Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kozlowski; Eligiusz dr. lásd Gieysztor; Aleksander - Panomarjov B. N.: Emeljük a történettudományt és a történelemtanítást a kommunista építőmunka feladatainak színvonalára! 859

862 В. N. I'ONOMABJOV volna végeznünk, s hogy sok mindent torzításokkal és helytelenül csináltunk, annak alapvető oka a sztálini személyi kultusz volt. Ha összefoglaljuk a személyi kultusz káros hatását a történettudományra, három fő momentumot említhetünk. Először: Lenin szerepének, a tömegek és a párt szerepének csökkentése hazánk történetében és Sztálin szerepének a történelmi valóságot eltorzító túlbecsülése; másodszor: az antimarxista módszerek elterjedése a történelmi folyamat tanulmányozásában, szubjektívizmus és önkény a történelmi események és személyiségek értékelésében; végül harmadszor: a tudományos kollektívákban elterjedt parancsolgatás, lelkiismeretlen kritika, különféle beskatulyázás. A személyi kultusz káros hatással volt a marxista történettudomány filozófiai és módszertani alapjaira. Ez elsősorban azzal kapcsolatos, hogy a történettudomány pártosságát vulgárisan szembeállították az objektivitással, míg Lenin a marxista történettudomány pártosságában az objektivitás magasabb formáját látta. Mint ismeretes, a nagy Lenin figyelmeztette a publicistákat és a történészeket, hogy gondosan tanulmányozzák az új hajtásait, a kommunizmus építésének tényeit. Viszont a dogmatizmus, a betűrágás, amely a személyi kultusz éveiben kivirágzott, arra vezetett, hogy a történettudomány elszakadt az élettől és a történelemnek mint tudománynak elméleti megismerő szerepe erősen csökkent. Az események, tények, személyek önkényes értékelése, amit a sztálini kultusz hozott magával, súlyosan ártott a történettudománynak. A szocialista törvényesség megsértése sok pártvezetővel és a szovjet állam sok vezetőjével kapcsolatban elkerülhetetlenül arra vezetett, hogy elferdítették szerepüket a forradalom és a szooializmus győzelméért a Szovjetunióban vívott harcban. A szimplifikálás a történelmi folyamat megvüágításában, a történelmi folyamat ismertetésének erőszakos alárendelése a Sztálin számára kényelmes sémáknak — mindez a történelmi igazság kiáltó megsértéséhez vezetett. Különösen végzetes hatása volt a személyi kultusznak a Szovjetunió történetének tanulmányozására,. Ez azzal kezdődött, hogy 1931-ben Sztálin levelet tétetett közzé a „Proletarszkaja Revolucija" című újságban ,,A bolsevizmus történetének néhány kérdéséről" címmel. Sztálin a párttörténeti kérdések kidolgozását saját ellenőrzése alá vetette és a párttörténetírás feladatává saját személyének magasztalását tette. 1938-ban jelent meg az „SZK(b)P rövid története". Ettől kezdve az SZKP történetét a sztálini sémák és formulák Prokrustes-ágyába gyömöszölték. A „rövid tanfolyam" lényegében elzárta az utat a kutatók elől a marxizmus-leninizmus elméleti kincstárához, Marx, Engels és Lenin munkáihoz. Az októberi forradalmat követő időszak megvilágításában Sztálin voluntarizmust vezetett be. Ennek következtében fetisizálták Sztálin parancsait, direktíváit, mindennemű megnyilatkozását. Ez eltorzította a történelmi perspektívát: a deklarált dolgokat reális valóságként tüntették fel. Sztálin annak érdekében, hogy csökkentse Lenin és növelje saját szerepét, bevezette és minden módon támogatta azt a hazug „elméletet", hogy a forradalomnak két vezére volt. A Szovjetunióban lezajlott polgárháború történetének egész koncepcióját arra a verzióra építették fel, hogy Sztálin abban „döntő" szerepet játszott: ott, ahol ő nem volt jelen, állítólag nem is történt semmi figyelemreméltó. Teljesen ignorálták, vagy egyszerűen meghamisították a helyi pártszervezetek, szovjetek, katonai vezetők tevékenységét. A szovjet társadalom későbbi történetének ismertetésénél Sztálin már egyedüli cselekvő személyként jelentkezett. A párt és a nép minden sikerét a szocializmus építésében „Sztálin bölcs vezetésének" tulajdonították. Sok nagy párt- és állami, valamint katonai vezetőt, V. I. Lenin munkatársait „a nép ellenségének" nyilvánították. Elhallgatták azt, hogy Lenin megbírálta Sztálin hibáit a nemzetiségi kérdésben. Sztálint csaknem a Szovjetunió megteremtése kezdeményezőjének és megszervezőjének nyüvánították ki. Elhallgatták Sztálinnak, Molotovnak, Kaganovicsnak a mezőgazdaság kollektivizálásában és más kérdésekben elkövetett súlyos hibáit. A nyilvánvaló tények ellenére és annak ellenére, hogy Sztálin nagy hibákat követett el, a Nagy Honvédő Háború előestéjén ós folyamán, neki tulajdonították a döntő szerepet a szovjet nép győzelmében. Végső soron a személyi kultusz antilcninista ideológiája aláásta a történetiség marxista-leninista elvét, különösen a szovjet társadalom története és az SZKP története területén. Sztálin dicsőítése végett még távolabbi múlt történetét is elferdítették. Életre keltették a „hősök és a tömegek" antimarxista elméletét. Ennek megnyilvánulása volt többek között Rettegett Iván idealizálása a történeti irodalomban. A tudományos kollektívákban tűrhetetlen erkölcsök harapóztak el, gátolva a tudomány fejlődését és akadályozva a tudósok munkáját. Az elvi kérdések elvtársi