Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 95« Erre sok okmányban találunk magyarázatot. így például Paino a Mestatagok által megkaparintott néhány telek elősorolása közben ezt írja: „Bérbe kapásukat olyan tiltott módszerek könnyítették meg, mint amilyen a bérleti díjak túlzott felduzzasztása és a tulajdonosoknak hatalmas pénzösszegek juttatása, akár előleg jogcímén, akár anyagi támogatásuk formájában."97 Ugyanerről ír többek között Luis Sanchez Chavarría, a Jerez-i adóhivatal vezetője: „A trashumantéknak megvan a tőkéjük és a lehetőségük arra, hogy előnyöket szerezzenek. Ez megkönnyíti számukra, hogy bármely dehesát megkapjanak, akár úgy, hogy nagy előlegeket juttatnak a tulajdonosoknak, akár a bérleti ár felhajtása révén."98 A forrásmű bővelkedik számos olyan példában, amikor a Mesta-tagok már bérbeadott földeket ragadtak el. Az okmányok azt mutatják, hogy a földeknek a juhtulajdonosok részére történt átadása az esetek többségében nem volt előnyös a földtulajdonosokra. így például Jerezből arról tudósítanak , hogy 1758-ban Pedro Labo eladta a Bicolas, Monte-labó és Pancha legelők fűtermését egy Alconcil nevű városi lakosnak 4900 reálért. De egy Juan de Olalla nevű trashumante a Kasztíliai Tanácshoz fordult és privilégiumot kért és kapott e legelők használatára. A fizetendő díjat is megállapították: 2028 reál.99 Egy Pedro Garcia Vinuoza nevű trashumante pedig 1757-ben felvásárolta del Caballero del Cano dehesájának fűtermését 4250 reálért. Ugyanő 1758-ban privilégiumot kapott a posesiónra és a fűre, s azóta csak 1914 reált fizet érte.100 ílyen példa sok van. Vajon miért adták a dehesa-tulajdonosok földjeiket a trashumanténak bérbe, ha azok, privilégiumaikkal élve, később leszállíttathatták a bérleti díjat? Mindenekelőtt azért, mert — a rendelkezésünkre álló okmányokból ítélve — a Mesta tagjai nem mindig éltek ezzel a lehetőséggel. Az is lehet, hogy sok dehesa-tulajdonos nem is tudott a Mesta-tagok szokásos mester -kedéseiről. De még lia tudtak is róla, nem volt más választásuk. ,,Ha a dehesa egyéni tulajdonosa (megkülönböztetésül nyilvánvalóan az olyan dehesáktól, amelyek közösségi földterületek részét képezték, — ezekről később még szó lesz) . . . nem akarja dehesáját odaadni a trashumanténak . . . , az állattenyésztő az elsőfokú tanácsnál (a Mestánál) posesión-jogot kér, és erre hivatkozva azt állítja, hogy azt már meg is kapta, mintha csak állatai már ott is legelnének ezen a dehesán."101 ,,Még ha száz állattenyésztő vagy paraszt verseng is az árverésen vagy a dehesa bérbe adásakor, elég, ha a trashumante előáll egy ilyen nyilatkozattal, hogy máris megkapja azt, a többi rovására"102 — írja Monino. Ugyanilyen módon vették bérbe a Mesta-tagok — gyakran erőszakosan is — a nekik megtetsző dehesa de laborokat és dehesa de pasto y laborokat is. Dehát mindezeken a földparcellákon parasztok éltek. Mi történt velük azután, hogy a földeket a Mesta-tagok kaparintották meg maguknak? Ezt is megtudjuk a vizsgálatunk tárgyává tett forrásmunkában közölt számos tanúvallomásból. így például abban az „Információban, melyet Badajóz szindikusa küldöttjének kérésére szereztek be, ... tíz tanútól, nevezett város 97 Uo. f. 5. 98 Uo. f. 31. 99 Uo. f. 32-33. 100 Uo, f. 33. 101 Uo. Monino összefoglalása, 4. 1. 102 Uo.
