Századok – 1964
Vita - Vörös Károly: Egy XVIII. századi adóösszeírás történeti statisztikai feldolgozásának problémái 1206
1210 VÖK ÖS KÁKOLY is, de nem liiszem, liogy akár általában módszertanilag, akár konkréten — kivált jelen esetben — nagyobb súllyal lehetne tagadni, mint elfogadni 4. Ám a döntő kérdés (s úgy vélem döntőnek Perjés is ezt tekinti) még ez esetben — válaszom önmagában egyértelmű voltának elismerése mellett — is kétségtelenül nyitva marad: bizonyítják-e statisztikai adataim és fejtgetóseim ennek az egyértelmű válasznak helyességét ? Ügy vélem bizonyít ják, — s ha ezt a véleményemet Perjés gondosan kidolgozott s módszerében is igen gondolatébresztő s tanulságos fejtegetéseivel szemben is fenntartom, azt az alábbi okfejtés alapján merem vállalni. a) A Perjés következtetéseinek kiindulópontjául szolgáló, az egyes területi csoportok vetésterületét és igásállat-állományát összefüggéseikben elemző korrelációs tábla az egyes területi csoportokat a két elem birtoklásának rájuk jellemző átlagos mértéke alapján három főcsoportban, a tábla három mezőjében vonja össze. Az így kialakult mezők alapjául szolgáló azonos gazdasági viszonyok Perjés szerint az egyes mezőkben ugyanúgy azonosnak mutatkozó táji adottságok (nyugaton: hegyes, terméketlen vidék, — majd a hegyes és síkvidék találkozása, — végül a síkság) következményei. Ügy véljük azonban, hogy Perjés gondolatmenetének már fenti, bármily logikusnak is látszó összefüggésekre építő kiindulópontja is, sok szempontból vitatható. Tovább vizsgálódva ugyanis úgy tapasztaljuk, hogy a három mező nemcsak a táji adottságok szerinti lehetséges csoportosításnak felel meg, hanem —• kivált az I. és III. mezőben — csaknem pontosan egybeesik az egyes területi csoportok parasztságának az 1766 — 67. évi mozgalmak idején tanúsított magatartása szerint kialakítható mezőkkel is. Az I. mező Perjés táblázata szerint is igásállatban ós vetésterületben mélyen a megyei átlag alatt elhelyezkedő csoportjainak 1765 — 67 csupa nyílt ellenállást, tanúsító helysége felel meg (ill. amennyiben ezen belül a lékai s borostyánkői uradalmak nyugalomban maradtak, az egyebek mellett igásállat-állományuknak a táblázat szerint is átlagon felüli arányával igen hihetően magyarázható). A II. mezőben Monyorókerék ós Pornó uradalmainak teljes ellenállása ugyan éppúgy ellenkezik Sárvár részbeni és a Zar ka járás csaknem teljes nyugalmával, mint a körmendi uradalom egykorúlag másodfokúnak minősített ellenállásával: ám, mint a további elemzés be fogja bizonyítani, ezt a kettősséget a mező e csoportjainak mélyebb strukturális eltérései teljesen igazolják is. — A III. mezőben pedig 1765 — 67-ben csaknem teljes a nyugalom. Bármennyire nem tartja is Perjés döntőnek a húsz évvel későbbi parasztmozgalmak tanúságtételét, — úgy véljük ez a szoros összefüggés nem lehet mégsem csupán véletlen, műve. E mozgalmak mögött mindenhol a nagybirtok, szükségképpen a jobbágy rovására kibontakozó, korai árutermeléséből előálló feszültségek állnak, s mivel tanulmányunk egyik, Perjés által is elfogadott megállapítása az ehhez vezető út egyes elemeit (egyre nagyobb földterületek adó alá vonását) már az 1730-as években is kiemelte, már itt, a korrelációs tábla kapcsán is legalábbis jogosultnak érezzük a kérdés felvetését: vajon a három mező ilyetén kialakulásában valóban csupán a táji adottságok szerepét kell-e látnunk, és — anélkül, hogy a rosszabb táji adottságok között már aránylag kisebb földesúri nyomásnak is aránytalanul hevesebb paraszti ellenállást felidéző hatását vitatnék, — a fejlődés elsődleges tényezőjét nem kell-e már itt is a földesúri viszonyok alakulásában, a földesúri árutermelés kibontakozásában látnunk? S ha ebből a szempontból a három mező még mutat is bizonyos következetlenségeket, úgy véljük, ezek nem jelentősebbek, mint az, mellyel például a terület szinte legkeletibb részén fekvő, síkvidéki sárvári uradalomnak a tőle meglehetősen távol eső s meglehetősen eltérő táji adottságokkal rendelkező pornói uradalommal együtt a II. mezőben való szerepeltetésénél találkozunk. Amellett az ilyen kisebb következetlenségek indokolásaként arra is rá kell mutatnunk, hogy mivel a korrelációs tábla, mely a területi csoportoknak csupán társadalmigazdasági kategóriák szerint még tagolatlan végösszegeire s az ebből számított átlagokra épít, s a vagyoni differenciálódással (mint pedig a földesúri viszonyok egyik legjellegzetesebb visszatükröződésével) még nem számol, így még kiegyenlítettebb összképre épülve könnyebben teszi lehetővé a megfigyelt jelenségek táji adottságokkal való magyarázatát.. b) A társadalmi jellegű, közelebbről éppen a földesúri viszonyok alakulásából származó tényezők jelentősége még inkább meglátszik Perjés gondolatmenetének második lépcsőjében, mikor — . most már az előzőkben kialakított három mező bontásában, azokon belül, — az egyes odatartozó területi csoportok háztartásainak a vetésterület nagysága szerinti differenciálódását vizsgálja. Eltekintve attól, hogy az egyes mezők nagyjából (bár, mint látni fogjuk, még bizonyos következetlenségekkel) valóban azonos jellegű differenciálódásában végeredményként már annak is bizonyítékát láthatnók, hogy az egyes mezőket éppen a differenciálódás jellegének azonosságát is előidéző társadalmi-gazdasági tényezők alakították ki (ami Perjés felfogásának kétségtelenül legnyersebb s nem is egészen indokolt cáfolatát jelentené), — e három mező a 4. ábrán kimutatott-.
