Századok – 1964

Közlemények - K. Telbizov egy elfelejtett magyar garibaldista 1196

1198 К. TE-LBIZOV tói való aggodalom túlzott volt. — Szülő városomnak ily módon tanúsított közömbössége érzékenyen fáj nekem, ki mint egykori aljegyző és utóbb mint tanácsos a legjobb ösztönné! szenteltem neki minden tehetségemet. — Ugyan is mint aljegyző, a magyar nyelvnek hivatalos nyelvvé történt felavatása korszakában ón voltam Vingán (és ezt a szerénység megsértése nélkül mondhatom) én voltam a magyar szerkesztésnek zászlóhordozója; és ezen szakmámban a megboldogult Várkonyi, Vukovics, meg Kegyed voltak az én mintaképeim; mert szerkesztésemet mindig az Ör^ik ékes irályának mintájára idomítottam. — Bárki az akkori vingai évkönyveket lapozza, azonnal felismeri irályomat ugy a formát, mint a szerkesztés szabályszerűségét illetőleg; a tanácsosi minőségemben pedig minden tehetségemet a város anyagi ós szellemi fejlődésének, gyarapodásának ós általában a közjó előmozdításának szenteltem. Azonban ezen utóbbi minőségemben mindinkább éreztem, hogy mint nem végzett jogász, mint nem censurált ügyvéd a hivatalos pályán kitűzött köröm illetékesen betöltve nem lehet. — Ezen hiány pótlásának mélyen érzett szüksége engem azon elhatározásra ösztönzött, hogy tanácsosi teendőim pontos telyesitése után fenmaradó minden szabad időmet a jogtani tanulmányokra fordítsam. Az eszme valóság lett: és 1842 évi August hóban három havi szabadságot kértem a jogtani tanulmányokból az áhított vizsgát letenni és azután az ügyvédi censurára készülni. A boldog emlékű Szerenety kir. személynök, a jó sikerrel megejtett-próbatétről nyert bizonyítványok bemutatásakor előterjesztett azon folyamodásomra, melyben az Ügyvédi Censurára való bocsáttatásért esedeztem, a Vingai tanácsosnak — mint mondá — a tisztviselők részéről utánzásra méltó dicséretes szándékát szives jóakarattal támogatta és a kir. táblánál az egy évi jog-gyakornokságot elengedvén, a téli szakra (1843 évi raárezius havának elejére) kitűzött ügyvédi vizsgára való megjelenésre feljogositott. Ezen reám nézve kedvező s alig pár hónap alatt elért eredmény elkerülhetetlenné tette a szabadság-idő meghosszabbittatásáért folyamodnom: de a Pesten elért előnyöm szította odahaza a pártoskodást és felkeltette elleneim irigységét, sa kért meghosszabbítás megtagadtatott. — Ezen váratlan megtagadásnak következése az lett, hogy jónak láttam inkább tanácsosi állásomról lemondani, mintsem ügyvéddé képesittetésemet koczkáztatni. A Censurán kitűnő sikerrel estem át, de a közjogi ügyvédi oklevél elnyerése után (1843 évi Márez. 20) nem tartottam feladatomat még megoldva, és a legmegfeszitettebb szorgalommal tanultam a Váltó-jogot, és a közjogi ügyvédi oklevél elnyerése után rövid pár hétre letettem a Váltó Feltörvényszéknél a Váltó-jogi vizsgát, és buzgó törekvésem Váltó-ügyvédi Diplomával jutalmaztatott (1843-dik évi május 12). Ne méltóztassék nekem rosz néven venni, hogy multam minden pliasisaival untatom: de ezt szükségesnek tartom azért, hogy miután szülő városom hü fiának egyénisége iránt nem érdeklődött, legalább Megyém Vezére ugy multamra mint jelenemre nézve legyen kellőképen tájékoztatva, hogy a szerint azt illetékesen mérlegelhesse. Ezen részletezéssel csak azt akartam kiemelni, hogy a iustum et tenacem propositi virum a kért szabadság idő meghosszabbításának megtagadása nem gáncsolhatta szilárd feltételének valósításában. — A próba tétekre és Ügyvédi Censurákra való készülődésben látási tehetségem i tetemesen megromlott, és én kénytelen voltam szembajomat több hónapig Pesten, Pozsonyban és Bécsben orvosoltatni; mely idő alatt azonban az ügyvédi gyakorlatot nem hanyagoltam el. — A szerencsés kigyógyulás után megtelepedtem Áradon, hol köz- és váltójogi irodát nyitván, a 48-as eseményekig általános szeretetben és becsülésben részesülöm, a minek igazolására szolgál azon körülmény is, hogy a 48-ki uj aera következtében megejtett megyei és városi szervezkedések és választások alkalmával ugy a megyei mint a városi közigazgatási Bizottmányban bizottmányi taggá egyhangúlag megválasztattam. Amaz uj aerában a rácz lázadás kitörésekor mint köz nemzetőr léptem a katonai • pályára, és az én indítványomra indította ki Arad városa (1848 jun) az első nemzetőri csapatot N. Becskerek védelmére, mely csapatnak magam is egyik szerény vitéze voltam. Arad és Zaránd megyékben kitört lázadás (1848 Aug—Sept) elfojtására Gál László Aradi nemzetőri Őrnagy parancsnoksága alatt kiindított nemzetőri és vegyes csapatban mint köz nemzetőr, majd mint hadbiró vettem részt. A lázadás elfojtása után nemzetőri századossá választván, az Aradvári helyőrség által ostromolt város védelmének szenteltem minden erőmet, és midőn az Aradvárosi és megyei Védbizottság elhatározta, hogy a Nemzetőrség fegyverei a felszereletlen honvédségnek adassanak át, leköszönve századosi tisztemet, mint táborkari honvéd főhadnagy lettem alkalmazva imént emiitett Gál alezredes oldala mellett. — A másodszori fellázadás (Oct—Nov) szükségessé tette az Aradi ós Zarándi helységek figyelembe tartását : Gál alezredes mint dándárnok lett ezen missióval megbízva és nemzetőrségből, honvédekből és a Bácsmegyéből visszatérő székelyekből alakított gyalogságból, honvéd lovasságból és tüzérségből szervezett dandár csa--