Századok – 1964
Történeti irodalom - Sinowatz; F.: Reformation und katholische Restauration in der Grafschaft Forchenstein und Herrschaft Eisenstadt (Ism. Benda Kálmán) 1301
TÖRTÉNETI IRODALOM 130Г város területén tartózkodhattak, éjjelre távozniok kellett, s a beköltözési engedélyt csak az 1840:29. törvénycikk révén kapták újra meg. Az 1526-ban kiutasítottak azonban letelepedhettek a Sopron körüli helységekben, és zömük élt is ezzel a lehetőséggel. Később ezek a helységek (Kismarton, Nagymarton, Kabold, Lakompak, Németkeresztúr, Boldogasszony és Köpcsény),helyesebben zsidó lakosaik „hétközség" néven egységbe tömörültek, hogy érdekeiket amelyeknek a XVII. század húszas éveitől földesuruk, Esterházy Miklós majd később Pál nádor, hathat,ós támogatója volt — Sopronnal szemben biztosítsák. Fokozatosan kiharcolták, hogy a „nádori zsidók" írásos igazolás és 4 magyar dénárért váltott jelvény ellenében a hét két meghatározott napján beléphetnek a város kapuin, majd 1679-től kezdve évi átalány lefizetése ellenében napközben bármikor szabiidon jöhetnek-mehetnek a városban. A „hétközség" lakói mellett, az ország más részeiből is egyre sűrűbben fordultak meg zsidó kereskedők Sopronban, főleg nagyvásárok idején. A közreadott iratok — az V/2-es kötetben közöltek folytatásaként (ld. Századok 1962. 645 — 646. 1.) — az 1600 —1740 közti időszakot ölelik fel. Az iratok zöme jogi vonatkozású: a zsidó kereskedők és a városi polgárok pereskedésével kapcsolatos tanúkihallgatások, hivatalos följegyzések, bírói végzések. Az iratok másik csoportja nem kevésbé fontos: a városi számadáskönyvek adatai az egyes kereskedelmi árukról s a zsidókkal kapcsolatos bevételekről, továbbá a tanács határozatai, amelyek idői'ől-időre részletesen szabályozzák a zsidók tevékenységi körét. Mindezekből kibontakozik a „hétközségben" lakó zsidóság vagyoni és társadalmi rétegződése, üzleti tevékenysége, a kereskedelemben és a hitelügyletekben elfoglalt egyre növekvő jelentősége, továbbá hagyományos szokásokhoz igazodó vallási élete. Ugyanakkor érdekes adatokat kapunk a soproni polgárság magatartásáról is. A városi tanács és méginkább a városi közgyűlés mindent elkövetett, hogy a kereskedelemben konkurrens zsidóságot minél előnytelenebb helyzetbe szorítsa, sőt hogy lehetőségeitől teljesen megfossza, és amikor ez nem sikerült, akkor is csak fokrólfokra engedett merev álláspontjából a gazdasági élet kényszerítő hatására —és nem egyszer az állami szervek közbelépésére. Házi Jenő, a középkori forráskiadás egyik legjobb hazai szakembere, ennek a kötetnek sajtó alá rendezésében is kiváló munkát végzett. A rendkívül nehezen olvasható német, latin, magyar és héber szövegek elolvasása, rövidítéseik feloldása, a nem egyszer értelmileg is bonyolult szövegek megértése itt fokozottan nehéz feladatot jelentett. A mintaszerűen pontos szövegközlések, a lényegre szorítkozó, de azt mindig híven visszaadó magyar nyelvű regeszták, az areheográfiai munka alapossága példaképéül szolgálhat forráskiadóinknak. Kár viszont, hogy a sorozat korábbi köteteivel kapcsolatban már kialakult elvekhez igazodva, itt is csak areheográfiai és filológiai jegyzeteket kapunk, a tárgyi jegyzetelés teljesen hiányzik. így az okmánytárat használók sajnálatt al kénytelenek nélkülözni Házi Jenő Sopron múlt jában való közismerten széleskörű és alapos tárgy- és helyismeretét. A részletes és szakszerű tárgy-, hely- és a rövid életrajzi utalásokkal ellátott névmutató csak részben kárpótol az elmaradt jegyzetekért. BENDA KÁLMÁN FRED SINOWATZ: REFORMATION UND KATHOLISCHE RESTAURATION IN DER GRAFSCHAFT FORCHTENSTEIN UND HERRSCHAFT EISENSTADT (Eisenstadt, 1957. 135 1. Burgenländischc Forschungen. Heft 35) REFORMÁCIÓ ÉS KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ A FRAKNÓ1 GRÓFSÁG ÉS A KISMARTONI URADALOM TERÜLETÉN A Lajta hegység, a Fertő tó, a Lajta patak és a Rozália hegység által bezárt területen fekvő fraknói grófság és a kismartoni uradalom a XVI—XVIÏ. században külön egységet képezett. A két uradalom területe a magyar korona fennhatósága alá tartozott, a könyvben tárgyalt időszak nagyobb részében azonban, az 1626-ban történt visszacsatolásig, zálogjogon Habsburg családi birtok volt és közvetlenül a császári kamara igazgatása alatt állt. Sinowatz az alsó-ausztriai kolostori tanács (Klosterrat) gazdag iratanyaga, az udvari kamara és Kismarton város levéltára alapján részletekbemenő rajzot ad a két uradalomhoz tartozó tizenegy községben a reformáció elterjedéséről, majd pedig különösen az 1575-tel induló ellenreformációról. Korszakonként előbb általánosságban ismerteti, majd községenként részletezi az eseményeket, és jellemzi a főbb személyeket. Megtudjuk adataiból, hogyan hódította meg az itt lakó — zömében német — lakosságot a lutheri
