Századok – 1964
Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252
TÖRTÉNETI IRODALOM 1253 segítséget, ott takarít meg emberi munkát. De az adatok gyűjtését a gép nem végzi el, ez továbbra is emberi munka marad. Ugyancsak emberi munka marad az összegyűjtött adatoknak gépi feldolgozásra való előkészítése (lyukkártyák vagy szalagok készítése), s ez óriási munkát igényel. A munkafolyamatnak ez a része változatlanul a hagyományos módszerekkel folyik ma is. A történeti források feldolgozása terén ez annyit jelent, hogy mondjuk az országos összeírás adatait ma is felvételi lapokra kell kicédulázni, a felvételi lapokat ellenőrizni kell, majd át kell vinni lyukkártyákra (újabb ellenőrzés) — aztán kezdődhet a gép munkája. De ezzel kapcsolatban is meg kell kockáztatnunk egy megjegyzést. Igaz ugyan, hogy ma már vannak olyan gépek, amelyek az ellentmondó adatokra felhívják a figyelmet, de olyan gép, amely az ember helyett gondolkodik, vagy inkább olyan gép, amely többet tud, mint az őt létrehozó ember — ilyen nincs. A gép ún. programozását egyedül a feldolgozó kutató képes megalkotni. Ennek a tömeges adatfelvétellel ós feldolgozással egybekötött hátránynak megvan az orvossága : az egyik a kollektív munka (amelyben a résztvevők nagyobb részének alárendelt szerepet kell játszania). Ha a történettudomány területén a kollektív munka alkalmazási lehetőségéről beszélünk, akkor a történeti statisztikát kell elsősorban megemlítenünk. A másik orvosság pedig a történetistatisztikai feldolgozások — és a velük együttjáró nagy anyagi áldozat — gondos előkészítése és hosszú távon történő tervezése. A harmadik nehézség, amelyre itt szeretnénk felhívni a figyelmet, ugyancsak a történeti statisztika lényegéből folyik. A statisztikai kézikönyvek a felvétel módja szerint általában kétféle statisztikát szoktak megkülönböztetni. Elsődlegesnek nevezik, ha a felvétel közvetlenül statisztikai célra készül (pl. népszámlálás), és másodlagosnak, ha az alapul szolgáló adat nem statisztikai célra készül (pl. bírói ítélet, amelyből bűnügyi statisztikát kóezítenek). A történeti statisztika véleményünk szerint egyikbe sem sorolható be, hanem különálló harmadikat alkot. Mert akár elsődleges, akár másodlagos felvételről van szó korunkban, a felvételt végző szervnek mindig megvan a lehetősége arra, hogy a hibás adatokat új felvétellel, a kérdőív adatainak „visszakérdezésével" helyesbítse. A történeti statisztika esetében erre nincs mód, még azt sem tudjuk megkérdezni, hogy egy-egy kifejezés alatt mit értett a kor embere. Alább, a demográfiai irodalom ismertetésénél bőven lesz alkalmunk ezekkel a nehézségekkel megismerkedni. Az előbb felsorolt előnyök nemcsak azt indokolják meg, hogy miért terjed történeti irodalmunkban a statisztika, hanem egyenesen kívánatossá teszik alkalmazási területének minél nagyobb arányú bővítését, a felsorolt hátrányok pedig legalább ilyen mórtékben teszik szükségessé egyrészt a kollektív munkát, a statisztikusokkal való együttműködést, másrészt a gondos tervezést, az intézményes feldolgozás előkészítését. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a történeti statisztika művelése már a múlt században a Központi Statisztikai Hivatalhoz kapcsolódott és lényegében ma is annak, ill. a KSH Könyvtárának keretében folyik. Tudományunk mai szervezetében azonban már nem egyedül a KSH könyvtára vesz részt benne, hanem az MTA és a levéltárak is. Az Akadémia elnökségi demográfiai bizottsága Ember Győző elnöklete alatt külön történeti-demográfiai albizottságot hívott életre, amelynek programján a népességszám és a népmozgalom mutatói mellett demográfiai bibliográfia kidolgozása szerepel, s amint még alább látni fogjuk, a legértékesebb munka egy jelentős részét ennek az albizottságnak ülésein végezték eddig. Örömmel kefi üdvözölnünk, hogy a statisztika megtalálta a kapcsolatot a levéltárosokkal. Ez a jelenség természetes, hiszen a történeti statisztika forrásait a levéltárban kell keresnünk, s a KSH Könyvtára és a Művelődésügyi Minisztérium levéltári osztályának kapcsolata ezt a munkát mindenképpen elősegíti. Az itt ismertetendő tanulmányokat és munkákat jelentős részben levéltárosok írták, s a „Történeti-statisztikai évkönyv" szerkesztőbizottságában is nagy számmal vesznek részt a levéltárügy képvisolői. Az Akadémia és a levéltárosok bekapcsolódása ellenére azonban — ezt hangsúlyozni kell — a
