Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
1166 SERFŐZŐ LAJOS int."1 6 Ezzel úgy vélték, hogy a kívánalmak teljesítése, az elégedetlenség leszerelése megtörtént. Hiszen elvi ellentét nincs — vélte Peidl. Pedig többek között az idézetben foglaltakkal, az SzDP vezetőinek ilyen magatartásával való elvi egyet nem értés miatt is tovább nőtt az ellenzéki mozgalom. A növekedésben és az aktívabb, céltudatosabb fellépésben főszerepet játszott a Kommunisták Magyarországi Pártjának fokozódó befolyása az ellenzéki mozgalomban.1 7 Ez a folyamat egyre több gondot okozott az SzDP vezetőségének, annál is inkább, mert az elégedetlenség már a legfelsőbb szociáldemokrata szervekben is éreztette hatását. Ezt bizonyítja a pártvezetőség, a szaktanács és a parlamenti frakció 1923. október 9-én tartott együttes ülése is. A közös értekezlet Rády Sándornak, a pártvezetőség és a szaktanács tagjának, a j>árt volt képviselőjelöltjének, tehát a szűkebb vezetőkörökhöz tartozó szociáldemokrata funkcionáriusnak kívánságára gyűlt össze. Rády csaknem ugyanazokat a bajokat, ]»robiémákat sorolta fel az értekezleten, mint júniusban a vasutasok és földmunkások memoranduma, ha — mint látni fogjuk — nem is ugyanazoktól az indokoktól vezéreltetve. Megemlítette, hogy a szabadságjogok terén nincs előrehaladás, a gyűlések, még az értekezletek is rendőri felügyelet alatt zajlanak le Budapesten, vidéken pedig még rosszabb a helyzet. A munkásság szociális helyzete katasztrofális, a reálbérek egyre romlanak. A parlamenti csoport — Rády véleménye szerint is — mindezideig nem tett semmit a fenti problémák orvoslására. Félénkség, a vezérek gyávasága figyelhető meg a magyar munkásmozgalomban. A tömeg mindezt nem tudja megérteni, csökken a szakszervezetek létszáma, óriási izgalom van a munkások között, mindezt kihasználják a mozgalomban dolgozó bolsevisták — fejtegette Rády. Javasolta azután, hogy a parlamenti frakció ne csak a parlamentben fejtsen ki tevékenységet, hanem a szakszervezetekben is dolgozzék. A parlamenti fellépéseket támogatni kell a tömegek külső akcióival —, enélklil nem lehet a mai politikai helyzetet megváltoztatni. A jegyzőkönyv szerint hozzátette még: ..Ha nem engedjük megbénítani magunkat, akkor visszakapjuk tömegeinket. Gyáván félreállva nem szabad maradnunk. A munkásságot még veszélyek mellett is radikálisabb politikára kell vinni." Az előterjesztés megvitatása során, Rády érveinek pergőtüzére válaszul, ismét eldördült a „nagyágyúk" sortüze. Peyer a gazdasági konjunktúra hiányában jelölte meg a bajok okát. Peidl kijelentette, hogy a háború és a forradalmak következményeiért nem lehet a frakcióra hárítani a felelősséget, Farkas is hasonlóan érvelt. Propper a túlzásoktól óv, kijelentvén, hogy egyformán veszedelmes a baloldal (értsd: a kommunisták) és a jobboldal (nyilván a fajvédők). Az „objektív" nehézségekre való hivatkozás mellett Günter Péter szubjektív okokban kereste a magyarázatot. Véleménye szerint a „pártban meghúzódó bolsevikek szítják az elégedetlenséget". A jobb- " oldal véleményének lényegét — mondhatni elvi megragadását — Peidl Gyula nyújtotta. Mind a júniusi memorandumnak, mind Rády előterjesztésének közös,. egyben legfontosabb követelése volt az élesebb, harcosabb parlamenti fellépés alkalmazása egyrészről, és a parlamenti harc támogatása a tömegmozgalom fegyvereivel másrészről. Az első követelésre vonatkozóan Peidl Gviüa már a júniusi vitában leszögezte a jobboldal elvi álláspontját, ő ugyanis „kisebbségi túrát sem most, sem a múltban, sem a parlamenten kívül, sem azon belül nem 16 A parlamenti frakció 1923. jún. 18-i ülésének jegyzőkönyve. (Mellékelve a memorandum.) PTI Arch. A. XVII. 1/1922/49. 17 Szabó Ágnes: A KMP első kongresszusa. Bpest. 1903.
