Századok – 1963

Történeti irodalom - Szentgyörgyi Mária: Jobbágyterhek a XVI–XVII. századi Erdélyben (Ism. Zimányi Vera) 1362

TÖRTÉNETI IRODALOM SZENTtíYÖRGYI MÁRIA: JOBBÁGYTERHEK A XVI-XVII. SZÁZADI ERDÉLYBEN (Értekezések a Történeti Tudományok Köréből, Űj Sorozat 27. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1962. 104 1.) A fejedelemkori Erdély jobbágyságának sokrétűen differenciált, az adott korszakban is jelentős változásokat mutató társadalomképletét vizsgálja Szentgyörgyi Mária a rendelkezésére álló kiadott iratanyag és az Országos Levéltár legfontosabb erdélyi vonatkozású forrásai alapján. Nem azzal az igénnyel készítette munkáját, hogy az erdélyi jobbágyság életét a maga teljességében, minden vonatkozásában bemutassa; az előtanulmányok hiánya ezt nem tette volna lehetővé a szerző számára. Munkájának további korlátját jelentette az a tény, hogy anyaggy űjtését nem tudta kiterjeszteni az erdélyi levéltárakban és a Leleszi Konvent hiteleshelyi levéltárában őrzött forrásokra. Munkája azonban így is — sőt, a téma. feldolgozatlansága következtében fokozottan — úttörő jelentőségű és a további idevágó kutatások jó kiindulópontja. Külön-külön fejezetekben foglalkozik 1. a jobbágyság gazdasági viszonyaival és adózásával Erdélyben, 2. az erdélyi jobbágyság katonáskodásával, 3. a fiskahtások jobbágyságával és 4. a székely jobbágysággal. Hatalmas, eddig nem rendszerezett ismeretanyagot fogott össze és jó eligazodást nyújt még a korszak jobbágyságának történetével foglalkozó, de az erdélyi viszonyok között járatlanabb kutatók számára is. Munkájának legtöbb nyitott kérdést hagyó része annak első fejezete. A források feltáratlansága miatt figyelmét elsősorban a viszonylag könnyebben megközelíthető vonatkozásokra, főként a paraszti terhek vizsgálatára összpontosította. A szerző szerint is „későbbi feldolgozásra vár e kor jobbágysága életének számos alapvető mozzanata, nem utolsósorban a termelőerők és a paraszti termelési viszonyok beható elemzése, a jobbágykommunitások életének ós a paraszti autonómia egyes kérdéseinek jellemzése". Az örökös jobbágyság helyzetének vizsgálatához a szerző szerint is két kérdést kell tisztázni: a jobbágyok rendelkezésére álló föld mennyiségét és annak hozamát (s hozzátehetjük, állatállományukat), továbbá terheiket. Az első kérdést a szerző csupán felteszi, de nem tudja megválaszolni. Tudatában vagyunk azoknak a nehézségeknek, melyekkel e kérdések vizsgálata jár, véleményünk szerint azonban mégis erőfeszítéseket kellett volna tenni — töredékes adatok alapján is — a jobbágyság vagyoni helyzetének valamelyes felvázolására. Enélkül ugyanis a jobbágyterhek és azok változásainak az ismertetése kissé talajtalanul áll előttünk. A különböző korszakokban eltérő nagyságú terhek egymáshoz viszonyított változása azonban így is rávilágít a jobbágyság helyzetében bekövetkezett változásokra. A szerző tudatában van ennek, mint írja: vizsgálatunk minden eredménye relatív lehet csupán, arról adhat csak képet, hogv mennyiben nehezedett vagy javult a jobbágy gazdasági helyzete. Még e relatív változások helyes érzékeltetésénél is rendkívül nagy nehézségekkel kell megküzdeni, mivel nincs pontos képünk a pénz elértéktelenedésének mértékéről. Véleményünk szerint behatóbb vizsgálat tárgyává kellene tenni — ez természetesen külön tanulmányt igényel — az adózás alapjául szolgáló „porta" korszakonként bizonynyal változó tartalmát, jelentését. E téren nem szabad csupán a törvényes előírásokra hagyatkozni. Ha csak a magyarországi analógiára gondolunk is, fel kell tételeznünk, hogy az egy-egy porta alatt összeírt háztartások száma — legálisan, vagy burkolt formában — állandóan növekedett, az erről készített összeírások forrásértéke korszakonként változott, általában egyre megbízhatatlanabbá vált. (Vö. A történeti statisztika forrásai e. kötet vonatkozó tanulmányával.) Mindezen problémák tisztázatlansága következtében a szerző nem tud mit kezdeni a XVII. század utolsó negyedében országszerte valóban hatalmas mértékben megnőtt állami adóterhekkel. így kerül sor ilyen kételyek megfogalmazására: nem tudjuk, hogy az adónak a fejedelemség utolsó negyedszázadában történt hirtelen ugrása a maga számszerűségében mennyire reális, mennyiben jelent tényleges emelkedést, és mennyiben jelenti a pénz elértéktelenedését.