Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
A MEZŐVÁROSI ÉS FALUSI CÉHEK KIALAKULÁSA ÉS ROMLÁSA 963 is arra hivatkoztak az uradalom jószágigazgatójához írott folyamodásukban, hogy privilégium hiányában nem kaphatnak legényeket, bár mindnyájan tanult mesterek és elegendő számmal is vannak. A jószágigazgató támogatta is törekvésüket, amennyiben az nem sérti a földesúri jogokat: „Megkívánom — írja —, hogy ... Privilégiumokba iktatandó Regulájokat nékem előre bé mutassák, hogy a Földes Uraság Jussait, ugy egyébb mind külső, mind belső környülállásukat tekéntetbe vévén, azokhoz képest azon Regulákat alkalmaztathassam, és a mennyiben vagy sérelmesek lennének, vagy a szükség kívánná, megváltoztathassam."5 8 Nem támogatták viszont a földesurak — és a megyei hatóságok — a céhalakulást olyan esetben, amikor az sértette a földesúri jogokat. Amikor pl. a somorjai kovácsok céhszervezetet akartak létesíteni, és a helybeli, valamint a környéken levő céhenkívüli kovácsokat a mesterség űzésétől el akarták tiltani, a főszolgabíró „megmagyarázta" nekik, hogy ,,az eő Czéhbeli Privilégiumjok által senkit a Földes Urak, vagy más nemes birtokosok.. .közül is attul el tiltani nem lehetne, hogy eök a maguk számára ... akár mellyik kovácsot, ha bár nem czéhbelit is...fel nem állithassák". A megye pedig 1824. december 13-án arról értesítette a Helytartótanácsot, hogy a kovácsok „lemondtak" kérelmükről, mert amúgy is „igen költségtelenek volnának".59 A kisebb mezővárosok és falvak céhei a XVIII. század második feléig általában olyan szabad kir. városok és mezővárosok céheitől kapták „párban" (másolatban) szabadalmukat, melyeket a török pusztítás megkímélt. A zágrábi, varasdi, eszéki, kőszegi, szombathelyi, körmendi, rohonci, soproni, pozsonyi, nagyszombati, kassai „anya céhek", majd a török kiűzése után a pesti, budai, váci stb. céhek artikulusai azonban nemcsak mintául szolgáltak a később megalakuló mezővárosi és falusi céhek számára, hanem az anyacéh s az ennek kiváltságlevelét kölcsönvevő új céh, „filiális céh" között később sem szakadtak meg a kapcsolatok. A dunántúli mezővárosok és falvak takácscéhei pl. többnyire a pozsonyi takácscéh 1712. évi privilégiuma alapján kezdték el működésüket. Mindazok a céhek, amelyek elnyerték a pozsonyi szabályzatot, ennek 21. artikulusa szerint tartoztak „ugyanazon fő czéhükben magokat incorporálni", a szabályokat — mi tőlünk, úgy mint fő czéhtül kivenni, mellyre tartozunk mink is őket manuteneálni és mindenben protegálni".6 0 Noha az 1729. évi 10. tc.6 1 is szigorúan tilalmazta az anyacéhek és 58 OL. Dep. Civ. 1815/6/239. A mellékelt kimutatás szerint a helybeli mesterek négy céhet kívántak állítani: így 16 kovács, 9 kerékgyártó és 1 ács egy céhet, 30 csizmadia és 3 szűcs egy másikat, 15 molnár egy harmadikat, 11 takács pedig egy negyediket (Ld. még uo. 1816/6/62). 59 OL. Dep. Civ. 1825/6/25. A mellékelt kimutatásból kitűnik, hogy a somorjai kovácsok száma 5 volt, a környékbeli falusi kovácsokkal együtt pedig összesen 25-en kívántak céhbe lépni. — A földesúri jogokra való hivatkozással hasonlóképpen akadályozta meg Pozsony megye a somorjai juhászok, Moson megye pedig a helybeli juhászok céhalakít ási kérelmének teljesítését (OL Dep. Civ. 1826/6/28, uo. 1835/5/18). — Ld. még Pest megye hasonló álláspontját, a kalocsai s a keszthelyi Festetieh uradalomét a zalaegerszegi kéménvseprőkkel kapcsolatban (OL. Dep. Civ. 1828/2/240 és 1830/2/286). «о OL. CÄ. 84. 61 „A kézműves társulatok vagy köznéven czéhek részéről igen súlyos kihágások tapasztalhatók abban, hogy azok kiváltságaik közlése útján a fiókcéheket is magukhoz csatolni, sőt hatalmukat kiterjeszteni, sőt a közönség sérelmére különféle szabályokat alkotni. . . merészelnek." Az ilyen „visszaéléseket" a törvény szerint a Helytartótanácsnak akár a céhkiváltság megvonásával is joga volt megtorolni.
