Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
774 RA UTA ISTVÁN tudni, neki jutott-e eszébe Nagy Pál, vagy Nagy Pál ajánlotta fel önként szolgálatait. Tény azonban az, hogy Nagy Pálnak birtoka eladása után semmilyen rendes jövedelmi forrása nem volt — a birtokáért kapott, s az adósságok kifizetése után fennmaradt összeget, láttuk, újabb birtok megszerzésére tartogatta —, s ez a körülmény nyilván gyakran szóba került a kancellárral korábban folytatott beszélgetései során. Ilyen előzmények után92 jelent meg a kancellár 1832. február 21-i felterjesztésében először Nagy Pál neve. A kancellár azt írta róla, hogy rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Pálffy gróf erőszakos természetével szembeszálljon. Közölte, hogy Nagy Pál késznek mutatta magát a feladat vállalására;93 dicsérte a kancellár Nagy Pál széleskörű gazdasági ismereteit, becsületességét, határozottságát; elmondta, hogy semmiféle foglalkozás nem köti, tehát minden idejét és energiáját a vállalt kötelességnek szentelheti; végül kérte a királyt, nevezze ki Nagy Pált a kérdéses javak gondnokává már csak azért is, hogy neki az előző országgyűlésen tett szolgálatok fejében a kívánatos megfelelő állást biztosítsák.9 4 Nem minden nehézség nélkül sikerült is a kancellárnak elérni, hogy a király 1832. augusztus 4-én végre kinevezte Nagy Pált a Pálffy-javak zárgondnokává.9 5 Nem baráti szívességet jelentő terhes kötelesség volt tehát Nagy Pál számára a zárgondnokság vállalása, hanem megélhetése biztosítására irányuló tudatos akció, amelyet talán ő is kezdeményezett, de minden esetre készségesen vállalt, s amelyet az udvar az ő országgyűlési szolgálatai jutalmának tekintett. S lássuk ezek után, hogyan fogadta Pálffy Ferenc a „régi barát" kinevezésének hírét. Az értesítés kézhezvétele .után azonnal szenvedélyesen tiltakozott ellene, arra az esetre pedig, ha a kormány mégis ragaszkodnék Nagy Pál személyéhez, feltételül kívánta eléje szabni, hogy a birtokokon lakjék, és hogy semmiféle más hivatalt vagy országgyűlési követséget ne vállalhasson.96 A hivatála átvételére nála jelentkező Nagy Pálnak kijelentette, hogy nincs bizalma hozzá, s hogy a kinevezés megmásításáért kérvénnyel fordult a királyhoz; Nagy Pál emiatt kénytelen volt dolgavégezetlen visszatérni Bécsbe.97 Pálffy pedig tovább ostromolta kérvényeivel a királyt, kérve Nagy Pál kinevezésének megsemmisítését. Új feltételt is szabott a már említettelt mellett arra az esetre, ha a kormány nem akarná megváltoztatni döntését: azt kérte, kötelezzék a teljesen vagyontalan Nagy Pált a birtokok egyévi jövedelmének kaucióként való letételére.9 8 A kancellár azonban ragaszkodott a kinevezés érvényben maradásához: Pálffy feltételeit üres kifogásoknak minő-92 Az előzménvekre ld. a M. Kanc. ein. 301, 302, 507, 650/1832, és a M. Kane. ált. iratok 2234, 2235, 2236, 2490, 3511, 9683. stb. aktákat. 93 „Auch hat sich mittlerweile ein Individuum gefunden, der eine in jeder Beziehung für das in Frage stehende Administrationsgeschäft vol lkommen geeignet zu sein scheint. Es ist dies der Eurer Majestät als mehrmaliger Reichstags-Abgeordneter des Oedenburger Comitate bekannte Paul v. Nagy, der mir im Vertrauen erklärte, dies Amt, falls es ihm übertragen werden wollte, zu übernehmen." 94 »Geruhen danach Eure Majestät ihn zum Administrator der fraglichen Güter, und zwar auch in dem Anbetracht zu ernennen, um ihm. der bei dem letzten Reichstag gute Dienste geleistet hat, zugleich eine erwünschte und angemessene Beschäftigung zu geben.« (OL, M. Kanc. ein. 650/1832. sz.) 95 OL, M. Kanc. ált. iratok 9684/1832. sz. 90 Uo. 10907/1832. sz. (1832. aug. 30.) 97 Nagy Pál 1832. szept. 28-i levele a kancellárhoz. Uo. 11887/1832. sz. 98 Vö. előbb, a 60. jegyzettel.
