Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 97« Azzal, hogy a Mesta birtokba vette a szántóföldeket, koldússorsra és kihalásra ítélte nemcsak magukat a bérlőket és családjaikat, hanem ezek mezőgazdasági munkásait és cselédeit is. „Minden Mesta-tag által elfoglalt dehesán ... — írja Estremadura főkapitánya — 30—40, vagy még több ökörfogatot ós földműves családot semmisítettek meg, amelyek ott 50—60, vagy még több, a szántásban nekik segédkező munkással együtt telepedtek meg. Eyen nagy számú jószág és nagy számú család pusztulása óriási szerencsétlenség."107 Bármily nagy is volt a Mesta szántóföld-foglalásai következtében földjeikről közvetlenül elűzött parasztok száma, a Mesta által kisajátított parasztság összlétszáma még sokkal nagyobb volt. Az olyan parasztok is, akiket formálisan nem űztek ugyan el, akiknek szántóföldjét meg is hagyták, léptennyomon kénytelenek voltak elhagyni ősi földjeiket, mert a Mesta elfoglalta legelőiket. Ismertetve azokat a különféle eljárásokat, melyeket a trasliumantes a földfoglalások érdekében alkalmazott, Paino ezt írja: „A trashumanték elfoglalják a dehesák minden legelőjét, s a földművelőnek csak azt hagyják meg, ami közvetlenül a szántóföldhöz tartozik. Mivel azonban szántás-vetés nem végezhető el jószág nélkül . . . , az ilyen eljárás nem jelent megoldást. A parasztok azt tartják, hogy jobb, ha csak földjüket vesztik el, semmint azzal együtt ingóságaikat és életüket is."108 A Mesta-tagok a parasztságot nemcsak az általuk bérelt dehesák elfoglalása révén sajátították ki. Abbeli igyekezetükben, hogy minél több legelőt szerezzenek, elfoglalták a közlegelőket is, kiszorítván onnan is a parasztokat. Ezt a közlegelő fajtájától függően különféle módon tették. Külön eljárásuk volt például a propios elfoglalására. (így hívták azokat a közösségi földeket, amelyek bérbe voltak adva, s amelyek jövedelme a községi kiadások — tanítói fizetések, elemi csapások károsultjainak segélyezése stb. — fedezésére szolgált.) A Mesta kiharcolt magának egy olyan törvényt, amely szerint a propiosdehesákat árverésen kell bérbe adni. Ez a törvény lehetővé tette a trashumantéknak, hogy olcsó áron minden nekik megtetsző propriost megszerezzenek: az árverésen olyan nagy összeget neveztek meg, hogy az összes többi pályázó kénytelen volt visszalépni. A Mesta-tagok ezután, élve bérmegállapító privilégiumukkal, alaposan leszállították a kérdéses telkek bérleti díját. Ilyen módszerrel néha még azokat a telkeket is elkapkodták, amelyeket korábban már más trashumanték foglaltak el. így például egy Meridi Garcia de Cordoba nevű corregidor arról ad hírt, hogy 1764-ben árverést tartottak a város propiosára. „Az egyik riveriego (estantes-tulajdonos) Quarto del Cerro Verde legelőjét évek óta egy trashumantéval közösen használta. Alkudozott erre a legelőre egy másik trashumante is. Meg is kapta 17 700 real rendkívül magas összegért, amit az utólagos bérmegállapítás 3690 realra szállított le. Ez 368 reallal volt kevesebb a szokásos árnál . . . , ami csökkentette a propios jövedelmezőségét és megkárosította a riveriegót, akit elűztek. Hasonló károsodás érte don Francisco Atienzát is ... a Santa Anna dehesa árverése során."109 Hogy a különféle dehesák elfoglalása milyen méreteket öltött, erre néhány példából következtethetünk. Egy lereni Marahuiz de Valde Loro nevű corregidor például arról tájékoztat, hogy a városnak tíz deliesája van, 107 Uo. f. 101. 108 Uo. f. 6. 109 Uo. f. 105. 7 Századok
