Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899

900 TÖRTÉNETI IRODALOM egyházi életében szerepet játszó evangélikus és református papok, tanítók, tanárok és világi patrónusok adatait állította össze a reformációtól napjainkig (Pfarrer, Lehrer und Förderer der ev. Kirche A[ugustaner] u[nd] H[elvetischer] B[ekänntnis] im Burgenlande. Kismarton. 1959. 355 + XL 1.). A munka három részre oszlik. Az elsőben a lelkészek, a másodikban az egyházi tanítók és tanárok, a harmadikban a világi patrónusok (kegyurak) és tisztségviselők életrajzát közli ábécé rendben. A függelékben egyházközségenként külön-külön időrendben felsorolja a papok, tanítók és világi felügyelők, illetve reformátusoknál a kurátorok nevét ós szolgálati idejét. Fiedler igen nagy munkát végzett, s a helyi levéltárak adatai alapján számos olyan személy életrajzát derítette fel részletesen, akiről eddig a nevén kívül jóformán semmit sem tudtunk. Különösen a kortársak munkásságának megítélésében viszont nem egyszer szubjektív szempontokat érvényesít. Csak sajnálhatjuk, hogy a magyarországi levéltárak adatait ebben a munkájában sem tudta értékesíteni, ez különösen a régebbi korokra vonatkozóan lett volna hasznos. A magyar egyháztörténeti irodalom eredményei sem jutottak el minden esetben hozzá, ami azonban a legfeltűnőbb és egyben a munka legkomolyabb fogyatékossága, hogy a nagy magyar életrajzi gyűjteményeket nem ismeri (Szinnyei, Gulyás, Zoványi stb.). Ennek következménye, hogy olyan személyekről, akik a magyar egyház-és művelődéstörténetben közismertek és jelentőségük sokszor országos méretű, nem egyszer csak annyit tud, hogy pályájuk során néhány évet a mai Burgenland területén töltöttek el. (A legkirívóbb talán Szenczi Molnár Albert példája, aki Batthyány Ferenc hívására 1613-ban nem is egy évig Városszalónakon, majd Rohoncon volt prédikátor. Ennél többet a Lexikon nem is tud róla.) A Lexikon adatai így sok esetben csak a magyar irodalom eredményeivel kiegészítve használhatók. * „Kismarton. Kalauz Burgenland tartományi fővárosában" a címe Kari Semmelweis, a kismartoni tartományi levéltár kiadásában megjelent ügyes útmutatójának (Kari Semmelweis : Eisenstadt. Ein Führer durch die Landeshaupstadt des Burgenlandes. Kismarton. 1954. XXIV +112 1.). A 8000 példányban megjelent városi kalauz első része, a ma kerek számban 6000 lakosú város történetének rövid, népszerű összefoglalása, majd egy körséta során ismerteti a város nevezetességeit, főleg a Haydn-emlékeket. A második, a főrész, lexikonszerűen ábc-sorrendben ismerteti a város műemlékeit, múltjának fontosabb eseményeit és a város történetében szóhoz jutott fontosabb személyek (pl. a Kanizsaiak, Esterházyak, Haydn stb.), valamint a város nagy szülötteinek (pl. Semmelweis Ignác, akinek családja kismartoni volt) életrajzát. * Ugyancsak a kismartoni tartományi levéltár kiadásában jelent meg Kari Semmelweis hasznos helynévlexikona, mely a mai Burgenland községeinek német, magyar és horvát nevét párhuzamos táblázatokban közli (Verzeichnis der burgenländischen Ortsnamen. Mit Angabe der deutschen, kroatischen und der ehemaligen magyarischen Formen. Zusammengestellt von Karl Semmelweis. Kismarton. 1954. 36 1.). Mivel ezen a több nemzetiség által lakott területen a helynevek különböző nyelvű alakjait már évszázadok óta felváltva használták, a kimutatást a magyar történettel foglalkozók is jól használhatják. Kár, hogy a szerző a szórványosan előforduló latin helynévi alakokat nem vette fel a kimutatásba. * A „Südostdeutsches Kulturwerk" kiadványainak sorozatában jelent meg a bécsi Ilofkammer-Archiv volt igazgatójának, Josef Kallbrunnernek postumus munkája a Temesi Bánság történetéről. (Das Kaiserliche Banat. I. Josef Kallbrunner : Einrichtung und Entwicklung des Banats bis 1739. München. 1958. 93 1. + 2 kép és 5 térképmelléklet. Veröffentlichungen des Südostdeutschen Kulturwerks. Reihe B. No. 11.) Kallbrunner, aki számos tanulmányban foglalkozott a magyarországi németség történetével, meg akarta írni a Bánság történetét 1716-tól, a töröktől való visszafoglalástól kezdve 1778-ig (vagyis a terület külön császári katonai kormányzatának kezdetétől a magyar vármegyei rendszerbe való visszacsatolásáig), de munkájának csak első, az 1737 — 39-es török háború végéig terjedő része készült el. A bécsi állami levéltár iratai alapján számos új adattal gazdagítja ismereteinket a Bánság közigazgatására, az udvart és a császári kormányzatot irányító politikai, elvi és gyakorlati elgondolásokra, a telepítések végre-