Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
FEI.SŐBÜKI NAGY PÁL ÉS A BÉCSI KORMÁNY 773 A kormány és Nagy Pál anyagi jellegű kapcsolatait bizonyító tények sorában utolsónak hagytuk a leglényegesebbet, a Pálffy-féle zárgondnokság ügyét. Joggal tételezhetné fel az olvasó, hogy erről a kérdésről nem is lehet újat mondani azon túl, amit már korábban elmondottunk: a tényállás ismert volt a kortársak előtt is, Csengery és követőinek érvelése után pedig eléggé meggyőzőnek látszik az a felfogás, hogy az egész ügy jóval kevésbé jelentős, mint amilyennek a kortársak látták, s nem érinti Nagy Pál egyéni és politikai becsületét. Csengery vetette be a vitába azt a nézetet, hogy Nagy Pál „mint gróf Pálffynak barátja, pártfogója", valósággal szívességet tett az eladósodott grófnak a zárgondnokság elvállalásával; Horváth Mihály széles körben népszerűsítette ezt a nézetet, Tóth Lőrinc már úgy látta, hogy ez „magánviszony, a gróf bizalmának kifolyása volt",81 ' s Kossuth is úgy emlékezett már öregkorában, hogy Nagy Pál „személyes barátságból Pálffy iránt" vállalta el a zárgondnokságot.90 S Csengery nyomán valamennyien szinte szenvedélyesen taglalták azt a meggyőződésüket, hogy egy olyan méretű politikus, mint amilyen Nagy Pál volt, semmi esetre sem bocsáthatta áruba önmagát olyan nevetségesen csekély árért, mint amilyen egy csődbejutott mágnás birtokainak a kezelése. A Pálffy-csődügy jelentékeny iratanyagának a vizsgálata során azonban olyan tények merülnek fel, amelyek indokolttá teszik, hogy mindkét állítást — a zárgondnokság baráti jellegét, és anyagilag jelentéktelen voltát illetőt — újból elbíráljuk, és a végső következtetést a hiteles, dokumentált történeti tények alapján vonjuk le. A történeti források alapján először arra a kérdésre próbáljunk választ adni, hogy valóban baráti szívesség volt-e Nagy Pál részéről a zárgondnokság elvállalása. A kérdés megválaszolása a rendelkezésre álló egykorú iratok alapján nem nehéz. Az idősebb Pálffy Ferenc tekintélyes birtokkomplexuma 1818 óta állott zár alatt; kb. 4 millió ezüstforint adósság terhelte, évi jövedelmét viszont kb. 600 000 forintra becsülték. Ez idő óta a gondnokságot egymás után három zárgondnok töltötte be, a középső, Szvetics Jakab kínos botrány közepette vált meg helyétől.9 1 Az őt követő Mednyánszky Alajosnak 1831-ben azért kellett megválnia a zárgondnokságtól, mert helytartósági tanácsossá nevezték ki, és nem tudott a jobbára Pozsony megyében fekvő birtokokon tartózkodni. így merült fel új zárgondnok kinevezésének szüksége, éppen abban az időszakban, amikor — mint láttuk — Nagy Pál ismételten a kancellár közbenjárását kérte birtokadomány elnyeréséhez. A zárgondnoki állás betöltése nem a zár alá vett birtokos magánügye volt, mint azt — láttuk fentebb — Tóth Lőrinc feltüntette; a birtokos csak javaslatot tehetett, az állást azonban az illetékes kerületi tábla —- ebben az esetben a nagyszombati — javaslatának esetleges figyelembe vételével, a kancellár előterjesztése alapján a király töltötte be. Pálffy gróf javasolt is három személyt, ezekkel kapcsolatban azonban nyilvánvaló volt, hogy a tulajdonossal összejátszva a hitelezők megkárosítására dolgoznának; a kerületi tábla nem terjesztett elő javaslatot, így a kancellár maga nézett körül alkalmas személy után. Nem 89 I. m. 44. 1. 90 L. előbb, 761. 1. 91 Szvetics kifecsegte, hogy a zárgondnokság ügyeinek intézése során megvesztegette a Kancellária néhány alkalmazottját; a kormány számára rendkívül kínos leleplezést hosszú vizsgálat és több kancelláriai tisztviselő, köztük Márkus tanácsos bukása követte. (Az ügynek külön iratanyaga van a Kancelláriában: Acta Praesidialia in negotio Jacobi Szvetics.)
