolja a feudális viszonyok uralma. — I. Puia: A rendkívül hosszú munkanap a romániai iparban 1934—1940 között (339—356. 1.) c. közleményében jónéhány statisztikai adatot sorol fel, 1938-ban a textiliparban a munkanap 10—16 óra volt, a kohászatban 10—14 óra, az erdészeti iparban 12—16 óra, bár a munkások korábbi harcai már elérték а munkaidő valamelyes csökkentését. A munkaidőn túl a cikk sok hasznos adatot tartalmaz a munkások egyéb munkakörülményeire vonatkozólag is. — Eugen Stänescu hosszabb beszámolót közöl (441—447. 1.) а Német Demokratikus Köztársaságban folyamatban levő és tervezett egyetemes történeti tárgyú kutatásokról. — N.