Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

fol yóir atszemle 1357 •déke megismerkedett az olasz szociális katolicizmus képviselőivel, Giuseppe Toniolo szociológussal és Romolo Murri később kiközösített római pappal, akiknek politikai és szociális eszméi otthoni munkájában is mindvégig inspirálták. Politikai tevékenységében a német katolicizmust igyekezett kiszabadítani a bismarcki kultúrharc által rákényszerített „gettó-helyzetéből", és a Centrum-párton keresztül uralkodó politikai, társadalmi ós szellemi tényezővé tenni. E feladatkörbe illett bele a négymilliós főváros, Berlin 400 000 katolikusának megszervezése. Szociális téren a munka és tőke ellentótének enyhítésén, a katolicizmusnak szociális szellemmel való telítésén, a munkásmozgalomnak katolikus befolyás alá helyezésén dolgozott, „A szakszervezeti munka — hirdette — a gyakorlati kereszténység alkalmazása a reális életre . . . A szakszervezeti munka a modern Caritas . . ." (356. 1.) Mint ragyogó szónok, eleven és fordulatos író ós kitűnő szerkesztő is megsokszorozta eszméinek hatóerejét. Az ő politikai köréből került ki Brüning kancellár is. — HANS BIÍCHHEIM: A magasabb SS- és rendőrvezetők c. tanulmánya (362 — 391. 1.) arról az 1937 végén mozgósítás esetére létesített, igazi jelentőségre azonban a második világháború során emelkedett intézményről számol be, amelynek egyik hirhedt képviselője volt hazánkban 1944-ben Wiilkelmann. Legfőbb vezetője,Himmler arra törekedett, hogy az országon belül, de főként a megszállt területeken a belügyi igazgatástól, a hadseregtől, a rendőrségtől, sőt a fegyveres SS-től is független hatalmi állást vívjon ki számukra, s később a háború után rájuk építse az egész beligazgatást. Miközben a ,,rutin"-munkát a különböző rendőr-alakulatok vagy a hadsereg végezte, az összes fontosabb „politikai" ügyeket — partizánok, zsidók, baloldaliak elleni akciókat, idegen munkaerők munkábaállítását, a hadifontosságú termelés megszervezését — mint Himmler teljhatalmú megbízottai a magasabb SS- és rendőrvezetők intézték. — DIETMAR ROTHERMUND: Nemzet alak alá S Indiában (392 — 403. 1.) a történelmi alapfogalmak megbízhatóságának egyik próbáját a fejlődő országokra való alkalmazásukban lát ja. Ami a nemzetfogalmat illeti, míg az európai országokban a nemzet a polgárság és a modern állam lassú fejlődése során még a nemzeti öntudat és ideológia kialakulása előtt megjelenik, addig „Indiában és a legtöbb más fejlődő országban a nacionalizmus megelőzte a tulajdonképpeni nemzetfejlődést, és az európai tapasztalatból leszűrt ideológia szolgál receptként" (392. 1.). Aszerint, hogy a felszabadult nép előzőleg egységes államot alkotott-e vagy sem, hangsúlyozták az új nemzetek a népszuverenitás, ill. a kultúrközösség eszméjét; így a nacionalizmusnak egész sor nemzeti változata keletkezett. Indiában az angol gyarmati uralom aláásta az indiai társadalom hagyományos szerkezetét, s ezzel egyben saját uralma alapját. Az angolos műveltségű felsőbb kasztok által képviselt nacionalizmus mérsékelt szárnya az indiai nemzet lassú kifejlődésére, ezzel szemben a radikális irányzat a szerinte már kifejlődött indiai nemzetre alapozta a maga politikáját. Az angolok 1909-i reformjuktól kezdve a vallási megosztot tságot szegezték szembe a nacionalista mozgalommal, amely lehetővé tette számukra a döntőbírói fellépést. Gandhi, a „nemzet atyja" megpróbálta a hinduk és mohamedánok egységét helyreállítani sajátos, az egyes ember megtéréséből, önlegyőzéséből kialakított, koncentrikus körökben az egyes emberről a családra, a közösségre, az emberiségre kiterjedő, a passzív rezisztencia taktikájára épülő nemzetfogalmával. Ez azonban már nem elégítette ki az indiai nacionalisták fiatalabb, a marxi szocializmus felé tájékozódó nemzedékét, köztük Nehrut, akik azonban forradalmi tömegek híján nem tudtak Gandhi ellen föllépni, ill. tőle elszakadni. A Nehru által képviselt „világi" állam a szociális és politikai egyenlőséget jelenti, összeegyeztethetetlen mind a vallási partikularizmussal, mind a régi értelmű kaszt-rendszerrel, s a központi és a vidéki érdekek egyensúlyán, a „nemzeti integráció" politikáján nyugszik. „A nemzettéválás Indiában a modern világhoz való ugrásszerű alkalmazkodási folyamat, amely különböző történeti rétegek gyakran ellent -mondónak és kaotikusnak tűnő érvényesülésében megy végbe." (403. 1.) 1964. 1 .sz. — Vezető helyen közli A. B. 1963. júl. 20-i megemlékezését (1 — 1 2. 1.) a HitlerelleniStauflénberg-puccs szellemi tartalmáról és aktuális jelentőségéről. Miután a weimari Németország gyengeségét és — más-más szempontból ugyan — de a nyugati hatalmakat ós a Szovjetuniót egyaránt felelőssé teszi a totális fasiszta diktatúra. kiépüléséért, elvont morális kategóriákban, mint tisztesség, jó erkölcsök, emberi méltóság, hazaszeretet adja meg eléggé ködösen a német polgári ellenállás szellemi tartalmát, amelyet egyben biztosítéknak tekint a fasizmus újjáéledésének veszélye ellen is. Ezek mögött a morális kategóriák mögött — mint a szerző maga is megjegyzi konzervatív-klerikális,, sőt — Carl Goerdeler esetében — „szocialista" ( !) politikai törekvések rejtőznek. A Hitler-ellenes ellenállást demagóg fordulattal a „másik diktatúra", a Német Deinokra-28 Századok 1964/5—6.