Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899

924 KRÓNIKA kedések rendszere, mint a párt vonalának alulról jövő tömegtámogatása és, ha kell, korrekciója. Az 1945—47-es évek politikai pártmunkájának vizsgálata így veti fel a párt élcsapat szerepének kérdését. A dogmatikusok felfogása már a legalitás első napjaiban összecsapott a magyarországi osztályharc tapasztalatain alapuló pártépítési elvekkel. ők az élcsapat feltételét a tagfelvétel korlátozásában látták, a való élet pedig a párt kapuinak kitárását követelte és valósította meg. S ha a párt betű szerint nem is felelt meg a klasszikussá vált megfogalmazások egyikének-másikának, a valóságban a munkásosztály élcsapata funkcióját teljesítette s az mindenekelőtt politikájában jutott kifejezésre. A párt, melynek tagjai lehettek különféle rétegek fiai, a magyar politikai életben megtestesítette a munkásosztály vezető szerepét. (így a kommunista értelmiségről is csak méltó szavakkal emlékezhetünk meg.) A pártnak a tömegszervezetekhez való viszonya megint olyan kérdés, amely a párt élcsapatszerepe betöltésének döntő bizonyítékát adja. Az egyetlen tömegszervezet, melynek Magyarországon hagyományai vannak, a szakszervezet volt. A kommunista párt politikája a szakszervezetben szinte maradéktalanul érvényesült. Amikor a III. kongresszus határozatának végrehajtására került sor, és a koalíció helyébe a tömegszervezetek megszervezésének feladata lépett, a Rákosi-féle vezetés tagtoborzással a szimpatizánsok tömegét vette be a pártba. Ez abból az elméleti gyengeségből fakadt, hogy Rákosi Mátyás a magyar fejlődóst nem a szocialista forradalomhoz vezető új útnak, hanem a proletárdiktatúra felé haladva kényszerű kitérésnek tartotta. Ezért vált lehetővé, hogy a szocialista forradalom győzelme után az élet által igazolt szövetségi politikát és a gyakorlatban bevált tömegszervezési és államvezetési formákat nem fejleszthette tovább, hanem elsorvasztotta, és az általa egyedül marxistának vélt szovjet formákkal cserélte fel. Rákosit nézetei módosítására kényszerítettók a felszabadulás utáni 2 esztendő politikai harcai, így a hibák nem váltak végzetessé. De megváltozott a helyzet az 50-es években, amikor a párt monopolhelyzetbe került. Ezért nem lehet egyetérteni Lackó Miklós azon aggályával, hogy a rógi pártvezetés erőszakolt aktualizálás hatására negatív beállítást nyer. A valóság az, hogy a Rákosi-csoport hibáit közel sem mutattuk még meg elég adatszerűen és hitelesen. De vitába kell szállni Mód Aladárral is, aki kétségbe vonja: élcsapat volt-e egyáltalán 1947—48-ban a KP. Mert nem lehet a Rákosi-klikk később eluralkodó hibáit a felszabadulást követő első évek történelmére teljes egészében mechanikusan alkalmazni. A párt ereje éppen abban állt, hogy mint a munkásosztály forradalmi élcsapata teljesítette feladatát. A Bírálóbizottság, kiemelve az értekezés érdemeit, a szilárd marxista szemléletet és módszert, amellyel-a szerző munkáját elkészítette, egyhangúan javasolta, hogy a TMB Ságvári Ágnesnek a történelemtudományok kandidátusa fokozatot ítélje oda.