Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 278

FOLYÓIRATSZEMLE 279 kező gazdasági és igazgatási problémáit tárgyalja, melyeket az jellemzett, hogy a város közel 4 hónapon át, magyar központi kormányhatalom nem létében, ill. csak lassú megindulásának idején, teljesen magáramaradva, kizárólag saját erőforrásaiból hogyan szervezte meg igazgatási életét, indította meg a terület állami szerveinek munkáját, s állította ennek révén a város termelőerőit az élet konszolidálásának ós a szovjet hadsereg igényei kielégítésének szolgálatába. Részletesen ismerteti a cikk az ennek politikai alapjakónt a városban Magyarországon elsőnek kibontakozó határozott demokratikus fejlődést és a Vörös Hadseregnek a város problémáival szembenimegértő, megoldásukat messzemenően támogató állásfoglalását. — V. K. PÁRTTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. IX. évf. (1963) 3. sz. (aug.): Pintér István A dolgozó parasztság helyzetéről és a háborús nyomor elleni harcáról (1941— 1944) c., bőségesen dokumentált tanulmányában a parasztság alsó rétegeit érintő, a második világháború folyamán bekövetkezett kedvezőtlen változásokkal foglalkozik. Szerző a mezőgazdasági proletariátus, a földnélküli napszámos- és cselédréteg , szempontjából mutatja be a háború és a nagybirtok érdekeit a végsőkig kiszolgáló kormány tevékenységét egyrészt a mezőgazdaság munkaerőszüksógletének kielégítésére, másrészt a bérek rögzítésére. A mezőgazdasági munkakényszer bevezetése, majd az agrárproletárok ún. honvédelmi munkára való kirendelése, ezzel együtt a bérek rendkívül alacsony szinten történt állami I maximálása és a fejadagok leszorítása ellen az agrárproletárok — amint a tanulmány bemutatja — a munkateljesítmény csökkentésével és szökéssel védekeztek. Ennek retorziójaként viszont az ún. Rögtönzött Mezőgazdasági Vezető Törzs 1943 okt óberére az önként leszerződött 380 000 mezőgazdasági munkásnak kb. a felét (170 000) katonai vezetés alá helyezte. —A kis- és középparaszti gazdaságokat elsősorban a folytonosan emelkedő mezőgazdasági termékszükséglet kielégítését célzó kormányintézkedések sújtották, így mindenekelőtt az ún. Jurcsek-féle beszolgáltatási rendelet, továbbá a szarvasmarha-beszolgáltatási kötelezettség és a lórekvirálás. További sérelmük volt az egyenes adók 1938-hoz viszonyítva négy és félszeresére, a közvetett adók több mint ötszörösre emelése, a kónyszerfuvarozás, a mezőgazdasági felszerelések beszerezhetetlensége, a munkaerőhiány. A birtokos kisparasztok körében az általános kormány- ós háborúellenesség fő tüneteként a mezőgazdasági termelés szabotálása és a beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása jelentkezett. A szerző megállapítja, hogy a parasztság elsősorban gazdasági jellegű ellenállása, ami a Viharsarokban, a Tiszántúlon, a dél-szlovákiai ós kárpátukrajnai területeken volt a legerősebb, objektíve nehezítette a kormány háborús politikáját. — L. Nagy Zsuzsa Az Antant segélyprogramja és az 1918—19. évi forradalmak c., levéltári kutatásokra támaszkodó tanulmányában felvázolja a Habsburg-birodalom felbomlása során keletkezett új, független államok nehéz gazdasági, ezen belül elsősorban élelmezési és a fűtőanyaggal való ellátottság terén kialakult helyzetét. Rámutat arra, hogy a Wilson-fóle külpolitikai irányzat részben az USA nagy tartalékainak eladása végett, részben a forradalmi, főként bolsevista forradalmi veszély feltartóztatása érdekében valósította meg ún. segélyprogramját. Magyarország polgári demokratikus kormánya azonban, amely politikai reményeit az általa is vallott wilsonizmusba vetette, az 1919 januárjában Budapestre érkezett Taylor-féle bizottság erősen korlátozott, de különféle okokból mégis kifejezésre jutó segítő szándékai ellenére — a francia ellenhatás, a szomszédos államok merev elutasítása, valamint az egész apparátus lassú mozgása következtében — az Európába érkezett 27 millió tonna élelemből mindössze 633 tonnát kapott. Ez elősegítette — mint a cikk írója megállapítja — a kormány antantbarát politikájának hitelvesztését, gyengítette belpolitikai helyzetét. — A Tanácsköztársaság kikiáltása utáni helyzetet vizsgálva a tanulmány ismerteti a külügyminiszterek értekezletének március 28-i döntését, amelyben kimondták, hogy a gazdasági blokádot Magyarországra nézve továbbra is fenntartják. A Tanácsköztársaság próbálkozásai közül egyedül az Ausztria felé irányuló járt némi átmeneti eredménnyel, májusban azonban az antant különböző fenyegetésekkel az amúgyis ingadozó osztrák szocialista kormányt is kényszerítette a Magyarország elleni határzár elrendelésére. Teljes elszigeteltségében a tanácskormány egyedül egy Olaszországgal kötött megállapodás révén tudta a zárlatot áttörni. Az antant vezető politikusai júliusban az USA tervezett visszavonulásával kapcsolatban Ausztriára bízták a blokád további biztosítását. A fegyveres beavatkozás sikerét — állapítja meg a tanulmány — hathatósan előkészítette az antanthatalmak gazdasági politikája, a Tanácsköztársaság teljes izolálása. — Jakab Sándor —• Becski György A Magyar Kommunista Párt Nógrád megyei szervezeteinek megala-