Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1400

KRÓNIKA 1409 kbmmunisták vagy a baloldali szocialisták kezdeményezésére és vezetésével indult meg. A disszertáció nagyobb része a Tanácsköztársaság agrárpolitikájával foglalkozik. A kormányzótanács március 27-i ülésén előterjesztett tervezete a szocializálás alapján állt, de lehetővé tette 6 magyar hold föld juttatását is. Ezt a megoldást ideiglenesnek szánták, a végleges döntést a később összehívandó tanácskongresszustól ill. parasztkongresszustól vártál^ A tervezetet nem is fogadták el, csak mint szigorúan bizalmas utasítást küldték el a megyék Birtokrendezési Bizottságainak. Ezt a rendeletet az április 3-án a földkérdésről kiadott törvényerejű rendelet hatálytalanította. Részleges földosztásra több megyében is sor került, de Somogy e tekintetben is élenjáró volt: napirenden tartotta a földosztást. A szociális intézkedésekkel, ezen belül is a napszámbórekkel és az aratórészemeléssel foglalkozó részletben ismét Somogy megye élenjáró szerepét emeli ki Mészáros Károly. A továbbiakban a disszertáció a szocializált mezőgazdasági üzemek szervezési, vezetési és bérezési kérdéseivel foglalkozik. A megyében a szocializálás április közepére fejeződött be. A szervezeti kérdésekkel kapcsolatban ismerteti a Latinkáék által készített ügyviteli szabályzattervezetet, amely szerint a szocialista üzemek a mai fogalmaink szerinti szövetkezetet jelentették volna, bár a bérezést a kollektív szerződés alapján oldották volna meg. Ebben tehát különböztek volna mai szövetkezeteinktől. A Tanácsköztársaság alatt megvalósított mezőgazdasági üzemek lényegében véve állami gazdaságok voltak. Az értekezés részletesen tárgyalja a gazdasági-pénzügyi helyzet alakulását, melynek tengelyében a termékcsere, a rekvirálások és ezekkel szoros összefüggésben az infláció problémái állanak. A termékcsere kiépítése Somogy megyében április közepétől indult meg az országban elsőként. Külön fejezet tárgyalja Somogy megyének a Tanácsköztársaság honvédő háborújában való részvételét, a Somogy-Baranyai 44. vörös dandár történetét. A parasztpolitika mérlege c. fejezetben szerző összegezi az egyes fejezetek legfőbb elvi megállapításait, emellett foglalkozik a parasztság egyes rétegeinek Tanácsköztársaság alatti magatartásával. Értékesek azok a fejtegetések, amelyek a kommunista párt agrárpolitikájának alakulását vizsgálják. A szerző különbséget mutat ki a párt 1918 novemberi ós 1919 márciusi álláspontja között. Novemberben még a lenini-kautskysta-luxemburgista nézetek sajátos keveredését látjuk, márciusra az utóbbi kerekedik felül, s ez a magyarázata a kommunista párt földosztásellenes álláspontjának. A kautskysta-luxemburgista nézetek felülkerekedését három fő okkal magyarázza: 1. márciusra megnő a pártban a baloldali szocialisták súlya, akik a földkérdés megoldásában luxemburgista-kautskysta állásponton vannak, 2. nem látják a demokratikus és szocialista feladatok közti összefüggést, ,,. . . azt, hogy a politikában már a szocialista, a mezőgazdaságban még csak a demokratikus átalakulás van napirenden, és végül 3. a somogyi földosztó mozgalomból hibás következtetéseket vontak le. A KMP az uradalmi cselédek állásfoglalását az agrárproletárok és a szegényparasztok állásfoglalásának tüntette fel." Mészáros Károly munkáját az ellenforradalom uralomra jutásának ismertetésével zárja. A disszertáció vitáján mindkét opponens — Szakács Kálmán és Szuhay Miklós, a történettudományok kandidátusai — elismeréssel szólt a munka értékeiről. Szakács Kálmán kiemelte a téma nagy jelentőségét. „Olyan problémakör ez, mely mind 1919-et megelőzően, mind azt követően a magyar társadalmi fejlődésnek igen fontos, sarkalatos kérdése volt." A továbbiakban megemlékezett a témának azokról a földolgozásban jelentkező nehézségeiről, amelyeket a tanulmány szerzője sikeresen győzött le. Egy forradalmi időszak vizsgálata, „amikor az osztályok aktivitása meghatványozódik, és a régóta vajúdó problémák megoldási igénye magas fokra hág, amikor nap mint nap új igények és feladatok, új helyzetek állnak elő, ... a történész munkáját nehézzé, de érdekessé is teszi, hisz sokkal nagyobb gondot kell fordítania a változásokra, az új jelenségek megmutatására. A munka belső szerkesztésével kapcsolatban felvetette a helytörténet—országos történet arányainak kérdését. A disszertációnak tulajdonképpen két fő tárgyalási vonala van: az országos tárgyalást felölelő és a helytörténeti feldolgozás. „Sok helyen érződik, hogy a kettő szerves kapcsolatát, szoros összefüggését szerző nem tudta kellően biztosítani." Szakács Kálmán feleslegesnek tartja pl. az ország különböző vidékei parasztmozgalmának olyan mélységű tárgyalását a somogyi mozgalom mellett, mint azt Mészáros Károly teszi. Ilyen részletezésre csak országos jellegű monográfiában van szükség. Javasolja szerzőnek a tömörítést, amely a dolgozat értékén még inkább emelne. Dicsórőleg szólt a felhasznált hatalmas forrásanyagról.