Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1400

KRÓNIKA 1403 mánál bizonyos fokig eltérő képet adhatnak. Véleménye szerint a német iratok, amelyeket Gonda Imre használt, nem számíthatnak perdöntőnek abban a kérdésben: milyen volt a magyar politikai vezetőréteg Poroszországgal szembeni politikája. Az alapgondolat azonban. amelyre a disszertáció és Gonda koncepciója is épül, hogy ti. a magyar uralkodó osztály számára a Poroszországgal szembeni politika csak alárendelt eleme a Monarchia külpolitikáját meghatározó oroszellenességnek, közelítheti egymáshoz a két álláspontot. A színvonalas vita, az opponensek tárgyszerű és mély, szellemes és útmutatást nyújtó bírálata csak tükrözője a disszertáció érdemeinek. Az opponensek egybehangzóan az egyik legjobb, dualizmus korával foglalkozó diploináciatörtóneti tanulmánynak,, e műfaj egyik kiváló alkotásának tartották Diószegi István munkáját. A bírálóbizottság az opponensek véleményével megegyezően egyhangúlag javasolt a a kandidátusi fokozat megítélését Diószegi István számára. * Somogyi Éva Siklós András: Bevezetés az 1918 — 1919. évimagyarországi forradalmak forrásaiba és irodalmába c. kandidátusi disszertációjának első fejezete Leninnek a magyar forradalmakra vonatkozó útmutatásait és e kérdés irodalmát ismerteti. A polgári demokratikus forradalom időszakából két dokumentumra hívja fel elsősorban a figyelmet: az 1918 november első napjaiból származó felhívásra és az 1919 januári levélre. Ismerteti Leninnek a Tanácsköztái'sasággal foglalkozó és annak tanulságait elemző megnyilatkozásait. „Egykori kiadványok. Levéltári anyagok" gyűjtőcím alatt a forradalmak idején megjelent könyveket, röpiratokat, az egykorú sajtót, plakátokat, röpcédulákat, végül a forradalmak idején keletkezett, valamint a korszakra visszautaló levéltári anyagokat mutatja be a disszertáció. A Tanácsköztársaság kiadói tevékenységét elemezve megállapít ja, hogy a bibliográfiák 400-nál több, akkor megjelent könyvet és brosúrát sorolnak fel. A forradalmak sajtóviszonyairól szólva az első világháború idején kialakult helyzetet is bemutatja. A polgári demokratikus forradalom rendelkezéseit ismertetve felhívja a figyelmet arra, hogy e rendelkezések nem a forradalmi, hanem inkább a reakciós szellemű sajtótermékek megjelenésének kedveztek. A proletárdiktatúra idején a rendelkezésre álló adatok szerint 623 időszaki sajtótermék látott napvilágot. E hatalmas sajtóanyag híven tükrözi mind a Tanácsköztársaság helyes kezdeményezéseit, mind az átmenet visszásságait ós nehézségeit. A politikai tartalmú plakátok és röpiratok jelentős részét — az októberi forradalom után az Országos Propaganda Bizottság adta ki. Ebből az időszakból a KMP-nak több mint 70 különböző plakátja ós röpirata ismeretes. A Tanácsköztársaság idején a Tudományos Propaganda Ügyosztályra hárul, az általános felvilágosító munka részeként, a plakátok és röpiratok kiadása. Rámutat a disszertáció, hogy e hatalmas anyagnak mindeddig csak egy részét dolgozták fel a megjelent bibliográfiák. Részletesen szól a dolgozat a két forradalom megmaradt levéltári iratanyagáról, az egyes központi és megyei levéltárakban található állagokról, s utal a legfontosabb külföldi levéltárak vonatkozó irataira. „A forradalmak történetének irodalma" c„ a disszertáció további fejezeteit magában foglaló rész a proletárdiktatúra megdöntése után keletkezett és a forradalmakkal foglalkozó publicisztikáról, emlékiratokról, feldolgozásokról ad áttekintést, főbb irányzatok szerint. Az ellenforradalmi anyagban először a röpiratokat, pamfleteket veszi vizsgálat alá, majd az emlékiratokkal foglalkozik. Ezek jelentős része egykori politikusok jórészt mentegetőző, önigazoló műve. A hivatalos történettudomány pozitivista hagyományon nevelkedett művelői — állapítja meg a szerző — a régi módszerrel nem tudnak olyan feleletet adni a korszakban felmerült kérdésekre, mely az ellenforradalmat kielégítené. Ezt követően a disszertáció Szekfű Gyula Három nemzedékével, az új, szellemtörténeti irányzat felléptével foglalkozik. Összefoglalva az ellenforradalmi történetírás legfőbb tételeit 1918/19-ről, rámutat, hogy ezek 1945 után tarthatatlanná váltak. Az októberi forradalom polgári vezetőinek írásait elemezve kimutat ja a disszertáció az októbrista álláspont változásait, mind a hazai, mind az emigrációs irodalomban. A húszas évek második felében az októbrista emigráció széthullóban van és a harmincas években az októbrista agitáció még inkább veszít erejéből. Csak a felszabadulás után jelent meg az őszirózsás forradalom történetének terjedelmesebb, történetírói igénnyel megírt feldolgozása. Az októbrista koncepciót vizsgába ráirányítja a figyelmet annak kétarcúságára: egyfelől szembeszáll az ellenforradalom hamisításaival, másfelől kétségbe vonja a szovjet rendszer életképességét.