Századok – 1964
Közlemények - Troján; M.: Bereg vármegye dolgozóinak harca a tanácshatalomért az 1918–1919-es években 107
sr. TRO.IAN hoz csatlakozunk"7 4 — határozta el a munkácsi járás Fogaras községének ruszin paraszttanács ülése 1919. január 17-én. „Egyhangúan Ukrajnához"7 5 — határozták el a latorcai járásbeli Patakos község parasztjai 1918. december 29-én. „Most kérdik tőlünk hová, melyik néphez akarunk csatlakozni és mi azt feleljük, hogy Ardánháza község egész lakossága az orosz és az ukrán néphez akar csatlakozni"7 6 — határozták el az ilosvai járás Ardánháza község dolgozói az 1919. január 19-én megtartott községtanácsi ülésen. A jegyzőkönyvet aláírta a község 72 lakója. 1918. december 8-án Szolyván úgynevezett Kárpáti Ruszin Tanács létesült, melynek tagjai a járás munkásai és parasztjai voltak. A tanács élén Zseliznyák V. asztalos munkás állt, A szolyvai tanács szervező gyűlésén ilyen tartalmú kiáltványt fogadott el: „A tanács az összes orosz és ukrán földekkel való egyesülést kívánja, úgyszintén a grófi és állami föld szétosztását a szegény lakosság közt." A kiáltvány a továbbiakban rámutat, hogy „a szolyvai járás lakói ahhoz az Ukrajnához akarnak csatlakozni, ahol a tanácsok szétosztották a parasztoknak a földbirtokosok földjét".7 7 Ilyen és hasonló határozatokat fogadtak el mind Bereg vármegye, mind egész Kárpátontúl ukrán lakosságának munkástanácsai. A fent említett egyes tanácsok kijelentéseiből látható, hogy az ukrán és az orosz néppel való egyesülés óhaja a vármegye minden ukrán nemzetiségű lakójának kívánsága volt. A dolgozók jól tudták, hogy ha a burzsoá Magyarország határain belül maradnak, változatlanul folytatódik a nehéz szociális és nemzeti elnyomatás. Viszont a testvéri Szovjet-Ukrajnával való egyesülésben felszabadulásukat látták. Ezért védelmezték „az urak és papok nélküli" Ukrajnával való egyesülés eszméjét, ahol nincs sem szociális, sem nemzeti elnyomatás. Ilyen Ukrajna volt az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság. Bereg vármegye dolgozó parasztsága, valamint a szomszédos megyék parasztsága számára is a legégetőbb a föld kérdése volt. Miután értesültek arról, hogy a szovjethatalom Oroszországban és Ukrajnában ingyen osztott a földnélküli és törpebirtokos parasztoknak földet, a dolgozó parasztok követelték a grófi, állami ós egyházi földek elkobzását ; egyes esetekben pedig saját kezdeményezésből foglalták el ezeket. Az 1918. év őszén a Ruszin Néptanács által terjesztett kérdőív kérdésére: „Mit kívánnak a legjobban a maguk parasztjai?" — Patakos hegyi község lakói így válaszoltak: „Azokat a földeket, amelyeket az ellenség elvett tőlünk és használni szeretnénk."7 8 Itt a kulákok, kereskedők és uzsorások földjei értendők. „Kijelentjük azt, hogy elsősorban azt a földet kívánjuk magunknak, mert amíg a mi házaink állnak, addig ezt a földet Lázinak fogják hívni"7 9 — követelték a munkácsi járás Fogaras községe földnélküli parasztjai. „Itt sok a földnélküli nép, amely nem tud megélni; itt a mi határunk körül grófi föld terül el, nekünk pedig nincs hová elvetni a kenyeret, itt a mi határunk mellett úgynevezett „kis mocsarka" grófi szántóföld terül el. Itt van az úgynevezett Szernyemocsár grófi rét is. Ebből kellene nekünk, mert nincs széná-74 Uo. 17. 1. 75 Uo. il. 1. 76 Uo. 21. 1. 77 V. Grendzsa-Donyszkij : Nazusztrics voli (A szabadság felé). Uzshorod. 1930. 15—117. 1. . 78 KTÁL munkácsi fiókja, 1 f., 1. 1. 1 ügy, 11. 1. 79 Uo. 17. 1.
