Századok – 1964
Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1303
1304 FOLYÓIRATSZEM LE mivel zsellérek gyakran birtokoltak úrbéren kívüli eredetű földeket is. A tanulmány a valóságos birtokmegoszlás vizsgálatához a XIX. századi úrbéri perek s a 48 utáni telekkönyvi ós kataszteri felvételek irataira hívja fel a figyelmet és részletesen elemzi e forráscsoportok legfontosabb irattípusait s azok felhasználási lehetőségeit. E források alapján községenként háztartásokra lebontott, egészen részletes vizsgálatok végezhetők a paraszti birtokmegoszlásra vonatkozóan. A vizsgálat legnagyobb egységének a megyét tekinthetjük. Azonkívül tájegység-típusok szerint kiválogatott községekben is lehet reprezentatív vizsgálatot végezni. A tanulmány végül a szerző saját," hasonló módszerekkel végzett pestmegyei vizsgálatainak eredményeivel illusztrálja bevezető állítását, mely szerint 1848-ban a korábban nincstelennek tartott zsellérek jelentős földterület birtokában szabadidtak föl. — TILKOVSZKY LÓBÁNT A csehszlovák földreform magyar revíziója az első bécsi döntéssel átcsatolt területeken (1938 —1915) c. tanulmánya elöljáróban az első világháború utáni csehszlovákiai földreformot elemzi. Megállapítja, hogy az abból nagy számban kirekesztett magyarok elégedetlenségét a magyar kormány csehszlovákiai ügynökei és a csehszlovákiai magyar kisebbség burzsoá nemzeti pártja, az Egyesült Magyar Párt, sikerrel használták fel Csehszlovákia bomlasztására és a szóban forgó terület átcsatolására. Az átcsatolt terület földéhes magyar agrárproletárjait és szegónyparasztjait azonban hatalmas csalódás várta. A magyar kormány ugyanis a csehszlovák földreformmal nemcsak nemzeti szempontból állott szemben, hanem annak rendkívül korlátozott szociális kihatásait is túlontúl messzemenőknek ítélte. így az átcsatolt területen a remélt „magyar földreform" helyett csupán földbirtokpolitikai revízió következett, amely a csehszlovák földreform következtében meggyengült magyar agrárburzsoázia megerősítését tartotta elsődleges feladatának s a szlovákoktól, csehektől, morváktól elvett ingatlanok egy részét visszajuttatta régi nagybirtokos tulajdonosainak. A magyar kormány nem követhette kedve szerint „az idegenek kiseprűzósére" irányuló vágyait: az a körülmény ugyanis, hogy a Szlovákiában földreformot meghirdető szlovák kormány kisajátítással fenyegette a szlovákiai magyar birtokokat, a magyar kormányt az átcsatolt területi szlovák birtokosok kisajátításának korlátozására és a szlovák kormánnyal való földbirtokpolitikai megegyezésre késztette. De így is szabad keze volt az elmenekült idegen birtokosok ingatlanszerzéseinek teljes, az itt maradt idegen birtokosok ingatlanszerzéseinek pedig részleges hatálytalanítására. A csehszlovák földreform revíziójának végrehajtását jelentősen befolyásolták az átesatolt területi, és az ott érdekelt „anyaországi" agrárburzsoázia érdekellentétei. Az előbbi az Egyesült Magyar Párt politikai kereteit felhasználva kizárólagossággal próbálta megtartani e területet a maga gazdasági ós politikai vadászterületének, a kormány azonban megtörte ellenállását, a pártot beolvasztotta a kormánypártba, s az „anyaországi" agrárburzsoáziának utat nyitott az átesatolt területre. A magyar urak ígéreteiben történt csalódás a lassan eszmélni kezdő magyar paraszttömegeket egyre inkább leterítette szociális igényeik kielégítésének nacionalista módon való követelése útjáról, s fokozatosan közelítette őket a velük együttélő szlovák parasztsághoz. Számos esetben előfordult,, hogy magyar parasztok szolidaritást nyilvánítottak szlovák parasztokkal szemben» akiknek a csehszlovák földreformtól kapott földjót „a felvidéki földbirtokrendezési ügyek kormánybiztosa" kisajátítani akarta. — Kiss ATTILA A Kárpátmedence koraközépkori szőlőművelése c. cikke a római uralom megszűnte és a magyar honfoglalás közötti időszakban vizsgálja a római szőlőművelés kontinuitásának lehetőségét: elfogadja az egészében hitelt érdemlő forrásnak ismert ún. Suidas Lexikon egy adatát az avarok erős borfogyasztásáról és kiterjedt szőlőiről, Bár erre közvetlen s kétségtelenül a terület helyi kultúrájából merítő régészeti bizonyítók — ideértve a sírkövek s egyes avar övszíjdíszítósek szőlőábrázolását is — nincs, s . bár a hunok, germánok és korai avarok szőlőművelése kizártnak látszik, mégis, vonatkozó adatának kifejezetten ellenkezőjére sem találva adatot, feltételezi, a római szőlőművelés valamilyen folyamatosságát. Ez később az itt talált szlávság közvetítésével összeolvadt a honfoglalók magukkal hozott szőlőkultúrájával. — Misz JÁNOS Nagytálya bortermelő parasztsága a XFJ. században címen a tizedjegyzékek, urbáriumok és dicalis összeírások alapján 3 időmetszetben (1548—1556, 1577—1680, 1581 —1583) vizsgálja tárgyát: a termelőerőknek az 1552. évi török pusztítás utáni gyors regenerálódását, a birtokmegoszlás polarizálódását, az erősödő zselléresedóst, az extraneus birtoklást; végül a különböző forrásokban egyidejűleg szereplő jobbágynévsorok összehasonlításával a jobbágyháztartáson belüli sokoldalú kapcsolatokra hívja fel a figyelmet. — R. PÉTEB KATALIN: Szabad és dézsmás szőlők Zemplén megyében a XVII. század végén c. cikke e területek egy sajátos birtoklási formáját,
