Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
FEISÖBÜKI NAGY PÁL ÉS A BÉCSI К OKMÁNY 767 szegénységben, mint szombathelyi megyés püspök halt meg.0 1 Azomban én hálá Isten mégis bii-ok éppen annyival, amennyivel beérem, és már 30 esztendők ólta mindenkor illő magyar nemesi módon kedvem szerint folytatom életemet, s ámbár azok, kik ezt is irigylik, ugyan 30 esztendők ólta értékemen aggódnak, reménylem bosszújokra élni is fogok e módon holtomig, s felőlem szorgosan gondoskodó barátimat ennek utánna is mindenkor szívesen fogom látni. Én soha senkinek egy garasával adós nem maradtam, ellenem soha egy fillér nem intabuláltatott, a kalmárokat, mesterembereket és szolgáimat legpontosabban fizetem, uzsorásokkal legkisebb dolgom nem volt, nyomtatott obligatorialissairn veszteséggel a zsidók kezében nem kerengnek, írott kötelező leveleim pedig ha valakinél voltak, vagy vágynák, mint készpénz úgy tekintetnek, azért legjobb, hogy kiki csak a maga erszényéről tartson rovást, én a magaménak gondját fogom viselni, jól tudván, hogy magyar hazánkban annak, aki csak hazafi, éhen kell vesznie, ha egyszer másra szorul."62 A nyilatkozat bizakodó hangjának viszont ellentmond az a körülmény, hogy Nagy Pál éppen ebben az időben volt kénytelen eladni büki ősi birtokát. Az eladást ugyan védelmezői később egyenesen úgy tüntették fel, mint Nagy Pál rendezett anyagi helyzetének bizonyítékát,6 3 köztudomású azonban, hogy a rendi jog az ősi birtok elidegenítését csak végszükség esetén engedte meg, s aligha tévedünk, ha ebben az esetben is az eladósodásban, a Nagy Pál által is említett „írott kötelező levelek" szorításában véljük megtalálni a birtokeladás legvalószínűbb indítékát. S akkor is aligha tévedünk, ha — tovább folytatva a következtetést — éppen az ősi birtok elvesztését tekinthetjük annak a mozzanatnak, amely a birtok és jövedelem nélkül maradt Nagy Pált arra késztette, hogy feladva korábbi puritán magatartását, olyan utakat keressen, amelyeken biztosabb megélhetéshez juthat, s esetleg újból a birtokosok sorába emelkedhet. Mert — s itt kerül sor az új bizonyító anyag felvonultatására — Nagy Pál nem csupán a Pálffy-féle zárgondnokság elvállalásával került anyagi kapcsolatba a kormánnyal, hanem ezzel csaknem egyidejűleg, de időben kissé korábban — minden esetre azonban birtoka eladását közvetlenül követően — két sikeres kezdeményezést is tett, hogy a kormány segítségével újból birtokhoz jusson. Az első, kevésbé jelentős kísérlet előzményei még az 1830-i országgyűlésre nyúlnak vissza. Nagy Pál az országgyűlés alatt Juranics győri püspök közbenjárását kérte ahhoz, hogy bizonyos, a pannonhalmi főapát adományozási jogkörébe tartozó prediális kúriát adományként megkapjon.6 4 Kérte a kancellár közbenjárását is, aki 1830. december 27-én valóban írt is a győri püspöknek, s támogatta Nagy Pál kérését, hivatkozva azokra az érdemekre, amelyeket Nagy Pál az országgyűlésen a kormány ügyének szolgálatával szer-61 Nagy József, Nagy Pál atyjának testvére az 1790-es években volt szemólynök; anyai nagybátyja, Somogyi Lipót 180G—1822 között volt szombathelyi püspök. 62 OL, Perényi Zsigmond iratai, 17. fasc. E/8/f. csomó. 63 „Ha Nagy Pál a közéletet jövedelmi forrás gyanánt kívánta volna használni — olvassuk pl. Csengerynél a Pálffy-ügy kapcsán —, nem akkor tette volna ezt, midőn büki jószágának igen kedvező eladása őt vagyoni állapotára nézve sokkal jobb karba helyezte, mint azelőtt volt." (I.m. 16. 1.) Nagy Pál anyagi helyzetére és birtoka eladására ld. még Bodnár I. — Gárdonyi A.: i. m. 1. köt. 84. s köv. 1. 64 A Komárom megyei Füss (Nemesfüss) községben tartozott összesen 24 kuriális telek a pannonhalmi főapátság alá; ezek egyrésze időközben megürült és az 1830-i országgyűlés kötelezte a főapátot azok eladományozására.
