Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
1174 SEítFŐZÖ LAJOS mint Garami Ernőnek az Arbeiter Zeitung február 24-i számában megjelent interjúja.52 Peidl elmondotta, hogy találkoztak több munkáspárti képviselővel, az Internacionálé titkárságának vezetőivel, a német szociáldemokrata párt ott időző képviselőivel, valamint Snowden, Ponsonby és Bauxton miniszterekkel. Összejöttek néhány liberális politikussal is. (Ismeretes, hogy a kisebbségi MacDonald kormány sokban függött a liberálisok támogatásától.) Peidlnek az voltavélemémye, hogy érdekes információkat kaptak és adtak. Milyen volt az a tájékoztatás, amit ők adtak? Mindenekelőtt arról igyekeztek meggyőzni az angol politikusokat: nem igaz Bethlennek az az állítása, hogy az ő kormányának bukása után bolsevizmus fenyegetné Magyarországot. Ez meglehetősen kényes kérdés volt Bethlen kormányára vonatkozóan, aki külföldi útjain ezzel az érveléssel hangolta maga mellé a nyugati politikai köröket. Érvelése — amennyiben a rendszert azonosította kormányával — nem is volt teljesen alaptalan, ezt jól tudták a tapasztalt nyugati politikusok. Vámbérv elmondotta, hogy kellemetlen kérdéseket tettek fel nekik a Bethlen-féle „agrárdemokráciáról" és a nvíltszavazásos rendszerrel kapcsolatban. Nyilván nem ment a fejükbe az angoloknak, hogy az agrárdemokrácia hangoztatása mellett miért éppen falun szavaznak nyíltan Magyarországon. A kölcsönre vonatkozóan mindhárman nyomatékosan állították, hogv nem akarták a kölcsönt elgáncsolni. Ez nem csupán a nyilvánosság megnyugtatására szánt kijelentés volt, hanem az SzDP már régen kialakult álláspontjának leszögezése a kölcsön szükségességét illetően. Garami szerint kifejtették aggodalmaikat a kölcsön súlyos feltételeit illetően, abból kiindulva, hogy a mai rezsim a szanálás minden terhét a dolgozó népre fogja hárítani. Ami a kölcsön belpolitikai feltételeire, a demokratikus átalakulásra vonatkozó esetleges kívánalmakat illeti, arról a kapott információkból értesülhettek. Az angolok kijelentették előttük, hogy a kölcsön súlyos feltételeiben az a bizalmatlanság is kifejezésre jut, amely a nyugati hatalmak és a kisantant részéről a Bethlen-kormánnyal szemben fennáll. Egy demokrata liberális kormány kedvezőbb feltételek mellett kaphatott voina kölcsönt — mondották Peidl állításai szerint. Ebben az is benne van persze, hogy a kölcsön már megvan, azon már nem lehet változtatni, legfeljebb csak elhalasztani jóváhagyását. Azt azonban a szociáldemokraták nem akarták.5 3 Arról nyilván nem világosították fel a küldöttséget — maguk a szociáldemokraták is rájöhettek volna erre —, hogy a nemzetközi tőke számára mindig jó partner egy olyan megszorult, minden áldozatot vállaló kormány, mint amilyen a Bethlené is volt ekkor. A lényeg viszont, ami miatt minden esetleges, az angol kormánynál indított magyar szociáldemokrata intervenció a Bethlen-kormány ellen már eleve kudarcra volt ítélve, az volt, hogy az angol munkáspárti kormány úgyszólván teljesen magára vállalta konzervatív elődje minden külpolitikai örök-52 A kormány nem gondol a parlamenti béke megteremtésére. Népszava, 1924. febr. 26. и-53 Az elhalasztásra vonat kozó momentum nem az ekkori beszámolókban, hanem jó egy évvel később bukkan fel Peidl egyik nemzetgyűlési beszédében, amikor kijelenti: „Tudvalevő, liogy én Londonban jártam a múlt év elején, akkor, amikor a külföldi kölcsön aktuális volt. Londoni tartózkodásom alatt nem egészen illetéktelen helyről azt a kérdést vetették fel előttem, vajon kívánatosnak tartanám-e a külföldi kölcsön effektuálásának elhalasztását, én erre a leghatározottabb nemmel v álaszoltam." Nemzetgyűlési Napló. XXXII. köt. 209. 1.
