Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Fedoszejev; P. N.–Francev; Ju. P.: A történettudomány módszertani kérdéseinek kidolgozásáról 1214 - Francev; Ju. P. lásd Fedoszejev; P. N. 1214
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY MÓDSZERTANI KÉRDÉSEINEK KIDOLGOZÁSÁRÓL 1225 Az olvasó a történeti művektől nagy témát és nagy gondolatokat követel. Az ilyen könyvek soha sem maradnak sokáig a könyvesboltok polcain, hanem a szovjet kultúrát gazdagítják, a szovjet ember szellemi alkatát formálják. Van olyan vélemény, hogy széles elterjedést csak a népszerű történeti művek érhetnek el, a kutatások iránt csak kevés olvasó érdeklődik. Aligha helyes magas fallal elválasztani a kutatásokat a tudományos népszerűsítő irodalomtól. Ez a fal a polgári historizmus alkonyán épült. Az természetes, hogy a fizikai kutatások eredményeit képletek nyelvén mondják el, s azokat csak a felső matematikát ismerők érthetik meg. De ki kényszerít minket arra, hogy olyan nyelven fogalmazzunk, melyet csak a szakemberek értenek? Sok, történeti irodalmat kedvelő ember van, aki szívesen olvas komoly problémákat közérthető nyelven fejtegető műveket. Nálunk nemcsak egyes könyvek, hanem a történeti folyóiratok is szűk szakmai jellegűek; ez az irányzat nem helyes. Ezek a folyóiratok nemcsak a tömegektől, hanem a tudományos közvéleménytől is elszakadtak, nem közölnek érdekes anyagokat, nem küzdenek a történeti művek színvonalának emeléséért, a szép fogalmazásért. Végül is a történeti folyóiratokat és könyveket nemcsak a szerzők, hanem az olvasók szempontjából is értékelni kell. Végső soron mi határozza meg a történeti kutatások, a káderképzés színvonalának emelését ? A jelenkor problémáinak alkotó feldolgozása és a történettudomány módszertani kérdései iránti fogékonyság képezi a történettudomány fejlődésének kulcsát. A történettudomány módszertana nem absztrakt elméleti konstrukció, hanem világnézet, az ideológiai harc fontos területe. Meg kell erősíteni a filozófusok és történészek együttműködését. A természettudósok és filozófusok együttműködése érdekében történtek lépések, de a filozófus—történész együttműködés még nagyon gyenge. Ez a körülmény károsan befolyásol ja mind a filozófusok, mind a történészek tevékenységét. A természettudósok és filozófusok módszertani szemináriumához hasonlóan a társadalomtudományok ágazataiban is meg kell szervezni ezeket a formákat. Szorosabbá kell tenni a filozófusok, történészek, közgazdászok, nyelvészek, irodalmárok közti kapcsolatokat. Az egyes tudományok sajátosságait figyelembe kell ugyan venni, de a differenciáltságot ki kell egészíteni az integrációval, koordinálni kell az egyes humán ágazatok tevékenységét. Természetesen nem arról van szó, hogy a történettudomány elnyelje a többi tudományokat, hanem arról, hogy biztosítani kell a történészek, filozófusok és közgazdászok szoros együttműködését a „nagy történettudomány" megteremtése érdekében. (Voproszi Isztorii, 1964. 1. sz.)
