Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
KOSSUTH LAJOS EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁNAK IDEALIZÁI.ÁSÁRÓL 857 nak feltétele, „ha hatvanezer jrancziával rukkolnánk be . . ,"8 1 Úgy gondolom, hogy a nemzetiségek „helyes", az emigráció által „szükséges" magatartása és a külsegítség biztosítása közötti összefüggésre Kossuth ez alkalommal is félreérthetetlenül utalt. Ami pedig Csernátony Lajos ötletét illeti a „syriai példa" erdélyi alkalmazásáról, az „Európai fegyveres erők" igénybevételéről, valóban „impracticus"-nak látszott, hiszen a remélt francia segítség szükségtelenné tette. A külsegítség belpolitikai vontkozásaira világosan utal Kossuth Klapkához intézett 1861. június 23-án kelt levelében. Miután kifejti, hogy „van ár, melyet én nem vagyok hajlandó megadni. Ilyen az ország területének nyelvek szerint való feldarabolása", melyet „positiv öngyilkolás" módjának tekint, rámutat arra, hogy Klapka tévesen gondolja, hogy területi autonomia megadása nélkül lehetetlen a megegyezés a nemzetiségekkel. Kossuth feltételezése szerint jelentős külsegítség esetén a megegyezés módját ós feltételeit a magyarság diktálhatja, és az eleve kizárja majd annak lehetőségét, hogy a Klapka által említett túlzott nemzetiségi követeléseknek helyt kellene adni. Ez az értelme és mondanivalója Kossuth azon megállapításának, hogy: „Én azt mondom: a horvátok megnyerése, mint általában a nemzetiségi kérdés megoldása, nagy részben attól függ, hogy minő bizalmat ébresztend bennük a siker iránti első harczias fellépésünk. Ha mint hatalom lépünk fel egy erős külhatalom által támogatva . . .", akkor velünk lesznek. Kiemeli, hogy az erőfölény, továbbá az osztrákoknál nagyobb engedmények kilátásba helyezése, meghozza a kívánt sikert. Viszont az „erőfölény" és az „engedmények" együttes alkalmazásánál az előbbit tartja a döntőnek, és úgy ítéli meg, hogy a szükséges erőfölény biztosítása nélkül a nemzetiségek , ,az osztrákkal fognak tartani, ha az égnek minden csillagát reájuk rakjuk is".8 2 Kossuth véleménye egészen félreérthetetlen és világosan kiolvashatta belőle Klapka: az emigráció vezére a külhatalmi segítség jelentőségét és sokirányú hatását túlbecsüli, annak alkalmazásától „túlzott engedmények" nélkül is reméli a nemzetiségek megnyugtatását. Pedig a 48-as példa mélyebb összefüggései arra intenek, hogy elsősorban nem az „erőfölény" biztosításának hiányán múlt a nemzetiségekkel létre nem jött megegyezés, hanem a szükséges engedmények hiányából fakadt a bekövetkezett katasztrófa. A tények arra mutatnak, hogy Szabad György semmiféle érdemleges bizonyítékot nem tud felmutatni, melyek megcáfolnák magának Kossuthnak szavait és egész politikájának logikus értelmét. Ezt lehet tagadni, de megcáfolni nem . . . Ezek a történelmi tények egyenes következményei annak az emigráns politikának, mely egy nehéz és bonyolult nemzetközi helyzetben a magyar kérdés rendezését, az 1849-ben megszakadt állapotok visszaállítását, döntően külhatalmi segítséggel tartotta lehetségesnek. A külhatalmi segítség és a magyarországi nemzetiségi kérdés között alapos összefüggés volt. Nemcsak azért, mert a magyar politikai vezetőréteg éppen a nemzetiségi mozgalmaktól való félelmében óvakodott mindenfajta belső felkeléstől és a külsegítségtől várta a malaszt, de azért is, mert a külsegítséget alkalmazni, az osztrákok ellen latba vetni, a nemzetiségi lakosság megnyerése vagy legalább is semlegesítése nélkül nem volt lehetséges. Erről Kossuth 1862-ben egész világosan írt Vukovicsnak „Igen bizalmas" jelzésű levelében. Megmondta határozottan, hogy a nemzetiségek megnyerése (a területi integritás keretein belül) a külsegítség magyarországi behatolásának megkönnyítése szempontjából döntő.8 3 Kossuth 1862 nyarán gróf Károlyi Györgynéhez intézett levelében még határozottabb formában jelezte, hogy Párizs és Torino egyenes kívánsága, hogy jussanak megegyezésre a nemzetiségekkel, meg a szomszéd államokkal, mert tarthatatlan lenne, hogy „országunk lakosainak egy jó része a felszabadítókat puskatussal fogadná, s mint 1848 —49-ben tette, az osztrákért küzdene".84 Tagadhatatlan, hogy a nemzetiségi kórdós és a külsegítség igénybevétele szoros kölcsönhatásban állott egymással. A külsegítség alkalmazását megkönnyítette volna a nemzetiségekkel óhajtott egyetértés, viszont ennek az egyetértésnek a kimunkálását a külsegítség befolyásolta volna hathatósan. De az egész politikai koncepció legfőbb gyengéje abból fakadt, hogy eleve irreális és soha létre nem jött külsegítségre volt építve, és ilymódon eleve illuzórikussá tette az ettől függő, következetlen és felemás nemzetiségi békülési kísérleteket is. A kossuthi dilemma megoldhatatlan volt, és olyan zárt körben mozgott, melyből az emigráció vezére nem tudott és nem volt képes kilépni . . . " Uo. 8! Uo. III. köt. 630. 1. 83 Kossuth Lajos Vukovics Sebőhoz, San Francesco d'Albaro, 1862. febr. 15. (O. L. Újkori gyűjtemény Vukovies Sebő iratliagyatéka). 81 A közelmúlt titkaiból. II. köt. 120. 1.
