Századok – 1964

Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073

PURITANIZMUS ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY 1087: jobban, mint a puritán prédikátorok által a megtért hívő számára kiadott utasítások. A megtérő bűnösre a bűn továbbra is leselkedik, kihasználja min­den átmeneti gyöngeségét, figyelmetlenségét, hogy újra hatalmába kerítse, ezért a hívő élete állandó harc a bűn ellen, de nem a középkori főbűnök, halá­los bűnök és bocsánatos bűnök démonai és manói, hanem az egyetlen bűn, a Sátán kísértéseinek engedő emberi gyöngeség ellen, melyből minden konkrét bűn ered, s mely a kicsinyhitűség és az elbizakodottság két végletében van v jelen a lélekben. Ne hidd, hogy semmit sem tehetsz, s ne hidd, hogy önerőből bármire is képes vagy: ezt az ellentmondó, de dialektikájában óriási mozgósító erőt tartalmazó utasítást adja a puritán prédikáció útravalóul a harcba induló ,,szent"-nek. Akard, amit Isten akar, mert akkor a te gyönge akaratodat egy ellenállhatatlan, kozmikus méretű erő ragadja magával a győzelemre, míg ha szembefordulsz vele, megsemmisülsz súlya alatt: melyik mai fül ne hallaná ki ebből annak az évszázadokkal később felismert igazságnak a megsejtését, hogy az ember szabadsága a természeti és társadalmi törvénnyel egybeeső cselekvésében áll? Eddig a pontig jutott el a puritánizmus az animisztikus-mágikus világ­kép szétbomlasztásában, és egy önmagában zárt természeti törvény ösztönös megérzésében, sokkal tovább, mint akár az ókori materialisták és humanista követőik, vagy a XVI. századi reformátorok, az anabaptistákat is beleértve. Újra hangsúlyozni kell, hogy ezen az úton a puritánokat nem vezették termé­szettudományos felismerések, hanem csupán anti-mágikus vallási-morális szenvedélyek, s ezért nem is torkollhatott bele közvetlenül a puritán gondolko­zás a születőfélben levő természettudományos gondolkozásba. Mint látni fog­juk, előkészítette annak útját, de ahhoz, hogy azután egy ideig közös úton haladhasson vele, forradalmi szövetségben, ahhoz még magának is tovább kellett lépnie, éspedig a felgyülemlett vallásos energiáknak egy új munkamorál­ban való aktivizálása felé, melynek során az új természettudománynak utilita­risztikus célkitűzései találkozhattak a puritán vallásosság gyakorlatiasságával. A mágiaellenesség mint a puritán munkamorál gyökere A puritán prédikátorok a presbiteri egyházszervezettel a genfi erkölcsi rendőrséget akarták Angliában is bevezetni, minthogy azonban erre a forrada­lom győzelméig nem volt módjuk, a nehezebb utat kellett választaniok: min­den egyes embert egyenként kellett rábeszélniök a fegyelem önkéntes elfoga­dására és az abban való kitartásra. Ehhez azonban nem volt elég a keresz­tény életrend elveinek előírása, hatékonyabb pedagógiai módszereket kellett alkalmazni. Kézenfekvő volt az iparosodó Angliában az a hasonlat, hogy a szent életre való önnevelés „mesterség, nem nagy emberek, nem hatalmas emberek, hanem szent emberek mestersége és ipara. Ipart nem szavakban, hanem gya­korlattal tanulunk, s nem az tanult meg egy ipart, aki beszélni tud róla, hanem aki dolgozni tud abban az iparban" (Sibbes). A prédikátorok készakarva keres­tek olyan hasonlatokat, amelyek közel álltak hallgatóikhoz, s mikor így pró­bálták őket hatékonyabban befolyásolni, egyben maguk is szembekerültek azokkal a reális problémákkal, melyeket a hasonlat kedvéért vetettek fel. S mivel az embereket nemcsak megtérésre hívták, hanem a szent életre is nevel­ték, a szentek életgyakorlatát a polgárosodó középrétegek körülményeihez, törekvéseihez kellett alkalmazniok. Egyáltalán nem az volt a szándékuk, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom