Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉS A SZANÁLÁS 1183 közi szociáldemokratizmus ideológiájának egyes tételeit kiragadták és „alkalmazták" azokat a magyar viszonyokra, inkább gyakorlati lépéseik igazolásául, mint elvi kiindulópontként. Ez történt lényegében most is Vanczák részéről a parlamenti frakció beszámolójának elmondása közben: „Számba kell venni azt, hogy osztályunk tagjai nemcsak fizikai munkások, hanem pártunkhoz tartozónak vallják magukat igen értékes intellektuális erők, rétegek, azután kispolgári sorba emelkedett volt munkások és ezek mind más és másképp képzelik el pártunk útját és küzdelmét ..." — mondotta.8 5 Kiknek az álláspontjára helyezkedik közülük az SzDP vezetősége ? A kérdésre nemcsak tetteivel, hanem kertelés nélkül kimondott nyílt szavaival is nem egyszer választ adott a pártvezetés. Peidl Gyula, a parlamentbe való bekerüléskor előterjesztett deklarációt kommentálván, jónak látta kitérni az 1903-as program értelmezésére is: „A magyarországi szociáldemokrata párt minden tagja tisztában volt azonban azzal a múltban is, és tisztában van ma is, hogy ez a program a maga teljes egészében nem valósítható meg máról holnapra, nem valósítható meg erőszakkal, nem valósítható meg általában a kulturális és gazdasági nívó lényeges emelése nélkül, és nem valósítható meg különösen Magyarországon a fejlődöttebb és haladottabb nyugati államok megelőzésével, mert itt kultúrai -lag ós gazdaságilag hátramaradottabb viszonyok között élünk."86 Peidl — régi politikusi fogással — természetesen az egész szociáldemokrata párttagság véleményének tüntette fel ezt az állásfoglalást. Holott nyilvánvalóan a jobboldali sziociáldemokraták felfogásáról volt szó. Ez a felfogás viszont világosan kitetszik az idézetből. A szocializmus beláthatatlan időre való elodázása általában és különösen Magyarországon, a szocializmus forradalmi győzelmének teljes elvetése (nemcsak erőszakkal nem, de egyáltalán máról holnapra sem valósítható meg a program !) egyaránt benne van ebben az állásfoglalásban. 1919 tavaszán a nagy balrakanyarodás azoknak a műve volt, akik ,, . . . nem tanulták Marx, Engels, meg Lassalle tanításainak azt a minimumát, hogy a társadalmi fejlődésben nincs ugrás és nincs ugrálás, hanem van fokozatos fejlődés és a súlypont a fokozatosságon és a fejlődésen van" — mondotta mintegy Peidl fejtegetéseit folytatva az 1924-es pártkongresszuson Vanczák.87 Nem kétséges tehát, hogy az MSzDP vezetői a „kispolgári sorba emelkedett munkások" álláspontjáról, a reformizmus ismert álláspontjáról nézik a forradalmakat. Vanczák fejtegetésében legfeljebb az a meghökkentő, hogy Marxra és Engelsre hivatkozva tagadja a társadalmi ugrást és abszolutizálja a fokozatosságot. A fentiekhez még annyit tehetünk hozzá - ha egyáltalán szükséges —, hogy a forradalom tagadása mindenfajta forradalom és nemcsak proletárforradalom elvetését jelentette Peidlék, Vanczákék részéről. A polgári demokrácia elérésének is az óvatos, lépésről-lépésre való előrehaladás az útja szerin tük. „Éppen ezért legközelebbi feladatunknak azt tekintjük, hogy a szükséges feltételek megteremtésével hozzá idomuljunk, hozzásimuljunk a haladottabb, fejlődöttebb nyugati államokhoz" mondotta idézett beszédében Peidl.88 A földmunkások és a vasutasok memorandumának, valamint Rády Sándor előterjesztésének vitájánál láttuk azt is, hogy a .pártvezetés nem mer és nem akar tömegmozgalomra támaszkodni, nem akar „bolsevizmust csinálni". Ezt az állásfoglalást ismételte meg a kongresszus nyilvánossága előtt is Vanczák. 85 Uo. 120. 1. 86 Nemzetgyűlési Napló. I. köt. 96. 1. 8'Az MSzDP XXII. pártgyűlésének jegyzőkönyve. Bpest. 1924. 126. 1. 88 Nemzetgyűlési Napló. I. köt. 97. I. 17*
