Századok – 1963
Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055
1064 KÁLI,AV ISTVÁN A szabad királyi várossá nyilvánítások különös súllyal jelentkeznek az 1764-65-ös országgyűlés után. Ezen az országgyűlésen nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarországi kincstári bevételeket az országgyűlés hozzájárulásával nem lehet jelentősen növelni, ezért a bécsi udvarnak más pénzforrások után kellett néznie. A szabad királyi városok növelése erre jó alkalmul kínálkozott, hiszen több szabad királyi város több királyi adót, gyors pénzbevételi lehetőséget jelentett — gondolunk itt elsősorban a kiváltságlevelekért fizetett borsos megváltási díjakra —, távlati elgondolásban pedig a contributio növelésének is alapjául szolgálhatott. Ez a magyarázata annak, hogy az országgyűlést követő években a városokkal — nemcsak szabad királyi városokkal — való törődés a bécsi udvar magyarországi politikájában jelentős helyt kapott. E politika indítóoka a kincstári bevételek növekedésének előmozdítása volt ugyan — elsősorban katonai célokra —, a városok felszabadítása, kiváltságokkal való felruházása, falvak mezővárossá emelése azonban kedvezően hatott az érintett helységekre, melyek a földesúri, egyházi, katonai és kamarai fennhatóság alól felszabadulva, további fejlődésük számára lehetőséget nyertek. A szabad királyi városok kérdését ismét 1767-ben az uralkodó Handbillettje vetette fel, melyet még az év decemberében egy udvari leirat követett. A leirat elrendelte a szabad királyi városok számának felülvizsgálását és annak megállapítását, hogyan nyílnék lehetőség egyes városoknak szabad királyi városi szintre emelésére. Az uralkodó maga írja, hogy szükséges lenne több szabad királyi város létesítése Magyarországon. Elrendeli, hogy a Magyar Udvari Kancellária üljön össze a bécsi Udvari Kamarával annak megvitatása céljából, milyen módszerre ós támogatásra lenne szükség új szabad királyi városok létrehozására.4 0 . A legfelsőbb intézkedés nyomán egymást követték a javaslatok és a városok kérései szabad királyi rang elnyerésére. 1766-ban kapott szabad királyi városi privilégiumot Pozsega. A kiváltságlevél legfontosabb pontja szerint a város évente 800 Ft census regiust tartozik fizetni. A városba királyi biztost küldtek ki, aki a város belső és külső helyzetét, vagyoni állapotát felmérte.41 A szabad királyi városok számának növelésében találkozunk olyan kirívó példákkal, mint a Baranya megyei Bellye kamarai birtok esete. 1767. október 14-én uralkodói leirat kérte ki a Magyar Udvari Kancellária véleményét, lehetséges lenne-e fenti kamarai birtokon az iparűzőknek 10 évi szabadságot biztosítani, hogy ezzel egy jövendő szabad királyi város alapját vessék meg. A kérdés azért vetődött fel, mert, megállapították, hogy Baranya megyében még nincs szabad királyi város. A Kancellária jelentése szerint Bellye még nem is oppidum, csak possessio. Kereskedők, iparosok nincsenek, a lakosság inkább mezőgazdasággal foglalkozik; iparűzésre nem lehet rávenni. Ha ezek a földművelők most iparral kezdenének foglalkozni — mondja a Kancellária —, nem hoznának annyi hasznot, mint jelenleg.42 1768-ban két kamarai birtok, Kőrösmező ós Püspökladány, mezővárosi rangra emelése vetődött fel. Mindkét kamarai birtok még az évben éves vásárra vonatkozó privilégiumot kapott. 1770-ben kapott vásárjogot illetve emelték kamarai mezővárossá Bezdan kamarai birtokot. A leirat megjegyzi, hogy a vásárjog nemcsak a kincstárnak jelent nagyobb hasznot, hanem a környéken lakó kereskedőknek is.4 3 Számos olyan esetről is van tudomásunk, amikor a város kérte szabad királyi rangra emelését, kérése azonban a Magyar Kamara kedvezőtlen véleménye vagy a földesúr a kormány pártját erősítették. Ugyanezt írja Franz Krönet : I ngani unter Maria Theresia und Joseph II. 1740 90 (Graz. 1871. 3. 1.) c. munkájában: ,.. . . die Erklärung der Comitate wider diese Mehrung des Stimmrechtes königlicher Freistädte bewies, dass man in dem landesfürstlichen Bürgerthume den verkappten Bundesgenossen der Regierung hasste." Horváth Mihály fentebb említett megállapításában a városoknak túlzott poltikai jelentőséget tulajdonít. A tárgyalt időszak alatt tartott országgyűlések ezt nem támasztják alá. A városok az országgyűléseken való aktív részvétel helyett a nagy kiadásokra való hivatkozással maguk kérték, hogy ne kelljen megjelenniük. Városi ügyek szerepeltek minden országygűlésen; a rendek sérelmei között vannak városi panaszok is. de — amint egy az 1764-es országgyűlésről készült jelentés megállapítja — ezek nem voltak lényegesek. Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Ungarische Akten, Comitialia, Fase. 408. 17G4. foi. 33—34. "Camerale Ungarn, Fase. 28. Rote Nr. 510. 14/1768. jan. Subd. 1. fol. 3—4. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 509. Subd. 1. fol. 30. köv. 1767. dec. 16. Utóbbi a Helytartótanácsot is felhívja jelentéstételre a városok számának növelésével kapcsolatban. " „A várost, mint új szabad királyi várost már kezdettől fogva rendben kell tartani" — mondja a kiváltságlevél. Camerale Ungarn. Fase. 26. Rote Nr. 508. Subd. 3. fol. 3. köv. 1766. febr. 20. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 522. Subd. 7. 152/1774. szept. fol. 3/v. 42 Camerale Ungarn. Fase. 26. Rote Nr. 509. Subd. 1. fol. 22. köv. 1767. okt. 14. fol. 36. köv. 1767. nov. 20. A Magyar Udvari Kancellária inkább Pécs püspöki várost javasolta erre a célra. A város maga is sürgeti a szabadság elnyerését, a püspök azonban nem akar jogáról lemondani. •» Camerale Ungarn, Fase. 26, Rote Nr. 510. Subd. 1. fol. 8. 18/1768. ápr. fol. 13. 62/1768. júl. Camerale Ungarn, Fase. 2«. Rote Nr. 512. 12/1770. ápr. Subd. 3. fol. 28. köv.
