Századok – 1964
Történeti irodalom - A Göcseji Múzeum jubileumi évkönyve 1950–1960 (Ism. Hanzó Lajos) 273
'240 TÖRTÉNETI IRODALOM 273: A GÖCSEJI MÚZEUM JUBILEUMI EMLÉKKÖNYVE 1950-1960 Szerkesztette: Szentmihályi Imre (Zalaegerszeg. 1960. 358 I.) Napjaink közművelődési irányelvei megkívánják múzeumi intézményeinktől, hogy hagyományos feladatkörüket jelentősen kiterjesztve, minél nagyobb szerepet vállaljanak a korszerű műveltség kialakításában. Tevékenységükben nem egyszer éppen az az értékmérő, hogy milyen mértékben állnak helyt a fent említett célkitűzések végrehajtásában. A múzeumi munka különféle területei között (kiállítások rendezése, élőszóval való ismeretterjesztés, szakmai előadások, ismeretterjesztő filmek stb.) egyre növekvő jelentőségre tesznek szert a kiadványok is. Ez a körülmény a magyarázata annak, hogy ezen intézményeink a továbbfejlődés egyik lehetőségét látják évkönyvek és kiadványsorozatok megjelentetésében. Ez a magyarázata annak, hogy mind külföldön, mind hazánkban egyre több múzeumi publikációval találkozhatunk. Ez a tevékenység azonban nemcsak a múzeumi munka területének kitágítása szempontjából érdekkeltő, hanem megvan a maga jelentősége a helytörténeti kutatásban is. Sok esetben egy-egy múzeum valamely táj kutatóinak integrálódási központja is. Így az ilyen kiadvány Achilles-sarka is egyben az a kérdés, hogy a kutató-, feldolgozó munkát' tudományos színvonalon tudja-e megoldani, mentes tud-e maradni a dilettantizmustól vagy éppen az önös jellegű törekvésektől. Az ilyen kérdésekre a jelen emlékkönyv olvasója megnyugtató kielégítést kap. A Göcseji Múzeum jubileumi évkönyve sokrétű, tiszteletreméltó szinten folyó munkáról ad bizonyságot, így megjelentetését pozitívan kell értékelnünk. A kötet 17 történelmi (archeológiai, numizmatikai, vár-, művelődés-, gazdaság-, társadalomtörténeti), 6 néprajzi és 1 geológiai tanulmányt tartalmaz. E dolgozatokat nem annyira a szintetizálás szándéka jellemzi, hanem a szerzők inkább részletkérdések feldolgozására vállalkoztak. Az olvasó úgy érzi, hogy a nyitott vagy homályos kérdéseket világossá tevő dolgozatok előmunkálatai egy későbbi összefoglaló jellegű, a táj történetét a mai követelményeknek megfelelő szinten bemutató kötetnek. Az is rokonszenves vonása a kiadványnak, hogy nemcsak a múlt rekonstruálására törekszik, hanem az egyes kérdések mai napig kiható érvényességét is vizsgálja. Ezt a szándékot egyébként a kötet előszavának írója, Darabos Iván nyomatékosan ki is emelte: ,,A múltat feltárni és a fejlődést, a mával való összefüggéseket megmutatni fontos tudományos és népművelő feladat." E szavak általánosíthatók is a helytörténelmi kutatásokra, a kötet szerzői igyekeztek ezeket a szempontokat szem előtt tartani. E vonatkozásban Dedinszky János Göcsej geológiai fejlődése az olajkutatások alapján és Szentmihályi Imre A Göcseji Múzeum története c. tanulmányokat lehet kiemelni. Az utóbbi végigköveti a múzeum fejlődésének útját egészen napjainkig. A múzeum felállításának gondolatától (1898) a keszthelyi Balatoni Múzeumba való beolvadáson át (1927) a jelenlegi intézmény megalakulásáig megtett út éppen azt példázza, hogy a sok útvesztő, melyen a múzeum átment, éppen onnan származik, hogy 1 945-ig nem találta meg sem működésének, tevékenységének formáját, sem az érdeklődőkkel való kapcsolat jellegét. Ezt az alapvető tendenciát sokkal érzékletesebben emelhette volna ki a szerző, ha teljesebb gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti korrajzot nyújt a tárgyalás során. A történelmi tanulmányokat L. Nagy Zsuzsa A Tanácsköztársaság Zala megyei történetéről c. írása vezeti be. Ebben nemcsak Zalaegerszeg, hanem a vidék munkásmozgalmi központjának, Nagykanizsának korabeli történetét is feltárja, és ezzel Hamburger Jenő itteni munkásságához nyújt értékes adalékokat. Nyomon követi a helyi hatalom megszerzésének útját és a földosztás problémáját, közben adatokkal egészíti ki Vántus Károly portréját. Kitér a Sümegen, Gutorföldön, Csabrendeken is lezajlott mozgalmak ismertetésére. Ma még nem áll rendelkezésre az első magyar proletárdiktatúra történetének részletes szintézise, hiszen elkészítésének éppen a részletező helyi történeti tanulmányok adják meg az alapját. így a tanulmány bizonyos tekintetben instruktiv kezdeményezés is, melynek jelentősége csak növekedett volna, ha a vidéken lezajlott földosztó és szövetkezeti mozgalmakkal is megismertetett volna a szerző. Viszont a helytörténet művelői módszertani vonatkozásban is tanulhatnak a tanulmányból. A régészeti vonat kozású tanulmányok között található Korek József Adatok Zala megye őskorához c. írása, melyben a Rómer Flóris, majd Darnay munkája folytán kialakult archeológiai topográfia eredményeit akarja továbbfejleszteni. Hangsúlyozza, hogy az őskori kataszter közel 100 lelőhelyet őriz meg, melyből arra a következtetésre jut, hogy Zala megye területe az őskorban sűrűn lakott föld volt. De összetartozó vagy kiemelkedő lelet vagy leletgyűjtemény nincs. Ismerteti a Csáfordon előkerült stollhofi típusú arany-18 Századok
