Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
EPER JESS Y GÉZA nyertek új szabadalmat a XIX. században. Figyelemreméltó, hogy a korábban oly jelentős palotai csapóipar is lehanyatlott. Fel kell tételeznünk, hogy több szakma kézművesei — annak ellenére, hogy nem újították meg korábbi szabadalmukat — a XIX. században is céhes szervezetben dolgoztak. A XVIII. században alakult takács céh továbbélését igazolja pl. a csernyei takácsok kérelme, akik 1845-ben a palotai „anyacéh"ből való kiválásuk engedélyezéséért folyamodtak. Ugyanakkor a palotai asztalosok, ezenkívül az ácsok és kőművesek, kiknek korábban nem volt céhük, az 1810-es években kérték, de nem nyerték el a kiváltságot.144 Városlődön a XVIII. században 3 céh volt, a XIX. században viszont egyet sem találunk.145 Nem alakultak újjá a céhek Tüskeváron, Tapolcafőn, Szent királyszabadján, Vörösberényben, Kiskovácsiban, Szentistvánban, Vaszaron, Vöröstón, Barnagon, Peremártonban, Berhidán, Kovácsiban, Gyimóton, Ugodon, Bakonybélen, Salamonban, Halimbán stb. sem. Igen nagy mértékben csökkent a céhek száma Veszprém mezővárosban, ahol korábban 25 ( !) céh létezett, a XIX. században viszont csak 5 céh váltotta ki szabadalmát,146 A céhek számának ez a feltűnő csökkenése azonban — hasonlóan Váchoz, Szombathelyhez s a fentebb említett Veszprém megyei mezővárosokhoz — nem jelentette az iparűzők számának megfogyatkozását. Az 1828-as összeírás szerint Veszprémben a családfők 39,6%-a foglalkozott iparral. Ezek a kézművesek azonban legnagyobbrészt segéd nélkül dolgoztak és csak néhány hónapon keresztül folytatták mesterségüket. Ugyanakkor a város lakói között telkes jobbágyot nem találunk, a lakosok kivétel nélkül zsellérek voltak.14 7 Ha feltételezzük is, hogy a veszprémi kézműveseknek is voltak — más városok iparosaihoz hasonlóan — olyan céhszervezeteik, amelyek a régi privilégium alapján működtek, az iparűzők anyagi viszonyainak14 8 ismeretében könnyen megérthet jük, hogy miért nem szerezték meg a helybeli mesterek az oly nagy áldozatokat követelő újabb kiváltságokat. Míg Veszprém megye többi mezővárosaiban jelentős mértékben csökkent a céhek száma, addig Zircen, ahol korábban 7, a XIX. században pedig 6 céh működött, nem mutatkozik lényeges változás.149 »4 OL. Dep. Civ. 1810/5/61, 1811/5/32, 1814/6/6, 1845/5/43, 1845/5/76. Palotán is viszonylag elég tekintélyes volt az iparűzők száma, az 1828. évi összeírás szerint 275-en (a megyei összegezés szerint 271-en) foglalkoztak iparral. (Az adófizetők száma ekkor 1758.) A kézműveseknek azonban csak kb. 1/3-a (89) folytatta egész éven keresztül mesterségét. 145 A szabók, kiknek korábban is volt kiváltságuk, csak 1847-ben nyerték el, de nem váltották ki az újabb szabadalmat. (OL. Dep. Civ. 1846/5/60, 1847/5/31). A mezőváros 25 kézművese közül egész éven keresztül csak 1( !) mester dolgozott (OL. Conscript. Regn. 1828). 146 1825-ben és 1848-ban a fazekasok, s 1848-ban a sütők is elnyerték a kiváltságot, de.nem váltották ki a céhlevelet. A szűrszabók 1847-ben, a kötélgyártók, szitás- és kefekötőmesterek pedig 1846-ban és 1847-ben kérték, de nem kapták meg a privilégiumot. (OL, Dep. Civ. 1848/5/20. 1848/5/12, 1847/5/23, 1847/5/95, 1846/5/86, 1846/5/7.> 147 H. Pálffy Ilona dr. : Veszprém város adózó lakossága az 1828. évben. .Magyar Statisztikai Szemle, 1936. 148 Az 1726-ban alakult csutorás (lignolagenarius — OL. AM. Comit. Veszpr. 1.) eéh 28 mestere közül pl. 26 csak 1/4 éven, 2 pedig csak egy féléven keresztül dolgozott (Pálfy id. közi.). 149 Itt csupán az 1776-ban alakult asztalos-, üveges-, lakatos- és bádogoscóh nem kérte korábbi szabadalmának megújítását.
