Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

F0LYÓIR ATSZEMLE 1327 csolata s különösen annak a mechanizmusnak konkrét vizsgálatát, amelynek révén kialakul az "anyagi-gazdasági viszonyok különféle tudati tükörképe. — Bár az ókori zsidó nép életére ós kultúrájára a vallás nyomta rá bélyegét, mégsem tüntethette el teljesen a valláskritika nyomait az ószövetségi szentírásból. Ezeket tárja fel a Bírák Könyvétől a zsoltárokon. Jób könyvén át egészen a Qóheletig (Prédikátor Könyve) KOMORÓCZY GÉZA „ . . . És nem félik Istent" című tanulmánya, kimutatván ez 'óhéber valláskritika ellentmondásos voltát. — B. B. A magyar folyóiratszemlét összeállították Bellér Béla (В. В.), Sz, Ormos Mária (О. M.), Szabó Miklós (Sz. M.), Vörös Károly (V. K.) és V. Windisch Éva (W. É.) KÜLFÖLDI FOLYOIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1964. 1. sz. — V. A. GYAOYICSENKO, F. JE. Losz és V. G. SZABBEJ: AZ ukrajnai történetírás fejlődése 1917 — 1963 (3 — 26. 1.) c. tanulmányukban abból indulnak ki, milyen alapvető volt Lenin munkássága Ukrajna történetének marxista feltárásában. Az 1920-as évek ( lején megteremtődtek a szervezeti feltótelek az ukrán történeti kutatás számára. Számos dokumentumkiadvány növelte e történeti kutatás forrásbázisát. Persze ebben a korban az ukrán szovjet történetírásnak meg kellett küzdenie a marxizmusként álcázott burzsoá koncepciókkal, amelyeket elsősorban M. Javorszkij képviselt, és az ukrán burzsoá nacionalizmus nyílt megnyilvánulásaival, Hrusevszkij történetírói „iskolájával". Az ukrán nacionalizmus elleni harcban jelentős volt M. N. Pokrovszkij szerepe. A személyi kultusz ideje azonban nem kedvezett a történettudomány fejlődésének, az 1930-as évek derekára valamennyi ukrán történeti folyóirat megszüntette működését, s csak 1957-ben, ' a XX. kongresszus után indult meg újra a Isztoricsni Zsurnál. Bizonyos felélénkülés már a második világháború idején mutatkozott. Különösen nagy volt ez a fellendülés a XX. kongresszus után. Már 1953-ban megjelent az első összefoglaló munka Ukrajna történetéről, amely 1917-ig tárgyalja az ukrán nép történetét. Igen jelentős a 17 kötetes Ukrán• Szovjet Enciklopédia (eddig 12 kötet jelent meg). 1961-ben kiadták az Ukrán Kommunista Párt vázlatos történetét. Ma igen élénk kutatómunka folyik, igen sok tanulmány foglalkozik az 1917 utáni korszakkal, de a régebbi korszakoknak is megvannak a szakértői, sok munka tárgyalja a városok történetét. Jelentős kutatások folynak az egyetemes történet terén, például az egyes európai népi demokratikus országok történetére vonatkozólag. Egyes munkák elméleti színvonala még nem eléggé magas, s az is hiba, hogy a tapasztalt, idősebb kutatók nagy -26* részt még a régebbi korok szakértői. De ma mái' a történészek nagyobb része a Szocialista korszakkal foglalkozik, az Ukrán Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében dolgozó munkatársak 70%-a az 1917 utáni korszak problémáit dolgozza fel. — A. V. FAGYEJEV: Gondolatok a kultúra történetének tanulmányozásáról (27—43. I.) megállapítja, hogy bár a kultúra egyes részterületeire vonatkozólag már vannak összefoglaló munkák, a kulturális fejlődés szintézise még hiányzik. A személyi kultusz korában különösen elhany agolták az ilyen irányú vizsgálatokat, mert ekkoriban valójában nem tartották fontosnak a néptömegek alkotó szerepét. Márpedig а kultúra történetében éppen ezt kell hangsúlyozni, s nem egyres nagy alkot()k ismertetésére leszűkíteni a kultúra fejlődését. A XIX. század első felének orosz fejlődósét veszi például а szerző arra, hogyan mutatkozik meg a kulturális fejlődósben a gazdasági viszonyok alapvetően meghatározó szerepe. A kultúra fejlődése persze állandó harc a szembenálló haladó ós reakciós nézetek között, de ez egyáltalában nem jelent valamilyen szakadást. A kultúra fejlődése összefüggő egész, á kulturális fejlődés önmagában véve haladó jellegű. Éppen a korszak orosz folklórjának a példáján igazolja, hogy a régi alkotások és az élenjáró filozófiai gondolkodás között milyen szoros kapcsolat áll fenn. — Sz. Sz. VOLK és A. R. DZENYISZKEVICS : A Szovjetunió történetével foglalkozó reakciós burzsoá történetírás áltudományos elméletei (58 — 74. 1.) elsősorban a második világháború után írt munkák ismertetése ós bírálata kapcsán mutatják be, hogyan hamisítják meg a burzsoá közírók és történészek a Szovjetunió történetét. Utalnak azokra a munkákra, amelyek az „orosz rejtély" magyarázatát kívánják nyújtani, s voltaképpen teljesen hamis képet adnak az orosz fejlődésről. A Szovjetunió politikáját úgy tekintik, mint a bizánci és cári nagy-