Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
A MEZŐVÁROSI ÉS FALUSI CÉHEK KIALAKULÁSA ÉS BOMLÁS/. 975 1848 előtt. Amikor országos átlagban 51 lakosra jutott 1 iparűző, akkor a Jászkun-kerületben csupán minden 92. lakos foglalkozott iparral.11 9 A jászkunsági mezővárosok és falvak céhes ipara tehát még kevésbé tudta kielégíteni a lakosság iparcikkszükségletét, mint az Alföld más vidékeinek amúgy is gyenge kézművesipara. A Csongrád megyében található mesterségeken kívül csupán 1—2 olyan kevésbé „gyakori" szakmával találkozunk, mint pl. üvegessel, sarkantyúkészítővel, kötélverővel, kádárral.12 0 A céhek közötti munkamegosztás fejlődése is igen lassú volt a Jászkun-kerületben. A XIX. század első évtizedeiben is nagyjából ugyanazok az iparágak fordulnak elő, mint pl. az 1780-as121 években. Az előbbiekben említett alföldi megyékben tehát a XV11I. században is találunk néhány mezővárosban céheket. Míg azonban a Délvidéken a XIX. század első évtizedeiben igen erőteljes volt a céhesedés folyamata, addig az Alföldön a XVIII. századhoz viszonyítva sokkal lassúbb és kevésbé erőteljes ez a fejlődés. Az Alföldnek azonban nem minden vidékén volt ez a helyzet . A nagyobb Pest megyei mezővárosokban a XV11I. századra tehetjük a céhes fejlődés „virágkorát", a XIX. században viszont megállt a céhesedés folyamata, sőt néhány — Pesthez közelfekvő — mezővárosban,122 így főleg Vácott és Szentendrén, ezenkívül a valamivel távolabb levő Cegléden, Nagykőrösön és Kecskeméten jelentékeny visszafejlődés is mutatkozik — a pesti ipar versenyének hatására. Csupán a kisebb Pest megyei mezővárosokban és falvakban tapasztalható — az Alföld más vidékeihez hasonlóan - némi fejlődés a XIX. század első évtizedeiben.123 Az alföldi vármegyék között igen nagy különbségek mutatkoznak az iparűzők számarányát illetően is. A Jászkun-kerületben — mint említettük — csak minden 92 lakosra jutott 1 kézműves. Hasonlóképpen a kevésbé iparosodott vidékek közé tartozik a Hajdú-kerület, ahol minden 79, Békés megye, ahol minden 70 lakosra jutott 1 iparűző. Csongrád és Pest megyében viszont sokkal kedvezőbb volt az arány, itt ti. minden 36 lakosra jutott 1 mestere mber.12 4 il» Fényes/1847. I. k. 50. s. köv., 70. s. köv. 1. 120 OL. Lib. Caeh. 321, 333, 330, 354. (Jászberényben, Jászfényszarun, Kiskunhalason és Karcagon.) 121 A . kerület 1780. márc. 2-iki árszabása a következő 19 mesterséget tünteti fel: Csizmadia, magyar vékonyszabó, nömetszabó, szűrszabó, szűcs, takács, kovács, kerékgyártó, magyarvarga, szíjgyártó, lakatos, gombkötő, németvarga, tímár, kötélgyártó, süveges, kalapos, pintér, molnár. (Pm. Lt. Kiskunlacháza. Prot. fCurr.] 1780. 73.) 122 Óbuda kivételével. 123 N agyai; ony ban, Dunaveosén és Szalkszentmártonban pl. emelkedik a céhek száma. Egyes kisebb mezővárosokban viszont, mint pl. Albertin, Aszódon, Gödöllőn, Hajóson, Izsákon, Kishartán, Kiskőrösön, Nagykátán, Solton, Soroksáron (eltekintve az 1774. évi céhalakítási kísérlett öl) stb. csak a XIX. sz. első évtizedeiben indult meg a céhesedés. Hasonlóképpen Budafokon, Dunaliarasztin, Dunaegyházán, Monoron, Újhartyánban és más falvakban is csak a XIX, században alakultak meg az első céhek. A Pest megyei céhesiparra vonatkozó bizonyító anyagot jelen tanulmányunkból elhagytuk. Az említett kandidátusi értekezésen kívül erre vonatkozóan ld. „A Pest megyei céhes ipar. 1686 — 1872" e. dolgozatunkat. (Pest megve múltjából c. kötetben, Pestmegvei Tanács, Bpest. 1963). 124 Fényes/1847. I. k. 19. s köv., 47. s köv., 70. s köv. lapok. A Jászkun-kerületben 1846-ban 195 233 lakes és 2114 kőműves volt, a Hajdú-keiületben 66 521 lakos és 823 kézműves, Békésben 165 0Б6 lakos és 1312 kézműves, Csongrádban 137 883 lakos és 3823 kézműves, Pest megyében 580 9C0 lakos és 16 258 közműves.
