Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKIIATA I'ÁIiT ÉS A SZANÁLÁS 1163 drágaságban látta. Bethlen megígérte, hogy összehívják a parlament Drágasági Bizottságát és annak ülésén akceptálják majd az ellenzék kívánságait is. Peidl ebben megnyugodott és beleegyezett a kérelem teljesítésébe. Az összes pártok egyetértésével, az SzDP vezetése teljes hozzájárulásával létrejött tehát a miniszterelnök és a pénzügyminiszter külföldi útjának tartamára a „treuga dei".7 Az SzDP hűségesen tartotta is magát a megegyezéshez. Jogosan állította később Peidl Gyula a parlamentben: ,,A Szociáldemokrata Párt minden megállapodás és minden feltétel nélkül vállalta ezt a Treuga Dei-t, vállalta és be is tartotta . . . vállalta annak az odiózus látszatnak ellenére is, hogyha a kormánynak ez a lépése sikerrel jár, akkor ez a mai kormányzati szellemet megerősíti. Vállaltunk tehát mint párt egy ódiumot, mert hiszen azt a látszatot keltettük, hogy alátámasztjuk a kormány bel- vagy külpolitikáját, hacsak átmenetileg is, amellyel pedig — Isten látja a lelkemet — a világon semmiféle közösséget nem érzünk." Tették ezt azért — mondja Peidl —. hogy a párt szempontjait alávetve az ország érdekeinek — elősegítsék az ország gazdasági helyreállítását.4 A jobboldali szociáldemokrata vezetés a passzív szemlélő szerepénél többre is vállalkozott volna a kapitalizmus megszilárdítása érdekében, ha nincsenek a már említett kifogásai a belpolitikai rendszert illetően. Éppen Bethlen első külföldi útja idejére gyűltek össze Hamburgban a szociáldemokrata pártok képviselői abból a célból, hogy egyesítsék a II. és az úgynevezett 2 1/2-es Internacionálét. Az SzDP itthoni, tehát hivatalos vezetői nem mentek el erre a kongresszusra. A Népszava szerint azért nem, mert ott vagy szépíteniök kellene a valóságot, vagy minden bajt és rosszat el kellene mondaniok a magyar helyzetről. Ezt nem akarják, tehát inkább itthon maradnak. Pedig — teszi hozzá s Népszava: — ,,A magyar munkásosztály nem elégedhetik meg az örökös félreállással, nem nyugodhat bele abba, hogy egy reakciós kormányzat lehetetlenné tegye a magyar szocializmus számára azt, hogy erőit és a nemzetközi munkásszolidaritás előnyeit Magyarország dolgozó népe javára értékesíthesse."9 A fentiek — jól láthatóan — összefüggésben vannak az 1921-es ún. Bethlen—Peyer paktummal, annak értelmezésével. Eme nevezetes megegyezés egyik emlékezetes pontja ugyanis az volt, hogy az SzDP felhasználja nemzetközi kapcsolatait „Magyarország érdekében". Bethlen most, amikor nagy szüksége volt rá, feltehetően sürgette a segítség megadását. A szociáldemokrata párt azonban a már felsorolt követelések teljesítése nélkül legfeljebb csak passzivitásra volt hajlandó. Hiszen a passzivitást, a treuga dei-t is kísérletnek szánták —' mint a vállalt kötelezettség idejének lejárta után a Népszava hangoztatja — a jogok visszaállítására. Nyilván úgy gondolták, hogy a kormány hálából teljesíti ezeket a régi követeléseket. Ez azonban nem következett be. A régi követelésekért, a gyülekezési jogért, az amnesztiáért, az internálások, az emigráció és a rendőri felügyelet megszüntetéséért tehát ismét éles harcot kell folytatni — írta a Népszava.1( > 7 Bethlen parlamenti felszólalása. Nemzetgyűlési Xapló. XI. köt. 518. 1., Római jelentés gróf Bethlen és Kállay pénzügyminiszter külföldi útjáról, Pesti Napló, 1923. ápr. 27. és A miniszterelnök a pártokat kérte fel a nyugalom megóvására, Népszava, 1923. ápr. 28. 8 Peidl Gyula beszéde a nemzetgyűlésen 1923. jún. 28-án. Nemzetgyűlési Napló XIII. köt. I 94. 1. — A pontozott helyen a parlamentben szokásos közbeszólások maradtak ki. s Hamburg. Népszava, 1923. máj. 29. 10 Hallgatást parancsolt . . . Népszava, 1923. máj. 29.
