Századok – 1964
Krónika - Beszámolók doktori disszertációk vitáiról - 1396
1396 KRÓNIKA BESZÁMOLÓ RÄNKI GYÖRGY DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL Ránki György : Magyarország gazdasága a 3 éves terv időszakában c. doktori diszszertációja bevezető részében a szerző a magyar gazdasági élet felszabadulás utáni fejlődésének legfontosabb mozzanatait foglalja össze, ismerteti az újjáépítés és a stabilizáció azon lényeges elemeit (készletgyűjtési intézkedések; az államháztartás egyensúlyának megteremtése; az új ár- és bérrendszer kialakítása), melyek 1946 végére a tervgazdaság feltételeit kezdték megérlelni. A disszertáció ezután öt fejezetben tárgyalja a hároméves terv időszakának minden jelentős gazdasági kérdését a tervgazdaság kialakításától az egyes nemzetgazdasági, ágazatok fejlődésének bemutatásán keresztül a magyar társadalomra gyakorolt hatásáig. A tervgazdaság elfogadtatásáért vívott politikai harc bemutatásakor a szerző a tervgazdaság általános feltételei — a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a munkásosztály hatalom-birtoklása — és népi demokratikus forradalmunk sajátossága közötti, összefüggéseket fejti ki. Megállapítja, hogy a tervgazdálkodás ,,. . .önmaga kialakításának fontos eszközévé válhatott, hiszen egyik láncszemét képezhette a burzsoázia elleni harc gazdasági megalapozásának, s ezáltal a proletárdiktatúra kivívásának. A proletárdiktatúra kivívása pedig a későbbiekben véglegesen biztosíthatta a szocialista tervgazdaság kiépítését." A kommunista párt 1946 végére helyesen mérte fel a helyzetet, és egy olyan terv programját javasolta, mely egészében az 1938-as termelési szint elérését eredményezné. À burzsoá pártok csak az 1947 tavaszán bekövetkezett politikai erőeltolódás után voltak hajlandók tárgyalásokat kezdeni a terv kormányprogrammá emeléséről. A legfontosabb vitakérdések az egész gazdasági élet alapjait érintő bank-államosítások, majd a terv finanszírozása ós a beruházások voltak. A kommunista pártnak a tömegek, valamint az SzDP nagyobb részének és a kisgazdapárt baloldalának támogatásával sikerült elképzelését keresztülvinni; létrehívták a terv irányításának állami szervét, az Országos Tervhivatalt, és 1947 júliusában törvénybe iktatták a 3 éves tervet. Az I947-es rossz termés és a választások után kialakult politikai helyzet, a jobboldal aktivizálódása miatt az első tervév akadozva indult. Ugyanakkor vita bontakozott ki a kommunista párton belül is az állami szektor osztályjellegének megítélését illetően: mennyire szocialista jellegű az állami szektor. A vita eredményeként a kommunista párt az állami kezelésbe vett vállalatokat a szocialista szektorba tartozónak mondotta ki, s ennek kiterjesztését az adminisztratív eszközök mellőzésével, „gazdaságpolitikai eszközökkel" akarta előmozdítani. 1948 tavaszán azonban a nemzetközi helyzet változása és a gazdasági életben bekövetkezett bizonyos javulás egyrészt lehetővé tette, másrészt sürgette is a szocialista termelési viszonyok megszilárdítását, mely eredményeként államosították a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemeket. Ez a gyáripar 81"/0-át szocialista szektorrá tette, és hatékonyan meggyorsította a tervteljesítés ütemét is. így 1948 nyarára az ipari termelés elérte a háború előtti szint 93°n -át, az életszínvonal emelésében az egy évvel, előbbihez viszonyítva pedig 20%-os emelkedés következett be. Mindez jelentősen hozzájárult, hogy 1948 nyarán Magyarországon győzött a proletárdiktatúra. A gazdasági élet fejlődésének legfontosabb kérdésévé a már államosított szocialista szektornak az új igényekhez mért át szervezése ós a még nem szocialista szektor ellenőrzése lett. A bankokat specializálták, a Nemzeti Bank folyósította a rövidlejáratú hiteleket és ellenőrizte a vállalatok pénzügyeit, a többi bank pedig a gazdasági élet egyegy speciális területéhez kapcsolódott. Ugyanakkor az egyszámlarendszer bevezetésével lényegében a nem állami szektorba tartozó vállalatok pénzügyletei is a Nemzeti Banknál összpontosultak, így az állam most már a kapitalista szektort is erősen irányítása alatt tarthatta. Ez viszont azt is jelenti, hogy az államkapitalista szektort az eddiginél tágabban kell értelmezni. Kialakultak az állatni vállalatok működésének ós irányításának új formái is. A fő cél a tőkések nélküli iparigazgatás mind gyorsabb biztosítása volt, és itthoni tapasztalatok híján ez a szovjet igazgatási rendszer átvételével történt. Ebben az időszakban szükségszerűen az erős centralizálás uralkodott, mellyel párhuzamosan jelentkezett már a bürokrácia is. Az első tervperiódus eredményei láttán a következő tervperiódust egy év helyett. 5 hónapban állapították meg. Ennek folyamán az ipari termelés elérte a háború előtti színvonalat, kedvező volt a mezőgazdaság és a kereskedelem helyzete is. Jelentkeztek azonban már a később súlyossá váló gazdaságpolitikai hibák: a minőség és a mennyiség helyes arányának megsértése, a felújítások, karbantartások elhanyagolása, a mezőgazdasági beruházások nem megfelelő növelése, a nehézipar szűk értelmezése (kohászatra és gépiparra). 1949-re a tervezett nagy beruházások megvalósítását nehezítették а politikai helyzet helytelen megítéléséből következő nagy hadikiadások, a termelékenység emelését
