Századok – 1963

Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin hagyatékából 831

834 SOÓS VÁJ. ve segítségével a marxizmus klasszikusainak a tanításai valójában több munkásgenerációhoz is eljutottak. Terméf Z3tesen itt mi sem a munkásosztály egész tömegére, hanem elsősorban az osztályöntudat fejlettebb fokaira eljutott munkásokra gondolunk. Kételkedő aggályoskodása ellènére, Kautsky komolyan érdeklődött Szabó Ervin vállalkozása iránt, sőt tanácsaival som fukarkodott a válogatás munkáját illetően. Módosító és kiegészítő javaslatainak — melyek Kautsky saját véleménye szerint is csupán néhány részletkérdésre vonatkoztak — csak egy részét fogadta el Szabó Ervin. így a válogatás végleges formájából, szerintünk is teljesen indokoltan kimaradtak a Kautsky által javasolt 1848 előtti és 1890 utáni Marx- és Engels-művek. Eredeti célkitűzéseihez ragaszkodva Szabó Ervin hangsúlyozza, hogy: ,, . . . le kellett mondanom úgy a »Heilige Familie« minta »Lage der Arbeitenden Klassen«, a »Misère de la philosophier ós a többi 1848 előtti munka fölvételéről, mert nézetem szerint túlnyomóan polemikus jellegüknél fogva az olvasók nagyobb része számára érthetetlenek, vagy megértésükhöz a kornak, az embereknek és az uralkodó szellemi irányoknak beható ismeretét követelték volna; ... részben pedig ma egyáltalán csak irodalomtörténeti értékkelbírnak" — bár hozzáfűzi, hogy ezekből — „mindennél inkább lehet megítélni a marxizmus sajátos érdemeit, igazi jelentőségét a szocializmus elméleti és gyakorlati kialakulásának munkájában."11 Szabó Ervinnek az álláspontját kell helyesebbnek elfogadnunk abban is, hogy Kautsky javaslata ellenére sem mondott le Engels „Német parasztháború"-jának a válogatásba való felvételéről. Ennek a műnek Kautsky-féle értékelése még világosabban kidomborítja Szabó Ervin és Kautsky nézőpontjainak különbözőségét, s nem csoda, hogy Szabó Ervin élesen szembeszáll vele. Noha Engels, az őt jellemző szerénységgel, valóban kijelentette, hogy munkája nem tart igényt arra, hogy önálló kutatások anyagát adja, és hogy minden anyagot, ami a parasztfelkelésekre vonatkozik, Zimmermann ,.A nagy parasztháború általános története" c. művéből vett, ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozza, hogy a ténybeli adatok viszonylagos legjobb összeállítása ellenére, Zimmermann leírása híjával van a belső összefüggéseknek. Ugyanis nem sikerül neki a korbeli vallási-politikai viták kérdéseit az egykorú osztályharcok tükörképeként bemutatni, ezekben az osztályharcokban ő csak az elnyomót és az elnyomottat, a gonosz és a jó harcát, s végül a gonosz győzelmét látja; s bepillantása a harc kitörését és kimenetelét meghatározó gazdasági és társadalmi viszonyokba fölöttébb fogyatékos. Viszont Engels könyve arra törekedett, hogy: „a harc történelmi lefolyását csak fővonalaiban vázolva fel, a parasztháború eredetét, az abban fellépő különböző pártok helyzetét, úgyszintén azokat a politikai és vallási elméleteket, melyek segítiégével a pártok helyzetükkel tisztába jönni igyekeztek, régül magát a harc eredményét is azzal a szükségszerűséggel magyarázza, amely ezen osztályoknak történelmileg adott életfeltételeiből következik. A cél: bemutatni és bebizonyítani, hogy Németország akkori politikai állapotai és az ellenük irányuló felkelések, továbbá a korszak politikai és vallási elméletei nem okai, hanem eredményei az ország mezőgazdasági, ipari fejlődésének, a szárazföldi és viziutak, az áru- és pénzkereskedelem abban a korban elért fejlettségi fokának."12 E szavak fényében felületességre vall Kautsky lekicsinylő megjegyzése Engels könyvéről, mely nem kevésbé kitűnő tudományos alkalmazása a materialista történetfelfogásnak, mint pl. Kautskynak „A szocializmus előfutárai" c. történeti műve, mely szintén foglalkozik a német parasztháború korával, és sokat merít Engels művéből. Engels művéhez írt bevezetőjében Szabó Ervin, Kautskyval polemizálva, helyesen állapítja meg: ,,Engels nem puszta kivonatát csinálta Zimmermann könyvének, hanem inkább saját nézőpontjai szerint csoportosította a történelmi anyagot . . . Zimmermann hű krónikás volt, s becsületesen leírta, hogyan hajtotta a mértéktelen kizsákmányolás a parasztságot lázadásba, hogyan harcolt, hogyan verték le és béklyózták meg újra. Megérteni azonban ezt az egész küzdelmet a hűbéri kor gazdasági és társadalmi szerkezetéből,'belőle kifejteni a hűbéri társadalom politikai viszonyait, hangulatait, törekvéseit, erőit — ez az a föladat, melyre csak a történelmi materializmus utalta a történetírókat."13 Szabó Ervin nem hagyta szó nélkül Kautskynak a forradalmi propaganda és a tudomány antimarxista szembeállítására vonatkozó megállapítását sem, s ezzel tulajodonképpen a Marx —Engels kiadással kapcsolatos szemléletkülönbségük lényegére ós egyben Kautsky opportunizmusának egyik csírájára is rátapint: ,, . . . a szocializmus legnagyobb elmélkedői is sokszor leszállnak a popularizátor, a propagandista szerepkörébe. A munkásosztálynak nincsenek egyetemei, nincsenek dúsan » Uo. " Marx Engels Válogatott Müvek. Bpest, Szikra. 1949. 622. 1. " Szabó E. : Marx és Engels Vál. Műv. Bpest, Politzer. 1909. II. к. 4. 1.