Századok – 1964

Történeti irodalom - Karayannopoulos; J.: Die Entstehung der byzantinischen Themenordnung (Ism. Engel Pál) 1294

1294 TÖRTÉNETI IRODALOM 1294 azt is, hogy a kötet számos katonai térképet ad, amelyek alapján az olvasó képet kap a spanyol polgárháború majd minden nagyobb ütközetéről. A szerzőknek ez a kísérlete, ha nem is tekinthető befejezettnek (erre nyilván ők sem tartottak igényt), mégis annyira sikerült, hogy a francia válogatás a további kutatásoknál nélkülözhetetlen forrásanyagnak tekinthető. Hogy ez az értékelés nem légbőlkapott, csak egy bizonyítékot hozunk: a szerzők alapos munkával összegyűjtötték és könyvük végén leközölték a spanyolországi harcokban elesett mintegy 3000 francia önkéntes nevét. A szerzők végül egy rendkívül érdekes függeléket is csatoltak könyvükhöz, amelyben beszámolnak arról, miként harcoltak a „nemzetköziek" később, a második világháború idején a fasiszta csapatok ellen. E fejezet rendkívül gazdagon bizonyítja, hogy a franciaországi partizánharcoknak sok esetben a régi „spanyolosok" voltak a megszervezői, katonai szakértői, politikai biztosai stb. A függelék utolsó részében megtudjuk, hogy a Francia Köztársaság mivel viszonozta a franciák legjobbjainak áldozatvállalását. A kép kiábrándító. A hare 1939 óta folyik az önkéntesek politikai, gazdasági jogainak elismeréséért és még távolról sem ért véget. Az önkéntesek ügye (legelemibb követeléseik is, mint például a rokkantsági, hadiözvegyi nyugdíjak stb.) így lett, 1945-től kezdve máig „politikai ügy", így vált részévé a demokratikus, haladó erők általános követeléseinek. A könyv elolvasása után két vonatkozásban maradt bizonyos hiányérzetünk. Először: a szerzők a nemzetközi brigádok harcainak megírásánál nem fordítottak súlyt a brigádok belső életének vázolására, valamint arra, hogy megmutatták volna, milyen emberek indultak el a brigádokban (szociális, kulturális, politikai hovatartozásukat, problémáikat nem elemezték), ós a három éves harc során ezek az emberek milyen fejlődésen menték keresztül. A másik hiányosság, ami ugyan nem tartozik szorosan a címben megjelölt témához, az, hogy a szerzők nem mutatják meg a nemzetközi antifasiszta mozgalom és ezen belül a legerősebb központi erő, a nemzetközi proletárszolidaritás kibontakozását, amelynek a fegyveres segítség (az internbrigádok) ha legfontosabb része is, de mégis csak egy része. Ha ezt a témát is feldolgozzák, akkor lesz csak teljes az internbrigádok francia vonatkozású anyagának megörökítése. JEMNITZ JÁNOS-J. KARAYANNOPOULOS: DIE ENTSTEHUNG DER BYZANTINISCHEN THEMENORDNUNG (München, C. H. Beck. 1959. XX, 105 1. Byzantinisches Archiv. 10. H.) A BIZÁNCI THEMASZERVEZET KELETKEZÉSE A bizánci themaszervezet kialakulásának kérdése — legalábbis fő vonalaiban — a legutóbbi időkig megoldottnak számított. Gelzer (1899) és Uszpenszkij (1900) alapvetését a század eleje óta monográfiák és kisebb tanulmányok hosszú sora követte, amelyekből azután Ostrogorskij kerek egészet épített és bizánci történetének egyik alapkövévé tette. Tőle átvette valamennyi újabb szintézis, s így standard elméletté vált. Ez a teória, amelyet Ostrogorskij oly világosan és meggyőzően foglalt össze, két főtételt tartalmaz: 1. a themák újszerű közigazgatási és katonai egységek, amelyekben — a diocletianusi rendszer ellentéteként — egybeolvadnak a katonai és a polgári igazgatás funkciói; alapjukat 020 táján Herakleios császár vetette meg; 2. a themaszervezet bevezetése elsősorban katonai ill. társadalmi reform, amelynek lényege földre ültetett kisbirtokos katonáskodó réteg (stratióták) megteremtése, ami ilymódon a themarendszertől elválaszthatatlan és szintén Herakleios nevéhez fűződik. Az utóbbi időben többen kétségbevonták Ostrogorskij elméletének megalapozottságát, és vitatni kezdték gyenge pontjait,, amelyekből mind több került napvilágra. Míg ugyanis Ostrogorskij elődei inkább csak hipotéziseket állítottak fel, ó maga már kategorikus formában foglalta össze ezeket, anélkül, hogy ezt megelőzte volna a forrásanyag újbóli átvizsgálása. Időszerűvé vált a themarendszer eredetkérdésének revíziója, és Karayannopoulos könyve ezt a feladatot igyekszik elvégezni. Legelőször a korábbi elméleteket veszi sorra, és megállapítja, hogy többnyire nem alapulnak a források alapos vizsgálatán, tehát az utóbbiakhoz kell fordulnunk (5—>24. 1.). A szövegek elemzéséből a következő eredményre jut: A források a VII. század eleje óta beszélnek themákról, de három különböző értelemben. Eredetileg csupán katonai egységet jelöl, azután ennek a csapatnak a szállásterületét, és csak 771-ben- fordul elő először kétségtelenül adminisztratív egységként. Nincs jogunk tehát arra, hogy az utóbbi értelmezését kiterjesszük jóval korábbi adatokra is. A themák keletkezése nem köthető-