Századok – 1964
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011
MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1051' Ezek alapján indokoltnak látszik az 1945 — 48 közötti magyarországi fejlődés olyan értékelése, amely az egész időszakot a szocialista forradalom tartalmával végbement sajátos népi demokratikus átalakulásnak tekinti. A mnkásosztály és parasztság forradalmi demokratikus diktatúrája, amely a munkásosztály, a párt vezetésével a felszabadulás után azonnal megvalósult, lehetővé tette, hogy a népi demokrácia fokozatosan nőjön át a proletariátus diktatúrájába. Éppen ezért a valósághoz közelebbesőnek tartjuk azt a felfogást, amely szerint a népi demokratikus átalakulás folyamata 1945 — 48 között nem választható szét demokratikus (népi demokratikus) és szocialista periódusra, nem e két forradalom egymásutánjáról volt szó, hanem sajátos békés útról a szocializmus, a proletárdiktatúra győzelméhez, miközben demokratikus és szocialista elemek első perctől fogva keveredtek, sajátos ötvözetet alkottak, s lépésről-lépésre a szocialista elemek kerültek túlsúlyra. — Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy ezeknek, a nemzetközi marxista irodalomban is erősen vitatott kérdéseknek a megoldását csakis a további, tényfeltárásra alapozott kutató és elemzőmunka segítheti elő; ezek óvhatnak meg az egyik vagy másik előjelű leegyszerűsítéstől, ami mostani vitáinkban még egyaránt előfordul. A kutatások mellett természetesen ösztönözni, biztatni kell a most, valóban kibontakozó vitákat, hiszen a népi demokrácia történetének tanulmányozásában ezekre még nagyobb szükség van, mint bárhol másutt. Nem áltathatjuk magunkat: a kortörténeti kutatás különlegesen bonyolult feladat, sokkal több itt a mellékvágány, a buktató, a fő vonalakat az utóbb bekövetkezett fejlemények által jobban kiemelő történeti távlat hiánya miatt. Éppen ezért elengedhetetlen a nézetek kölcsönös kicserélése. De a viták csakis az érvek, a tények fegyverével folyhatnak. Nem viszi előre ideológiai-tudományos fejlődésünket, ha címkéki ragasztásával, az egyedüli marxista álláspont hamis öntudatával vagdalkozunk, ha a múlt e megrögzöttségétől nem szabadulunk meg teljesen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tévedéseket és hibákat ne lenne kötelességünk helyreigazítani. Sőt: a „tévedések joga" mellett a vita és helyreigazítás kötelessége hárul a marxista kutatókra. Felszabadulás utáni történetünk feltárása még nagy erőfeszítéseket követel. Utaltunk már rá, hogy milyen sok feladat áll történettudományunk előtt az 1945—48 közötti periódus feltárása terén is. A politikai történet számos kérdése: a Szociáldemokrata és a Kisgazdapárt felszabadulás utáni útja, a parlamenti küzdelmek, a koalíció sorsa, különösen 1947 — 48-ban, de a gazdaságtörténet sok feldolgozatlan területe, pl. az agrárfejlődés sajátos népi demokratikus menete, mind további kutatásokra vár. Hozzátehetjük: ma már egyre inkább érlelődnek, sőt egyes területeken meg is érettek a feltételek a kutatás időbeni kiterjesztésére, a szocializmus alapjai lerakásának történeti feltárására is. S az első kezdemények: Nemes Dezső összefoglaló áttekintése, vitákon már megismert, részben publikálás előtt álló kéziratok, mint Molnár Jánosnak az 1956,-évi ellenforradalom tárgyköréből, Berend T. Ivánnak az első ötéves terv megindítása idején kibontakozó gazdaságpolitikai hibákról írt munkái, a felszabadulás 20. évfordulójára kiadásra kerülő tanulmánykötet munkálatai máris biztatóak. A kutatók azonban még ma is gyakran húzódoznak népi demokráciánk^ történetének vizsgálatától, még ma is szűk a valódi specialisták köre. Általában nem helyeselhető, hogy ennek kibővítésére kezdő kutatók e területre irányításával keressünk meg-
