Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 1009> Más kérdés, hogy mi magyarázza az egyes osztályok magatartását a december 2-i államcsíny idején. A burzsoáziáról már volt szó. A proletár tömegek passzívak maradtak, mert a gazdasági helyzet megjavult, mert nem láttak okot arra, hogy megvédjék a burzsoázia elnyomó hatalmát megtestesítő nemzetgyűlést és mert nem bíztak a felkelésre hívó kispolgári demokratákban. A kispolgárság szintén passzívan szemlélte az eseményeket, már csak azért is, mert a proletariátus nélkül sohasem merészkedett harcba bocsátkozni. Marad a parasztság, amelynek magatartásával Marx a „Brumaire" utolsó fejezetében kimerítően foglalkozik. Marx a „Brumaire"-ben a „parcellás parasztokat" tartotta szem előtt, a „francia társadalom legnépesebb osztályát", azokat a parasztokat, akiket birtokuk nem képesített többre, mint az önellátó gazdálkodásra, s akiket a jobbágyfelszabadítás óta elnyomorított az uzsoratőke és az állami adó. Marx parcellás parasztsága lényegében az árupiacba még alig bekapcsolt, de a tőke uralma által máris fojtogatott és részben pauperizált kisparasztság. A parcellás parasztok egyrészét — írja Marx — a burzsoá parlamentáris köztársaság 3 évi uralma „felületesen" forradalmasította és arra indította, hogy szövetkezzék ,,a városokkal" a burzsoá rend ellen. Itt azokról a parasztokról van szó, akik 1849-ben a kispolgári demokratákra, a vörös köztársaságra szavaztak, vagy az államcsíny után a kispolgári demokraták vezetése alatt fegyvert fogtak. De a parcellás parasztok nagy többsége, ahogy 1848. december 10-én, úgy 1851. december 21-én is Bonapartéra adta szavazatát. I. Napóleonra emlckeztek, aki szabad földtulajdonukat megszilárdította és а Ш. Napóleontól várták, hogy elnyomorodott parcellájuk jólétét helyreállítsa. Itt Marx kifejti, hogy a parcellás parasztok, gazdasági elszigeteltségük és területi szétszórtságuk következtében, képtelenek arra, hogy osztályérdekeiket saját nevükben, akár parlamentben, akár konventben érvényre juttassák. Nem tudják önmagukat képviselni, hanem képviseletre szorulnak. A történeti hagyomány révén azután érdekeik vélt képviselőjét Bonapartéban találták meg. Bonaparte azonban csak a parasztság babonáit és előítéleteit képviseli. Az osztályérdek, amit elsősorban kell szem előtt tartania, hogy politikai uralmát fenntarthassa, a burzsoázia osztályérdeke. Ez pedig ellentétes a parasztság osztályérdekével. A parcellatulajdon teljesen a tőke rabságába süllyedt, s Bonaparte ezen a szükségszerű gazdasági folyamaton akkor sem tudna segíteni, ha akarna is. A segítség egyedül a városi proletariátustól jöhet, amely megdönti a tőke uralmát és ezzel felszabadítja a parasztságot rabságából. Ezzel adva vannak a városi proletariátus szövetségének feltételei a parasztsággal, illetve a parasztságnak azzal a részével, amely „elvesztette hitét saját parcellájában" és azon „túl akar menni",10 5 — a nagyüzemi termelés felé. Azokról a parasztokról van itten szó, akikkel a Kommunista Kiáltvány is foglalkozik - akik „elhagyják saját álláspontjukat, hogy a proletariátuséra térjenek át".10 6 Ez a szövetség már nem egyszerűen a burzsoázia politikai hatalmának a megdöntésére irányul, hanem célja a burzsoázia gazdasági hatalmának, a kapitalista gazdasági rendnek a megdöntése. így tehát, ahogy az antifeudális forradalomban a parasztság természetes szövetségese a burzsoázia, a proletárforradalomban szövetségesének szere-105 Lásd Marx: Louis Bonaparte Brumaire tizennyolcadikába. I. m. 316. és 311. 1. 106 Marx—Engels : A Kommunista Párt Kiáltványa. Uo. I. köt. 21. 1.
