Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
KÜZDELEM A TEKVGAZDASAGÉIÎT 93 egyezmény11 1 a magyar timföldgyártás számára biztos és előnyös piacot teremtett, így a gyár felépítése — mintegy 100 millió forint további beruházással — időszerűvé vált. Az összeg előteremtése azonban, bár Jugoszlávia részéről bizonyos hiteleket kilátásba helyeztek, igen nehezen volt biztosítható.11 2 . Ennél általánosabb jellegű, s az adott helyzetben politikai szempontból is fontos kérdés volt az ipar felújításának kérdése. A kisgazdapárt részéről Varga István állott elő azzal a javaslattal, hogy akár a beruházások rovására is nagyobb összegeket kell biztosítani az ipar felújítási szükségleteinek fedezésére. Varga István bírálta a munkáspárti javaslatot, mely viszonylag alacsony leírási hányadot engedélyezett az iparvállalatoknak. Szembeállította ezzel a Gazdaságkutató Intézet korábbi számításait, melyek szerint normális felújításkor 6,5 — 7%-os leírási kulccsal kell dolgozni. Bár a Gazdaságkutató Intézet számítása bizonyos mértékig túlzottnak tekinthető, a kérdés felvetésének — erre még később visszatérünk — a gazdaságosság szempontjából volt bizonyos létjogosultsága, az adott helyzetben azonban az elgondolás a kisgazdapártnak számos kérdésben jelentkező vonalába illeszkedett, mely mind nagyobb összeget, minél jelentősebb tőkét kívánt kivonni a központi terv kereteiből, s igyekezett azt az egyes tőkések rendelkezésére meghagyni. , A felújítási keret bővítése az ellenőrzött s a nemzetgazdaság egészének érdekeit figyelemmel kísérő beruházások elől vont volna el tőkét, így a kommur nista párt képviselői szembefordultak a javaslattal.11 3 Komoly nézeteltérés mutatkozott a mezőgazdasági terv kapcsán. A terv termelési része tekintetében, mely csupán vetésterületi előirányzatot tartalmazott, nem volt túl nehéz a közös vélemény kialakítása. Súlyosabb problémát okozott a beruházások kérdése. Bár a kisgazdapárt a konkrét tárgyalások kapcsán nem állott elő azzal a demagógiával, mely korábban sajtójában ' jelentkezett, a beruházások zömét a mezőgazdaságnak követelve, még most ' is közel 180 milliós eltérés volt a munkáspárti és a kisgazdapárti javaslat között. Az eltérés nemcsak összegszerűségben volt jelentős, de mutatta a nézeteltérést a magyar mezőgazdaság fejlesztésének irányában is. A kommunista párt ugyanis elsősorban a gépesítésre és a műtrágyaellátás javítására akarta fordítani a mezőgazdaságnak juttatandó összegeket. A kisgazdapárt — s ebben támogatta a parasztpárt is — nem foglalkozott a magyar mezőgazdaság fejlesztésének távolabbi perspektívájával, így a szakoktatás az újgazdák szempontjából kétségtelenül fontos, de a gépesítésnél kevésbé lényeges fellendítésére egyenesen horribilis összeget kívánt fordítani.114 Ennek érdekében inkább a falusi lakásépítésre, szociális és kulturális beruházásokra fordítandó összeg csökkentéséhez is hozzájárultak volna. A mezőgazdasági beruházások kérdése adott újabb alkalmat a kisgazdapárt szakértői számára, hogy ismételten kísérletet tegyenek a beruházások egyrészének a központi tervből történő elvonására. Rácz Jenő a kisgazdapárt nevében május 20-án tervezetet nyújtott át a többi párt képviselőinek a tervbe nem foglalt beruházások és felújítások tárgyában. Az elaborátumban hangsúlyozta, hogy a munkáspárti javaslat nem vette figyelembe a mező-111 A jugoszláv—magyar egyezményre vonatkozólag lásd: P. I. Arch. 2/9. — 18. d. n2 Vö. uo. 2/9. 13. d. Máj. 9. és máj. 23-i pártközi értekezlet jegyzőkönyveit. 113 Uo. 2/9. 13. d. Máj. 5-i pártközi értekezlet jkve. 114 Uo. 2/9. 13. d. 1947. máj. 9-i értekezlet jkve.
