Századok – 1964
Történeti irodalom - Ausztria és az oszmánok az osztrák történettudományban (Dr. Rudolf Neck) 1243
TÖRTÉNETI IRODALOM Ausztria és az oszmánok az osztrák történettudományban Az osztrák történetkutatás a magyarhoz viszonyítva eddigelé csak keveset ésnem kielégítő módon foglalkozott az osztrák -oszmán kapcsolatok sokrétű és komplex kérdéseivel; áll ez különösen a XVI. és XVI1J. század közti időszakra.1 Ezt nem könnyű belátni. Igaz ugyan, hogy a török elleni háborúk korszaka az ország felosztása és egy lényegében idegen zsarnoki hatalomtól elszenvedett elnyomás következtében a magyar nemzet története szempontjából sokkal nagyobb jelentőséggel bír, de Ausztria számára a sikeres védelmi háború I. Ferdinánd óta mégis elsőrangú létkérdés volt és az oszt rák múlt egyik dicsőséges szakaszát képezi. Végeredményben a török elleni háborúk adták azt a talajt, amelyből az osztrák barokk kultúra kinőtt, és azt az egyetemes történeti mozzanatot, amelyen a Dunai Monarchia történeti létének a továbbiakban nyugodnia kellett. Ezért tehát nem lehet egészen belátni, hogy miért foglalkozik az osztrák történettudomány oly keveset ezekkel a kérdésekkel. Amellett az osztrák lakosság szélesebb rétegeiben is rendkívül élénk érdeklődés mutatkozik a török kor iránt, csakhogy az, amit a sajtóban és a publicisztikában kap, sokszor igen szerény színvonalon áll. Ez a tudományos szempontból semmiképp sem kielégítő helyzet azonban nem csupán az osztrák történészek rovására írandó, hanem részben annak is következménye, hogy az osztrák orientalisztika - a magyart ól eltérően — alig érdeklődik ennek a kornak oszmán története iránt. Holott a török tanulmányoknak Ausztriában régi hagyományuk van, és a múltban többnyire sokkal örvendetesebb képet mutatnak, mint a jelenbon.2 Ha sokszor nem is voltak született osztrákok és a Habsburgok alattvalói, akik itt a török nyelvvel és kultúrával foglalkoztak, a Kelet közelsége mégis magával hozta, hogy az újkor első orientalistái a bécsi udvarban találták meg működésük helyét vagy a Portával való diplomáciai érintkezésben használták fel őket. A rossz tapasztalat ok,-amelyeket a bizonytalan levantei tolmácsokkal (többnyire renegátokkal) szereztek, hosszabb kísérletezések után végül arra vezettek, hogy a Porta melletti császári diplomáciai szolgálatban megszervezték a nyelvtanító intézetet (Institut der Sprachknaben). Nagy lendületet vett az orientalisztika I. Lipót alatt, aki maga is nagy érdeklődést tanúsított a Kelet története iránt.3 Mindenekelőtt az eredetileg lengyel, azután császári szolgálatban állott Franz Meninsfá volt az, aki a keleti nyelvek impozáns lexikonját állította össze, amely még ma is oszmán történeti szövegek tanulmányozásához nélkülözhetetlen segédeszköz.4 1 Vö.: Rudolf Neck: Österreich und die Osmanen (Ausztria 6s az oszmánok). Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 10. 1957. 434. kk. 1. 2 A továbbiakhoz vö.: Franz Rabinger: Die türkischen Studien in Europa bis zum Auftreten Hammer-Purgstalls (A török tanulmányok Európában Hammer-Purgstall fellépéséig). Die Welt des Islams, 7. köt. 1919. 103. kk. 1., Zur Vorgeschichte .der osmanischen Studien (Az oszmán tanulmányok előtörténetéhez). Der Islam 12. köt. 1922. 226. kk. 1., továbbá Paul Wittek és Friedrich Kraelitz-Greifenhorst bevezetését a Mitteilungen zur Osmanischen Geschichte első füzetében, 1922. 4. kk. 1. 3 Th. ч. Karajan: Kaiser Leopold I. und Peter Lambeck (I. Lipót császár és Peter Lambeck). Almanach der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien. 18. köt. 1868. 101. kk. 1. 4 Franz Meninski r. Mesgnien: Thesaurus Linnuarum Orientalium. 3 köt. Wien 1680. Ma inkább a Bernhard t.. Jenisch által készített 2. kiadás van használatban: Lexicon Arabico — Persieo—Turcicum. 4 köt. Wien 1780.
