Századok – 1964

Figyelő - Tudományos békekonferenciák (Stier Miklós–Vida István) 1360

FIGYELŐ TUDOMÁNYOS BÉKEKONFERENCIÁK Hazai békemozgalmunk kiemelkedő eseményeit jelentették az Országos Béke­tanács Tudományos Bizottsága, a tudományos intézetek, a felsőfokú oktatási intézmé­nyek és a Hazafias Népfront által közösen rendezett regionális tudományos konferenciák, amelyeken neves tudósaink hallatták szavukat korunk fő problémájában: a háború ós béke kérdésében. Ki-ki a maga szakterületének megfelelően mutatott rá a tudománynak a béke és a háború kérdésével való összefüggéseire, s előadásával is hozzá kívánt járulni a béke erőinek győzelméhez, egy újabb háború megelőzéséhez. Korunkra elsősorban a természettudományok hihetetlen mértékű előretörése jel­lemző. A négy vidéki egyetemi városban (Miskolcon, Debrecenben, Szegeden és Pécsett) tartott konferenciákon, éppen a fenti tény következtóben, az előadások zöme természet­tudományi jellegű volt. Előadások hangzottak el a radioaktív sugárzás veszélyeiről, annak megelőzéséről, s az ellene való védekezés orvosi problémáiról. Beszámolót hallhattunk a sugárzó anya­gok eltakarításáról, a radioaktív termékek megkötéséről, valamint a radioaktív izo­tópoknak a jövő korszerű mezőgazdaságában betöltendő szerepéről. Többen foglalkoz­tak az atomenergia békés felhasználásának a termelés területén adódó állandó lehető­ségeivel. Megint mások a háború okozta testi és lelki megterheléseknek az emberi szer­vezetre ós az idegrendszerre való hatását tanulmányozták. Bár a tanácskozások jellegét elsősorban a természettudományos előadások adták meg, alapos, nagy felkészültséget mutató előadások ós hozzászólások hangzottak el a társadalomtudományok képviselői részéről is. Elsőíorban jogtudósainkról kell itt meg­emlékeznünk, akik a nemzetközi jog alapján megvilágítottak egy sor — a béke és bizton­ság szempontjából — oly fontos problémát, mint például az európai biztonság és a nem­zetközi jogi törvényesség, a béke védelmének alkotmányos garanciái és a berlini kérdés. Az irodalomtudományok művelői az emberiség legjelentősebb írói, költői szellemének és müveinek idézésével foglaltak állást a béke mellett. Külön szeretnénk foglalkozni azokkal az előadásokkal, hozzászólásokkal, ame­lyeket történészek tartottak, vagy olyan jellegűek voltak, amelyek széles körben támasz­kodtak a történettudomány eredményeire. Ruzsás Lajos kandidátus előadása a mai hivatalos nyugat-német történetszemlé­lettel foglalkozott , kimutatva, hogy az az elmúlt századok történetének meghamisításán alapszik, s azt vallja, hogy Németország a Nyugatot védő feladatát a Kelettel, a Szovjet­unióval szemben betölteni mindaddig nem tudja, míg a német keleti mozgalommal nyert és a második világháborúban elvesztett területeit vissza nem szerezheti. Pintér Ferenc adjunktus a népek történelemformáló erejéről s az örök egyetemes béke lehetőségéről beszélt. Utalt arra, hogy az egyetemes béke jeltétele Európa bizton­ságának megőrzése, e kontinens biztonságának kulcsa pedig a német kérdés mielőbbi megoldása és rendezése. A német militarizmus azonban nemcsak Európa testének rákos daganata, hanem, mint a nemzetközi élet egyik kritikus jelensége, a világ népei békéjé­nek veszélyeztetője is. Az európai népek korunk politikájának az általános, a különös és az egyes e dialektikáját felismerve tölthetik be történelemformáló szerepüket. S itt vár nagy szerep az értelmiségre. Tudományos módszerekkel kell nevelni a népeket arra, hogy mindenki személyes erkölcsi felelőssége tudatában álljon a béke híveinek, sőt a háború végleges kiirtásáért harcolóknak a táborába. Vas Károly főiskolai tanár „Békére nevelés a történelemtanításban" c. előadásá­ban elmondta, hogy 1945 — 1948 között Németország megszállásának idején a német nép legjobbjai valamennyi megszállási zónában haladó szellemű történelemtanítás bevezetésére törekedtek. Erre egyébként a potsdami határozatok is kötelezték a német

Next

/
Oldalképek
Tartalom