Századok – 1964
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011
1048 PACH ZSIGMOND l'A Г. ejteni egy olyan mozzanatról, amely az elért eredmények értékét ugyan nem csorbítja, de a továbbiakra nézve megfontolást érdemel: a hálásabb, látványosabb feladatokhoz, a diplomáciatörténet gazdagabb és érdekesebb forrásanyagához való vonzódásról, amihez képest a belpolitika, az osztályharc, a népfront kérdéseinek tanulmányozása — elméleti bonyolultságuk s forrásanyaguk szétszórtsága miatt is — kevésbé tűnik kecsegtetőnek. Az uralkodó osztályok belpolitikájáról a második világháború időszakában — a nemzetiségi politikáról szóló néhány tanulmány mellett, Tilkovszky Lóránt tollából — alig olvashatunk. Ami az 1944. évet illeti, világosan áll előttünk Horthy felelőssége — s a képet újabban a német külügyminisztérium iratanyagának feltárása még teljesebbé tette — mind a március 19-i, mind — többek között Rozsnyói Sándornénak a Szálasi-puccsról írt tanulmánya alapján — az október 15-i eseményekben; de sem a német megszállás idejéről, sem a nyilas rémuralomról nem áll még rendelkezésre összefüggő előadás. 9. Történetírásunk néhány időszerű kérdését áttekintve, eljutottunk történelmünk páratlan jelentőségű fordulópontjához: hazánk felszabadulásához s felszabadulás utáni jelenünk időszakához. Olyan történelmi periódushoz, •amely immár időben is kiterjedt, s amelynek keretében olyan horderejű események zajlottak le, mint a szocialista forradalom győzelme és a szocializmus gazdasági alapjainak lerakása. A felszabadulás utáni két évtized történetének tanulmányozása éppen ezért különlegesen fontos számunkra, Talán egyik előző korszak sem szolgál annyi közvetlen tanulsággal; a történeti kutatás, a tények feltárása és elemzése itt nyújthatja a legtöbb közvetlen segítséget a szocialista tudat kialakításához-erősítéséhez, szocialista gyakorlatunk fejlesztéséhez. Ezt a szerepet jelenkorról szóló történetírásunk természetesen csak akkor töltheti be, ha valóban széleskörű anyagfeltárás alapján, tudományos bátorsággal elemez, értékel; ha feladatának nem egyszerűen eredményeink csokorbagyűjtését és méltatását tekinti; ha a pártosság igazi, lenini fogalmából indul ki, s nem valamiféle hamis értelmezéséből, annak bizonyítására törekedve, hogy minden úgy volt a legjobb, ahogyan történt. Azért tartottuk szükségesnek ennek előrebocsátását, mivel itt nem valamiféle teoretikus veszélyről, elméleti lehetőségről van szó, hanem a személyi kultusz légkörében éveken keresztül érvényesült gyakorlatról, amely, a kutatások szükségességének hangoztatása ellenére, bénítólag hatott a munkára. Erre vezethető vissza — a források jelentős csoportjainak hozzáférhetetlensége s az úttörés szükségszerű nehézségei mellett —, hogy annak idején alig akadt vállalkozó, aki tudományos tevékenységét a népi demokratikus korszakra összpontosította volna. Alig készültek idevágó kéziratok, s a megjelent munkák — így a felszabadulás 10. évfordulójára kiadott kötet tanulmányai — felett mérleget vonva, bizony csak néhány maradandót találunk közöttük. A pártvezetés hibáinak leküzdése, a politikai feltételek gyökeres megváltozása, s természetesen a felszabadulást megelőző korszakok vizsgálatában az elmúlt évek során tett előrehaladás képezi reális alapját annak, hogy ma már ne csak a kutatás szükségességéről, de valóságos lehetőségeiről is beszélhessünk; a korszak kialakuló kutatógárdájáról s az elért eredményekről is számot adhassunk.
