Századok – 1964

Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159

Serfőző Lajos : A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás (Az SzDP parlamenti tevékenységéhez. 1923—1924) Az 1924-es év áprilisában már több mint egy hete zajlott a parlamentben ,,Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló és az ezzel kapcsolatos szanálási törvényjavaslatok" általános tárgyalása. Eleinte napi öt, majd tíz, néhány nap múlva pedig tizenhat órás üléseken folyt a vita. Az ellenzék hevesen, elszántan és — úgy látszott — kitartóan támadta a törvényjavaslatokat. Nem csoda, hiszen nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a javaslatok elfogadásával a parlamentet eddig is gyakran semmibe vevő kormány két évre szólóan a gazdasági ügyek intézésében szinte teljesen kivonja magát a nemzetgyűlés ellenőrzése alól. Világosan kibontakozott mindebből a. fő célkitűzés is: a kormány az egész kölcsön ügyet a népellenes rendszer végleges gazdasági és politikai megszilárdítására, saját hatalmának megerősítésére szándékozik felhasználni. Ennek érdekében vállalta a kölcsön uzsorafeltételeit és az azokkal együttjáró, a gazdasági függetlenség feladásával egyenlő méretű külföldi ellenőrzést. Mindemellett még határidőt is szabott a parlamentnek a törvényjavaslatok elfogadására. Bethlen miniszterelnök ugyanis elhatározta, hogy a javaslatoknak húsvétra törvényerőre kell emelkeclniök. Érthető volt tehát az ellenzék felháborodása. Obstrukciós jellegű 6 — 7 órás felszólalások hangzottak el a baloldali padsorokból. A vitából — mint a legnagyobb és a legszervezettebb ellenzéki párt — kivette részét a Magyarországi Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciója is. Minden jel arra mutatott, hogy Bethlen tervei ellenére a javaslatok húsvétig nem válnak törvénnyé, hiszen pár nap volt már csak hátra az ünnepig, és az ellenzék még jelentős tartalékkal rendelkezett. Egyedül a szociáldemokraták tizenhárom szónokot tudtak még szükség esetén csatasorba állítani. Ilyen előzmények után kissé meglepő, hogy április 16-án az ellenzék nagyrésze hirtelen abbahagyta a vitát. A szociáldemokrata párt is. A soron következő szociáldemokrata szónoknak, Szeder Eerencnek a beszéde már igen rövidre sikerült, pedig lett volna, lehetett volna még bőven mondanivalója a mezőgazdasági munkásság helyzetéről, amelyről szólt. A javaslatok azután két nap alatt a szokásos procedúrán, a másodszori és a harmadszori olvasáson is átesnek és április 18-án, nagypénteken törvényerőre emelkednek. Bár a naplóban csak utalások vannak erre, az előzmények és a körülmények ismeretében a napló olvasója előtt óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy itt ismét egy Bethlen István-féle manőverről, ezen belül a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőivel kötött újabb megegyezésről volt szó.