Századok – 1964
Közlemények - K. Telbizov egy elfelejtett magyar garibaldista 1196
1200 К. TE-LBIZOV hadtestet alakítsanak. — Ezen uj hadtest l-ő hadosztályának Gál ezredes lett főparancsnoka és parányi magam, előléptetéssel, hadsegédje. Megejtettük a szervezést oly erélylyel, hogy rövid pár nap alatt hadtestünk esatakészen állott. — Ezen ujabb szervezés, melynek tartama alatt ágyat nem ismertünk s csaknem folytonosan lovon ültünk, igen megviselte alig behegedt sebemet, és én néha már csak kocsin követhettem seregünket. A végtelen erőfeszítéssel felszerelt és meglehetősen begyakorolt csapataink a rendszeres portyázási és szemlegezési szolgálatra vezényeltctvén, főhadi szállásunk haderőnk mozgalmához képest csaknem naponként változott. - Az idegfeszítő lovaglás gyuladásba hozta lábomat, s bár a lehetőség szerint gondosan gyógykezeltem azt, bajom naponként sulyosbult, mig végre a tábori törzsorvos tanácsára Gál ezredes (feledhetlen testi és lelki barátom, ki a temesvári szerencsétlen csata után Dembinszky fővezér alatt Rékásnál egyik lábán súlyosan megsebesülvén, az amputatio után Bulcson meghalt) Aradra szállíttatott, (1849. jut. végén) hogy magamat rendes gyógykezelés alá helyezzem. Elvállásunk bus volt, mintha előéreztük volna, hogy nem fogjuk többé látni egymást ! Utam Tapio Szele, Ujszászról Aradig 8 napig tartott: lassú lépésben hajtattam és rövid állomásokat tettem; mert a legkisebb zökkenés végtelenül fokozta fájdalmamat; de végre helyre értem összeágyuzott aradi lakásomnak egy épen maradt udvari szobájába, és rendes orvosoltatáshoz láttam. Azonban aug. 9-én ott kelle hagynom Aradot s Világosra hurczöltatnom magamat az összes Aradon volt honvédekkel, hol Görgey eladott minket a muszkáknak s általuk az osztráknak. — A fegyverletétel után fogságba kerültem. Az úgynevezett vizsgálati fogságom harmadfél évig tartott az Aradi várban, Nagyváradi erődben és a Pesti-uj épületben. Elitéltetésem (kötél általi halálra, majd ugy nevezett kegyelem? ! utján 10 évi várfogságra) után Josephstadtba szállítottak, ós miután ugy is mint magyar, ugy is mint ember, emberi méltóságom megóvásáért a várparancsnokságnak többször borsot törtem az orra alá, más részt pedig azon gyanú alatt állván, hogy az emigrázióval titkos érintkezésben vagyok, fogságom súlyosbításául Königgrätzbe tettek át, hol másfél évig magamra voltam zárva, mig 1856 év végén a politikai elitéltek legnagyobb része a többi várakból is, igy én is, újból Josephstadtba visszaszállitattam, honnan a többi társaimmal együtt 1857 évi május havában kiszabadultam. Úgynevezett vizsgálati fogságom alatt az egyéb olvasmányok és faragási munkákon kivül tanulmányom tárgyává tettem a francia és olasz nyelveket: Josephstadtban azonban megtanultam az angol nyelvet is: de a nyelvek tanulása utáni időmet a hadi tudomány elméleti részének tanulására fordítottam, a miben nagy könnyebbségemre szolgált a hadjáratunk alatt szerzett gyakorlati tapasztalásom. Azonban mindenekfölött legkedvenczebb tanulmányom volt az Allam-gazdászat tana, a mely mellett egyébiránt nem hanyagoltam el sem a történelmet sem a földiratot. — Königgrätzben, hol fogságom szigorítása végeit a könyvtartás szabadsága tőlem megvonatott, és a hol a szó teljes értelmében tétlenségre kárhoztatattam, a szobám takarítására és vizhordásra kísért sánezos rab — kétségkívül a tőlem elkülönített rabtársaim által megnyerve — alkalmilag becsempészett hozzám egy kopott és hiányos spanyol nyelvtant, és ezt gondosan őrizve, annyira tanulmányoztam, hogy a nyelv alapjait,, formáit teljesen ismertem: de a további gyakorlatra hiányzott a spanyol szótár és hiányoztak olvasmányul a spanyol könyvek. 1857 évi májusban kiszabadulván, mint az osztrák fekete könyvbe bejegyzett rebellis Pestre internáltattam és rendőri felügyelet alá lettem helyezve. Pesten a hutirai Lukácsy Sándor barátom által szerkesztett „Kerti Gazdaság"-nak főmunkatársa voltam, s következéskép olyan lapnak szenteltem szellemi munkaerőmet, a mely minden politikai jellegel nélkülözve, egyedül csak a gazdászati szakkal foglalkozott: ós mégis folytonos zaklatásnak voltam kitéve. A rendőri atyáskodás irányomban annyira ment, bogy a merre jártam észrevétlenül rendőri szaglárok ügyeltek reám: és 1859-ben az osztrák — olasz háború kitörésekor annyira voltam üldöztetve, hogy személyes szabadságom immár veszélyben forgott. — Nekem nem maradt más választásom, mint a számkivetés keserű kenyerére elhatároznom magamat. — Az újbóli elfogatás megelőzése végett megtettem: meg kellett tennem ! — Midőn a Vulkáni szorosnál, az osztrák határ- és vám őrök figyelmét kijátszva, bár életveszélylyel, az osztrák sas körmei közül kiszabadulván, magamat biztonságban éreztem: elvem, meggyőződésem, hitem szent tüzétől hevítve azon fogadást tettem: hogy imádott hazámba (melynek határ mesgyéjére borulva bucsu-csókomat nyomtam) csak akkor és csak ugy térek vissza, ha az ország imádott Kormányzójával független, szabad hazába térhetek ! — Ezen fogadásomat nem hallotta senki, (csempész kisérőm csak könnyeimnek volt tanuja, de zokogó szavaimat nem értet te) és holmi ledér, ingatag jellem azon tul is tehetné magát: de hallotta Dunyov István, ki elvét, meggyőződését, hitét soha megalkuvás tárgyává nem tette. — Kegyed kétségkivül tudja Kormányzónk, az egész mivelt világban osztatlanul tisztelt Kossuth Lajos monumentális munkájából „Irataim az emigrázióból'' mi volt az
