Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1344 FOLYÓIRATSZEM LE hatalmának kiterjesztéséért folyó harc időszakában, 1945^1948 (28-49. 1.) ismerteti a felszabadulás után kialakult helyzetet: a kormányrendeletek az aktív antifasiszták kivételével a magyarokat megfosztották állampolgárságuktól és munkaszolgálatra rendelték őket. A burzsoá nacionalisták lakosságcserével akarták megoldani a magyar kisebbség kérdését, de túlbecsülték a magyarországi szlovákok létszámát, s lebecsülték a szlovákiai magyarok létszámát. A lakosságcsere ténylegesen csak a szlovákiai magyatok mintegy 12%-ára terjedt ki, egyébként idővel a szlovák dolgozók körében is megütközést keltett. Az ún. reszlovakizáció is helytelen lépés volt, a Dél-Szlovákiában lakó magyarok szlovák nemzetiségűeknek vallották magukat, hogy ne telepítsék át őket Csehországba és Morvaországba, valójában azonban az etnikai viszonyokban ettől nem következett be változás. A tanulmány ismerteti, milyen nacionalista és soviniszta agitációt folytatott a szlovák burzsoázia, a demokrata párt, s hogy erre a magyarországi burzsoá sajtó milyen agitációval válaszolt. Beneá személy szerint a magyarok teljes asszimilációját szerette volna megvalósítani. A kommunista párt mindvégig ellenezte a magyar nemzetiség problémájának ezt a fajta burzsoá-nacionalista „megoldását", amely csak károkat okozott. A februári győzelem után lehetségessé vált a nemzetiségi kérdés internacionalista szellemben való megoldása. — VLADIMÍR KULÍSEK: A csehszlovákizmus szerepe a csehek és szlovákok kapcsolataiban 1918 — 1938 (50 — 74. 1.) rámutat arra, hogy az az elmélet, amely szerint a csehek és szlovákok egy nemzet tagjai, a XIX. században jött létre. Az első köztársaság idején Masaryk és BeneS voltak ennek az elméletnek fő képviselői, s mellettük elsősorban az agrárpárti és szociáldemokrata politikusok. Az előbbiek ezzel kívánták elősegíteni a cseh agrárburzsoázia uralmát Szlovákiában, a szociáldemokraták viszont az autonómiát követelő néppártiak és a kommunisták ellen egyaránt fel akarták használni a jelszót. A koncepció hívei idealista szempontból vizsgálták a nemzet fogalmát, nem látták meg ennek a kategóriának történeti jellegét. A tudósok között nem egy tekintély akadt, aki tudományos alapon tagadta az önálló szlovák nemzet létezését (Albert Pra£ák, Jaroslav Vlcek pl.), a politikusok pedig államjogi alapon hirdették ugyanazt az elméletet, azonosítva a nemzetet az állammal. A csehszlovák nemzetegység fikciója nacionalista ellenhatást váltott ki a szlovák burzsoázia részéről. A kommunista párt mindig harcolt a csehszlovákizmus ellen, a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságának elismeréséért. — SÁRKÖZI ZOLTÁN: Adalék a szlovák mezőgazdasági idénymunkások történetéhez, 1848—1914 (75—103. 1.) megállapítja, hogy az agrárválság idején az új növényi kultúrák terjedése idézte elő a vándormunkások iránti keresletet, később pedig az agrársztrájkok. A mezőgazdasági vándormunkások számát Magyarországon 60 000-re becsüli, s ezek mintegy harmadát tartja szlováknak. Részletesen ismerteti a mezőgazdasági munkások helyzetét, életkörülményeit, s a függelékben három szerződós szövegét közli, annak bizonyítására, milyen kiszolgáltatott helyzetben voltak a vándormunkások- — N. ACTA UNIVERSITATIS PALACKIANAE OLOMUCENSIS. Facultas Philosophica 15. Sborník prací historickych IV. 1963. —Az olomouci Palacky-egyetem történelmi tanszékének évkönyve a tanszók dolgozóinak tudományos munkáit közli. A tanszékvezető DIMITR KRANDZALOV profeszszor egyik tanulmányában: A történeti problematika P. J. Safafík életművében (5 — 28. 1.) elsősorban Safarík Szláv régiségek c. munkájának jelentőségével foglalkozik, s azt igyekszik bizonyítani, hogy Safarík tudományos tételei — szemben a közfelfogással, amely nagyrészt tudományos szempontból elavultaknak mondja őket — ma is lényegében véve érvényesek.— Ugyancsak D. KRANDZALOV: A keramika és a jelek tanúbizonysága (29 —142. 1.) c. nagyobb tanulmányában a mai bolgár régészet egyes megállapításaival száll vitába, a pliszkai (abobai) palotát és az ott található régészeti leletanyagot rómaibizánci eredetűnek mondja, s nem szlávnak. — LADISLAV HOSÁK: Megjegyzések a középkori morva város alaprajzához (143 — 172. 1.) általános megállapításokat tesz arra vonatkozólag, hogyan alakult ki a középkori város alaprajza, megkülönbözteti a faluból kialakult és telepített város alaprajzát, s úgy látja, hogy az alaprajzi vizsgálatok lényeges eredményeket hozhatnak egyes városok korának a megállapítására. Függelékben közli az összes morvaországi középkori városok és mezővárosok jegyzékét. — OSVALD NEVRIVA: A brnói 1869 júliusi munkástüntetés (188— 204. 1.) részletesen beszámol egy tüntetésről, ahol a városi hatóságok a helyőrség magyar ezredeit vetették be a tüntetők ellen, bár a lakosság „Éljen a szabadság" magyar nyelvű kiáltásokkal igyekezett a katonákat eltéríteni a beavatkozástól. — KAREL SOMMER: Prostéjov körzetének gazdasági és társadalmi arculata 1920—1930 (207 — 234. 1.) igen érdekes részletes adatokat közöl az egyik morvaországi ipari kör-