Századok – 1964
Történeti irodalom - Czóbel Ernő válogatott írásai (Ism. Esti Béla) 1264
1266 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM kodási'ól a válogatott írások alapján nom kaphatunk megfelelő képet. Ezt azonban már nem róhatjuk fel a válogatás és a szerkesztés hibájaként; az ok magának e munkának a jellegében rejlik. Szervezett, rendszeres Marx-kutatás ugyanis korábban még nem volt; a Marx—Engels Intézet munkatársainak az alapok lerakásával kellett kezdeniük. Czóbel Ernő tudományos lelkiismeretességét és szerénységét dicséri, hogy nem látványos sikerekre törekedett, hanem sok éven keresztül végzett fáradhatatlan bibliográfiai és dokumentumgyűjtő munkával igyekezett lehetővé tenni a tudományos szocializmus klasszikusainak minél teljesebb és hitelesebb kiadását, a marxi alkotófolyamat minden részletének felderítését. Ebben az időben napvilágot látott munkái között legfontosabb a „Kari Marx, Chronik seines Lebens in Einzeldaten"7 (Karl Marx, életének krónikája egyes adatokban) című 500 oldalas gyűjtemény, amely műfajánál fogva természetesen nem kaphatott helyet a válogatott írások kötetében. Czóbel Ernő életpályájának e második szakaszában kifejezett történetírói tevékenységgel már kevésbé foglalkozik. Az ebből az időszakból közölt munkák sorában legjelentősebbek az 1848-as német forradalom történetéhez fontos adalékokat szolgáltató kisebb tanulmányok a Kommunisták Szövetségének kölni csoportjáról, továbbá a Kölni Munkásegyletről. A kölni mozgalom azért érdekelte különösebben, mert, mint írja: ,,. . . Köln az egyetlen német város, amellyel Marx mint politikus közvetlen, szoros kapcsolatba került".8 Ugyancsak adalékjellegű a „Marx tevékenysége az 1848-as forradalmárok nemzetközi segélyezésében" című írás, a „Forradalom és ellenforradalom Németországban" bevezetése, továbbá Engelsnek a Tőke első kötetéhez írt recenzióiról szóló tanulmány. Nagyobb lélegzetű írás a kötet e részében csupán az „Engels politikai tevé^ kenységének fő szakaszai" című munka, amely korábban már külön kiadásban is megjelent. Ezt a művét a „Nagy Szovjet Enciklopédia" első kiadása részére írta Czóbel, ezért ebben is főként adatközlésre törekszik. E mellett azonban a tudományos kommunizmus több fontos elvi kérdését is érinti, bemutatva Engels harcát e tanítások érvényesítéséért a munkásmozgalomban. Legérdekesebbek azok a fejezetek, amelyek Engelsnek Marx halála utáni tevékenységével foglalkoznak. „Noha Engels formálisan egy nemzeti, vagy nemzetközi munkásszervezetnek sem állt az élén — írja —, nemzetközi kapcsolatai, a proletártömegek között Marx és a saját írásainak elterjedésével növekvő tekintélye, gigantikus tudományos és politikai tevékenysége (a sajtó, levelezés és személyes érintkezés útján) biztosította számára annak a vezetőnek a szerepét, aki nemcsak helyes általános stratégiai és taktikai útmutatásokat adott, hanem a legnagyobb energiával és ha kellett, keménységgel harcolt útmutatásainak végrehajtásáért, aki gyakran fordult a tömegekhez a vezetők feje felett, aki értette a módját, hogy bizonyos pillanatokban a napi küzdelembe való közvetlen beavatkozásával irányt szabjon a párt tevékenységének."9 Külön fejezetben szól arról a küzdelemről, amelyet Engels a proletárdiktatúra elvének elfogadtatásáért vívott a német munkásmozgalomban. Kiemeli a"z 1891-es kampányt, amelynek során Engels kiharcolta a gothai program marxi kritikájának közzétételét, Marx „Polgárháború Franciaországban" című művének új kiadását, továbbá megbírálja a német szociáldemokrata párt erfurti programtervezetét, főként a proletárdiktatúra jelszavának hiánya miatt. A hosszú éveken át fáradhatatlan szorgalommal folytatott megalapozó, gyűjtőmunka után következhetett volna Czóbel Ernő igazi alkotó tevékenységének korszaka. Hiszen Czóbel, különösen fiatalkorú munkáiból ítélve, gondolatokban rendkívül gazdag, nagy koncepciójú, kitűnő stílusú, alkotó karakterű tudós volt. E képességekkel és hatalmas tudásával a marxizmus—leninizmus kiváló teoretikusává válhatott volna. Ám ekkor már a körülmények nem kedveztek a teoretikus munka számára. Az elhatalmasodó személyi kultusz útját állta alkotó tehetsége érvényesülésének. A törvénysértések őt is elérték, évekre elszakították munkájától. 1947-ben tért haza Magyarországra. Itthon a párt a marxizmus—leninizmus klasszikusai magyar kiadásainak szerkesztését bízta rá. Mint minden feladatát, ezt is kommunista lelkiismeretességgel, a legnagyobb tudományos gondossággal végezte. Életének ebben a szakaszában a szerkesztés mellett főként fordítással foglalkozik; legjelentősebb munkája Lenin „Materializmus és emplriokriticizmus" című művének magyar fordítása. De a „Kommunista Kiáltvány", majd a szabadságharc centenáriuma mégegyszer kezébe adja a történetíró tollat is. Adatokat közöl a Kommunista Kiáltvány kelet» Moszkva. 1934. 8 A Kommunisták Szövetségének történetéhez. A Szövetség kölni csoportja a forradalom előtt. Czóbel Ernő válogatott írásai. 113. 1. » Eueb Politik ai tevékenységének fő szakaszal. Uo. 258. 1.
