Századok – 1964
Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252
TÖRTÉNETI IRODALOM 1257 •elemzi. Az országos adatokkal foglalkozók közé tartozik Móricz Miklós „Magyarország népének korviszonyai 1804 —1869" c. dolgozata.1 2 A rendelkezésre álló adatok feldolgozásával járó igen tanulságos nehézségek ismertetésére sajnos itt nem térhetünk ki, s így csak a tanulmány végeredményét közölhetjük, amely szerint a kérdéses időszakon belül az ún. korgúlák azonos típusba tartoznak. „Jellemző vonásaik: magas csecsemőkori halandóság, amely nemcsak az első évjáratot pusztította, hanem tulajdonképpen a másodikat is; a serdülő kor felső határán a kihalás terén némi lassúbbodás, amely azonban csak a múlt nagy gyermekkori haladóságához viszonyítva jelentett lanyhulást. Innen kezdve •egyenletes a kihalás rendje."13 Dávid Zoltán „Magyarország népessége a 17 —18. század fordulóján (Népességtörténeti forrásaink értékelése)" c. tanulmányában1 4 történeti demográfiánk egyik legnehezebb kérdését veti fel. A szerző ezzel egy régebbi dolgozatában már foglalkozott, s akkor Acsády Ignácnak az 1715 — 20 évi országos összeírás alapján végzett számításait korrigálta. Itt most a dézsmajegyzókeket, az 1696-os dicalis összeírást, az egyházi összeírásokkal, anyakönyvekkel ós a Rákóczi kori dicalis összeírással veti össze, s arra az eredményre jut, hogy a történészeink egy része által kritika nélkül használt 1696-os összeírás „részletessége nagyjából azonos az 1720. évi országos összeírással: a teherbíróképesség meghatározásánál általában mindkettő csak a mezőgazdasági népesség felsőbb rétegoit, elsősorban a magabíró jobbágyháztartásokat sorolta az adózók közé és ilyen módon a társadalom legkülönbözőbb széles rétegeit rekesztette ki. Adataik a korabeli dézsmajegyzékeknél is jelentősen alacsonyabbak."15 Megbízható számokat leginkább az egyházi összeírásokból, teljesen pedig csak az anyakönyvekből nyerhetünk. Míg a dolgozatnak ez a része teljesen meggyőző, a csatolt grafikonok közül a második már nem egészen az. A legtöbb helység esetében a grafikon 1696 — 1755 közötti feltételezett népességvonalának lefutása az 1755 — 1785 közötti időszakhoz képest megtörik, s ez mégis lehetővé teszi, hogy a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején átmeneti csökkenést tételezzünk fel. Danyi Dezső „Az 1777. évi lelkek összeírása" címmel egy conscriptio animarum-ot, ill. az ahhoz fűzött „szerény megjegyzéseket" elemzi.16 Ezeket a kimutatásokat az egyházi anyakönyvek alapján a világi hatóságok állították össze, s nemcsak az vált bizonyossá, hogy „Mária Terézia korától kezdve Magyarországon is rendszeres népösszeírásokat végeztek, amelyhez népmozgalmi tabellák is kapcsolódtak",1' hanem az is, hogy a „népmozgalmi nyilvántartások és összesítések adatait" kisebb területi egységekre nem tekinthetjük megbízhatónak. Az azonban valószínű, hogy az országos adatokból számított arányszámok megközelítőleg helyes képet nyújtanak népmozgalmi viszonyainkról."18 A cikk a „szerény megjegyzések" egyelőre ismeretlen szerzőjét mint a kor színvonalán álló szakembert mutatja be. Sajnálatos, hogy a tabella eredetije csak a cikk befejezése után került elő az Országos Levéltárban, s ez azt a kérdést is felveti: nem lett volna-e helyesebb a cikkel egy ideig még várni, hátha az eredeti provenienciája a szerzőnek is nyomára vezet? A XVIII. századi Szabolcs megyei demográfiai forrásokat tárgyalja Veres Miklós „Szabolcs megye népességi viszonyai a 18. században" c. dolgozatában.19 A megyei és az országos összeírások, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a conscriptio animarum, az (urbárium s az egyházi anyakönyvek vizsgálata után Feres arra a végeredményre jut, " Uo. 258-275. 1. " Uo. 275. 1. " Uo, 217—257 1. 16 Uo. 238. 1. "Történeti statisztikai évkönyv I960, 167. 1. " Uo. 168. 1. '»Uo. '•Történeti statisztikai évkönyv 1961-1962. 159-191. 1.
