Századok – 1964
Történeti irodalom - Polgár; Ladislaus S. J. lásd Lukács; Ladislaus S. J. - Radant; H.: Wie schreiben wir Betriebsgeschichte (Ism. Berend T. Iván) 1289
TÖRTÉNETI IRODALOM 1289 védelmében. Ostorozta a csehszlovák burzsoá nemzetiségi politikát, amely a népek sikeres -antifasiszta összefogásának egyik legfőbb akadálya volt; ugyanakkor leleplezte a magyal' nacionalisták hazug csábításait. Ennek a hősi harcnak bemutatása Holotiková könyvének legértékesebb fejezeteit képezi. Steiner Gábor küzdelmes é^te — Csehszlovákia sorsának megpecsétlődése után — a buchenwaldi koncentrációs táborban végződött: 1942-ben erejét vesztve megtántorodott az Appellplatzon, s a náci pribékek lelőtték. Holotiková könyve — az elsőktől egészen ezekig a szomorú lapokig — mindvégig szenvedélyes együttérzéssel kíséri végig az emberi közelségben és történeti nagyságában egyaránt kitűnően ábrázolt forradalmár életét, s történész erényei mellett határozott írói kvalitásokat mutat. A csallóközi magyarság helyzetének rajza, a csehszlovák polgári demokrácia jellemzése, a választások lefolyásáról adott eleven életkép, az egyes történeti személyiségek karakterisztikus ábrázolása, mindmegannyi példa arra, hogyan lehet egy történeti munkát lebilincselően olvasmányossá tenni. Ez a jólsikerült életrajz a Csehszlovák Köztársaság két évtizedének s a CsKP ebben az időszakban vívott harcának számos lényeges — sokszor bonyolult — kérdését érinti. Nem lehetett feladata a szerzőnek, hogy ezek vizsgálatába mélyrehatóbban belemerüljön, mert ezzel feltétlenül lefékezte volna könyvének sodró lendületét. Talán csak a csehszlovák történetben és párttörtónctben kevésbé járatos magyarországi olvasó igényelne itt-ott bővebb — és differenciáltabb — magyarázatot. A legfontosabb kérdésekben azonban így is megfelelő eligazítást kapunk: pl. az egyes kongresszusok által megszabott irányvonalról, az 1928 —29-es belső párt válságról, a népfrontpolitika kérdéseiről. A könyv érdeme, hogy nem hallgatja el azokat a nehézségeket, hibákat, amelyek a párt szlovákiai tevékenységében ilyen vagy olyan vonatkozásban meg-megmutatkoztak, s hogy Steinert sem igyekszik tévedhetetlennek feltüntetni. Mélyen igaz, hogy Steiner életében éppúgy, mint a CsKP tevékenységében a hibák és tévedések ellenére azok a hatalmas pozitívumok állnak előtérben, amelyek harcaikat történelmi tetté emelték. Holotiková könyvének méltatását nem végezhetjük anélkül, hogy ne adózzunk elismeréssel a könyvnek a témához és tartalomhoz méltó külső kiállításának és nyomdatechnikájának is. TILKOVSZKY LÓRÁNT HAN'S RADANDT: WIE SCHREIBEN WIR BETRIEBSGESCHICHTE (Berlin, Verlag Tribüne. 1963. 103 1.) HOGYAN ÍRJUNK GYÁRTÖRTÉNETET Érdeklődéssel vettük kézbe Hans Radandt munkáját, hiszen a rövid terjedelmű könyvecske mögött hosszú évek óta következetesen folytatott, nagy munkacsoportokat foglalkoztató gyártörténeti kutatómunka felhalmozott tapasztalata rejlik. Jürgen Kuczynski professzor kiterjedt iskolájáról van szó, melynek egyik vezető munkatársa a most ismertetett munka szerzője, kinek tollából ugyancsak több gyártörtóneti tanulmány látott már napvilágot. (Ezek egyikéről másikáról e folyóirat hasábjain korábban számot is adtunk). A gyártörténeti munkák sorozatában eddig tucatnyi önálló kötetet és még több tanulmányt publikáltak a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságtörténészei. A figyelmet azonban nemcsak a gazdag tapasztalatok iránti érdeklődés keltheti fel, de önmaga a munka műfaja is. Egy korábbi ismertetés keretében már magam is szóvátettem történetírásunk egyes műfaj-problémáit, az e térén jelentkező egyoldalúságot. Ezt azonban nem csupán a népszerűsítő irodalom kapcsán mondhatjuk el, de még inkább a metodológiai munkák hiányára. Pedig milyen sok előnnyel jár, ha egy-egy szakterület eredményes kutatói megkísérlik rendszerbe foglalni, összegezni módszertani tapasztalataikat. Talán ehhez is segítséget nyújthat Radandt könyve. S ugyancsak rendkívül tanulságos a munka publikálásának célja is. A kötet ugyanis nem csak, vagy nem is elsősorban szakköröknek szól, hanem a helytörténeti gyártörténeti kutatásba bekapcsolódni kívánó százaknak vagy ezreknek, a gyárak munkásainak, vezetőinek, egyszóval olyanoknak, akiket ösztönözni akar kutató kollektívák létesítésére. Ez a munka úgyszólván társadalmi jellegű gyártörténetkutatás kibontakozására vet fényt. A szerző mondanivalóját négy fejezetben adja elő. Az első fejezet, mely a gyártörténet jelentőségét és feladatait vizsgálja, mindenek előtt a gyártörténet fogalmát igyekszik
