Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
848 LUKACS LAJOS hogy tervéről lebeszélje és Velence kérdését helyezze előtérbe.3 2 Mikor 1860 szeptemberében Turinban Kossuth megegyezett Cavourral és II. Viktor Emánuellel, akkor ennek a szövetkezésnek alapvető értelmét nemcsak osztrák-ellenes jellege adta meg, hanem az olasz forradalmi baloldal visszaszorításának, elszigetelésének célja is. Turinban mindenesetre így értelmezték, és nem véletlen, hogy egy nappal a magyar emigrációval való megegyezés után indultak meg a piemonti seregek Garibaldi mozgalmának lefékezésére, Róma ellen irányuló ^esetleges támadás meggátlására.3 3 Nagyfokú félremagyarázása a történetnek az, ha Piémont közbelépését egyszerűen úgy adjuk elő, hogy ,,szükségessé vált a piemonti királyi seregek délre vonulása", „Garibaldi hadaival való egyesülésre"34 és ugyanakkor nem szólni ennek a lépésnek valóságos hátteréről, indokairól és az olaszországi társadalmi harcokban betöltött tényleges szerepéről. Még a hberáhs Luigi Salvatorelli 1939-ben megjelent könyvében is szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy Piémont beavatkozásának célja, „hogy Garibaldit megakadályozzák a Róma elleni vonulásban".3S Az ilyen tényekről való hallgatás nagyon is eltorzítja a történeti események előadását ós teljesen hamis képet nyújt az olvasó számára. Kossuth szerepe 1860 szeptemberében nagyon is ellentmondásos ós az események egyáltalán nem igazolták, hogy a turini megállapodások ós a Garibaldi elleni nyílt fellépés valamiféle elfogadható hasznot és eredményt liozott volna Kossuth, a magyar emigráció és általában a magyar nemzeti mozgalom számára. Ellenkezőleg rövidesen bebizonyosodott, hogy 1859-hez hasonlóan ismételten megcsalattak, az emigráció tevékenységét zsákutcába vitték. A turini kormányt csak a pillanatnyi szükség bírta rá, hogy egyezségre lépjen a magyar emigráció vezetőivel, de amint csak lehetett, szélnek eresztette őket. Miután Garibaldi mozgalmát délen elszigetelték és a piemonti monarchia learatta azokat a babérokat, melyeket a népfelkelés, Garibaldi mozgalma szerzett — Torinoban feleslegesnek tartották a magyar emigránsokkal való kapcsolatot. Mint az 1859-es háború után, most is a legális utat ajánlották.36 Pulszky Kossuthhoz küldött jelentései 1860 őszén aligha hagynak kétséget aziránt , hogy hiú ábránd ott remélni, ahol a legkisebb gond is nagyobb annál, mint a magyar emigráció működésének őszinte támogatása.3 7 Nem arról van szó, hogy az olasz és magyar nemzeti kérdés mennyiben függött szorosan össze és rendezésük mennyiben állt összhangban az „objektív történelmi tendenciának" érvényrejutásával, hanem arról, hogy az adott konk- 1 rót történelmi pillanatban sem Párizsra, sem Torinora valójában nem lehetett számítani. Aki erre épített, az mélységesen csalódott. Nem Pulszky különleges képességei, kimagasló politikai meglátása, hanem a tények egyszerű figyelemmel kísérése vezette el arra a következtetésre, hogy sem III. Napóleonra, sem Cavourra — akinek tervei a francia segélytől függnek — számítani nem lehet.38 A tényleges helyzet, a valóságos erőviszonyok alakulása bizonyították Kossuthnak, hogy a remény, „ami 1860-ban eltöltötte" indokolatlan volt. Más kérdés az, hogy az újabb történelmi lecke mennyire hatott, vagy nem hatott Kossuth további tevékenységére és politikai vonalvezetésére. 4. A szóban forgó előadásban azt olvashatjuk 1860 — 61 fordulójáról, hogy Kossuth rendkívül józan és körültekintő megfontolás alapján hárított el minden olyan kísérletet, ami Magyarország felszabadításával kapcsolatban „Garibaldi magánvállalkozása" lenne és „Kossuth átérezve a rá háruló felelősséget, tettlegesen is szembefordult a kalandor tervekkel",3 9 Mindebből természetesen arra lehetne következtetni, hogy 1860 — 61 fordulóján a kossuthi politika a maga realitásokkal számoló józanságával felette áüott különböző garibaldista „kalandor" terveknek. A valóság azonban az, hogy Garibaldi a leghatározottabban ellenezte, hogy nevét belekeverjék különböző megalapozatlan vállalkozásokba és arra kényszerítsék, hogy tényleges adottságok és körülmények nélkül pusztán lemásolja a szicíliai expedíció eseményeit. Az ilyesfajta elképzelés távol állt tőle. Mikor tervei felől kérdezte Pulszky Garibaldit caprerai látogatása során 1861 februárjában, félreérthetetlen választ kapott. Ebből világosan megtudhatta Pulszky és tőle utóbb Kossuth is, hogy ellene van mindenfajta felelőtlen és meggondolatlan akciónak. Csakis akkor lépne a tett " Kossuth Lajos Garibaldihoz. Torino, 1860. szept. 14. (О. L. Kossuth-gyűjtemény. I. 3376.). Vö. Kossuth : Irataim. III. köt. 19—25. 1. " Vö. CamiŰö Cavour^ gedruckte und ungedruckte Briefe. IV. köt. 116. és kk. 1.; Carteggio Cavour—Nigra: i. m. IV. köt. La liberazione del Mezzogiorno. 1017, 1033, 1037. 1. 34 Szabad Oyörgy : i. h. 926. 1. 35 Luigi Salvatorelli : Sommario della storia d'Italia. Torino. 1939. 598. 1. 31 Cavour félreérthetetlenül tudomására hozta 1860. nov. 9-én az öt felkereső Klapkának, hogy a megváltozott helyzet következtében a békés megoldások híve, és ehhez alkalmazkodjanak a magyar emigránsok. (Klapka tábornok naplójából részletek: Kossuth : Irataim. III. köt. 223. és kk. 1.). Hasonló értelmű üzenet érkezett 1860 novemberében Napoleon hercegtől is (uo. 150. és kk. 1.). 31 Pulszky Ferenc Kossuthhoz küldött jelentései 1860 nov. és dec. havában (uo. 183. és kk. és 517. és kk. 1.). 33 Pulszky Ferenc : Életem és korom. I—II. Bpest. 1884. II. köt. 310. és kk. 1. 3* Szabad Oyörgy : i. h. 928. 1.
